Történt előrelépés a jogállamiság terén az EU-ban, de további intézkedésekre van szükség, olvasható a legutóbbi jelentésben

A jogállamiság a demokráciáink sarokköve, amely gazdaságaink jövője és Európa biztonsága szempontjából is alapvető fontosságú. Legutóbbi éves jogállamisági jelentésében az Európai Bizottság elemzi a jogállamisággal kapcsolatos fejleményeket az uniós országokban, valamint négy bővítési országban: Albániában, Észak-Macedóniában, Montenegróban és Szerbiában. A korábbi évekhez hasonlóan a jelentés a nemzeti hatóságokkal és az érdekelt felekkel a jogállamiság megerősítése érdekében folytatott szoros párbeszéd eredményeként jött létre. A jelentésben foglalt megállapítások a reformok fontos ösztönzői.

Az idei jogállamisági jelentés megerősíti, hogy pozitív tendenciák tapasztalhatók több uniós országban, ahol négy kulcsfontosságú területen – az igazságügy, a korrupció elleni küzdelem, a tömegtájékoztatás szabadsága, valamint az intézményi fékek és ellensúlyok területén – fontos reformokat hajtottak végre. Egyes uniós országokban még mindig vannak problémák, néhány tagállamban pedig súlyos a helyzet. Összességében azonban a jogállamiság megszilárdítása iránti elkötelezettség továbbra is erős, és a 2024. évi jelentés számos ajánlása megvalósult. 

Mivel a jogállamiság fontos szempont a határokon átívelően működő cégek számára, a 2025. évi jelentés rávilágít olyan kérdésekre is, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak az egységes piac megfelelő működésével – ilyen kérdés például a jogalkotás és a közbeszerzési szabályok megbízhatósága. 

A jelentés főbb megállapításai a következők:

• Igazságszolgáltatási rendszerek – számos uniós ország előrelépést tett az igazságügyi reformok terén, így például megerősítette az igazságszolgáltatási tanácsok függetlenségét, illetve további biztosítékokat írt elő a bírák kinevezésére és az ügyészek autonómiájára vonatkozóan. Mindazonáltal több ország arról számolt be, hogy nyomás nehezedik az igazságszolgáltatási rendszerük erőforrásaira, ami hatással van az igazságszolgáltatás minőségére és hatékonyságára. A bővítési országoknak foglalkozniuk kell a bírák függetlenségének aláásására, illetve a tevékenységük indokolatlan befolyásolására irányuló kísérletekkel.
• Korrupcióellenes keretek – több tagállam új korrupcióellenes stratégiát dolgozott ki, és megerősítette intézményi kapacitását, többek között a bűnüldöző szervek, az ügyészségek és az igazságszolgáltatás erőforrásainak növelésével. A megelőzési célú szabályok megerősítéséhez azonban további intézkedésekre van szükség. A bővítési országok előrelépést tettek a jogi és intézményi keretek megerősítése terén, de jobb eredményeket kell felmutatniuk a korrupciós ügyek kivizsgálása és az elkövetők büntetőeljárás alá vonása tekintetében.
• A tömegtájékoztatás szabadsága és sokszínűsége – a tagállamok reformokat hajtanak végre, hogy nemzeti jogszabályaikat összehangolják a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló európai rendeletben foglalt új szabályokkal. Az újságírókat érő folyamatos fenyegetések közepette egyre nagyobb figyelem hárul a biztonságukra és védelmükre. További intézkedésekre van azonban szükség az újságírók biztonságával kapcsolatos aggályok kezelése, egyes médiaszabályozók és a közszolgálati média függetlenségére vonatkozó biztosítékok javítása, a tulajdonviszonyok átláthatóságának növelése, valamint az állami hirdetések elosztásának méltányosabbá és átláthatóbbá tétele terén. A bővítési országokat illetően aggályok merülnek fel amiatt, hogy a médiaszabályozók egyre inkább a politika szolgálatában állnak és a műsorszolgáltatók vezetőségét is politikai alapon nevezik ki.
• Intézményi fékek és ellensúlyok – több uniós országban folyamatban vannak reformok, így például az érdekelt felek bevonása a jogalkotási folyamatba és a jogalkotás minőségének javítása. Néhány uniós országban továbbra is akadályok állnak fenn a civil társadalomra vonatkozó finanszírozási vagy nyilvántartásba vételi követelményekkel kapcsolatban. Egyes tagállamokban a civil társadalmi szervezetek komoly kihívásokkal szembesülnek, túlzott pénzügyi korlátozásoknak vagy ellenőrzéseknek vannak alávetve, illetve nem részesülnek megfelelő védelemben. A bővítési országokban a jogalkotási folyamatokat érintő kihívások és az alacsony hatékonyságú nyilvános konzultációk korlátozzák az inkluzív kormányzást.
• Az egységes piac dimenziója – az idei jelentés különös hangsúlyt helyezett azokra a tényezőkre, amelyek befolyásolhatják az egységes piac működését vagy az üzleti környezetet; ilyen például a megbízható jogalkotás, a megfelelő közbeszerzési szabályok és a stabil szabályozási környezet.

A Bizottság felkérte az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy e jelentés alapján folytassanak általános és országspecifikus vitákat, és az ajánlások mentén vizsgálják meg alaposabban, hogyan érhető el konkrét előrelépés. A Bizottság felszólította továbbá a nemzeti parlamenteket, a civil társadalmat és más érdekelteket, hogy a polgárok fokozott bevonásával folytassák a jogállamiságról szóló nemzeti és európai szintű párbeszédet.

További információk

2025. évi jogállamisági jelentés

2025. évi jogállamisági jelentés (kérdések és válaszok)

Demokráciánk védelme, értékeink megőrzése

2025. évi jogállamisági jelentés: a jogállamiság jelentősége Európa demokráciája, biztonsága és gazdasága szempontjából (sajtóközlemény)