Új jogszabályok egy sürgető probléma megoldásáért
A természeti erőforrások nem fenntartható használata, többek között a talajromlást és -szennyezést okozó emberi tevékenység az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos válságok egyik fő okozója az EU-ban. Már eddig is több ezer emberéletet követelt és több milliárd euróba került.
Egyre gyakrabban fordulnak elő aszályok, erdőtüzek és árvizek, és sok helyen rendszeresen visszatérő jelenséggé vált a vízhiány. Ma már az európai országok háromnegyede szembesül e súlyos kihívásokkal.
A leromlott környezet, a szennyezés, az aszályok, a hőhullámok, az árvizek és az új típusú kártevők megjelenése miatt bekövetkező terméshozam-veszteség jelentős költségekkel jár a mezőgazdasági termelők és a halászok számára. De nemcsak az agrárium és a halászat szempontjából költséges ez, hanem az élelmiszerárak növekedése révén a lakosság egészére nézve is.
Az Európai Bizottság most olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek hosszú távú gazdasági, társadalmi, egészségügyi és környezeti előnyei biztosítják a természeti erőforrások fenntartható hasznosítását.
A talaj létfontosságú, élő természeti erőforrás, amely elengedhetetlen a környezet, a gazdaság és a társadalom számára. Nem megújuló természeti erőforrás, amely egyben több százezer, egymással kölcsönhatásban élő növény- és állatfaj élőhelye. A talaj nagyszámú ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt, amelyek fontos szerepet játszanak a katasztrófák megelőzésében, az éghajlatváltozás mérséklésében és az élelmezésbiztonság szavatolásában egyaránt.
A talajmonitoringról szóló új jogszabállyal az EU azt kívánja elérni, hogy 2050-re talajai egészségesek legyenek. Ennek érdekében az EU:
- előírja az uniós országok számára, hogy kövessék nyomon és értékeljék a talajegészséget;
- támogatja a mezőgazdasági termelőket és a talajgazdálkodással foglalkozókat a talajegészség és a talajreziliencia javításában;
- megoldást rendszeresít a régóta szennyezett területek problémájára;
- bővíti a talajegészséggel kapcsolatos ismereteket.
Az új technológiák segíthetnek javítani a mezőgazdasági és az erdőterületek ellenálló képességét, és megvédeni a termést az éghajlatváltozás, a biodiverzitás-csökkenés és a környezetkárosodás hatásaitól. Az új génkezelési technikák (NGT-k) innovatív eszközök, amelyek hozzájárulnak élelmiszerrendszerünk fenntarthatóbbá és ellenállóbbá tételéhez.
Lehetővé teszik olyan jobb növényfajták kifejlesztését, amelyek reziliensek az éghajlatváltozás hatásaival szemben, ellenállóak a kártevőkkel szemben, kevesebb műtrágyát és növényvédő szert igényelnek, és magasabb terméshozamot biztosítanak. Ez segít abban, hogy a jelenlegi felére mérsékeljük a vegyi növényvédő szerek használatát és annak kockázatait, valamint csökkentsük az EU függőségét a mezőgazdasági behozataltól.
Mit kell érteni új génkezelési technikák alatt?
Az új génkezelési technikák olyan technikák, amelyek segítségével gyorsabban és nagyobb pontossággal lehet kitermeszteni új növényfajtákat, mint a klasszikus nemesítési technikák, pl. a vetőmag-szelektálás vagy a keresztezés révén. Új génkezelési technikákkal a növényi termékek széles skáláját lehet előállítani. Az így kitermesztett növények néha csak kismértékben különböznek, és ez a különbség természetes fejlődés vagy klasszikus nemesítés révén is elérhető lehet, más esetekben viszont a változások összetettebbek lehetnek.
A 2026 júniusában bevezetett új szabályokkal az Európai Bizottság biztosítani kívánja az egészség és a környezet magas szintű védelmét, hozzá kíván járulni a növényfajok széles körének fenntarthatóságához, valamint kutatási és innovációs lehetőségeket kíván teremteni.
A szabályok:
- az új génkezelési technikákkal előállított növények két kategóriáját különböztetik meg: a természetben előforduló növényváltozatokhoz hasonló, illetve az összetettebb módosításokon átesett NGT-növények kategóriáját;
- csökkentik a tenyésztők és a mezőgazdasági termelők adminisztratív terheit;
- biztosítják az egészség és a környezet magas szintű védelmét;
- előírják az NGT-termékek gazdasági, környezeti és társadalmi hatásainak alapos nyomon követését.
A növényi és erdészeti szaporítóanyagok továbbfejlesztése
Az EU a legjelentősebb exportőr a vetőmagok világpiacán.
Növények szaporítására növényi szaporítóanyagot (vetőmagot, dugványokat, gyökereket, gumókat stb.) használnak. Erdészeti szaporítóanyagként – erdők létesítésére, fák ültetésére – elsősorban vetőmagok, növénypalánták, illetve bizonyos fafajták növényi részei használatosak. Fontos, hogy a jogszabályok lépést tartsanak a tudomány fejlődésével.
A 2026 júniusában elfogadott új szabályok:
- biztosítani fogják az erdészeti szaporítóanyagok minőségét és rendelkezésre állását;
- fenntartják az erdők egészségét és szavatolják, hogy a megfelelő fa a megfelelő céllal a megfelelő helyre kerüljön;
- fenntartható és innovatív erdészeti szaporítóanyag-ágazatot alakítanak ki, amely támogatja a biológiai sokféleséget, és segít szembenézni a jövőbeli kihívásokkal;
- biztosítják az erdészeti szaporítóanyagok minőségét és egészségét;
További információk a növényi és erdészeti szaporítóanyagokról
Az élelmiszer- és textilhulladék csökkentése
Az élelmiszer- és textilhulladék mennyiségének csökkentése hozzájárulhat a természeti erőforrások hatékonyabb felhasználásához, és tovább mérsékelheti az ezen ágazatoknak tulajdonítható üvegházhatásúgáz-kibocsátást.
Az élelmiszer-pazarlás kezelése
Az EU és tagállamai elkötelezték magukat az ENSZ fenntartható fejlődési céljai mellett, amelyek közül az egyik úgy szól, hogy 2030-ig a felére kell csökkenteni az egy főre jutó globális élelmiszer-pazarlást kiskereskedelmi és fogyasztói szinten. Az EU fel szeretné gyorsítani az előrehaladás ütemét, ezért 2025 szeptemberében új uniós szabályokat vezetett be, amelyek előírják az uniós országok számára, hogy csökkentsék az élelmiszer-pazarlás mértékét, mégpedig:
- 10%-kal a feldolgozás és a gyártás területén;
- 30%-kal (egy főre vetítve) a kiskereskedelemben, a vendéglátásban (éttermek stb.) és a háztartásokban.
Az élelmiszer-pazarlás elleni fellépés révén emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszert takarítunk meg, segítjük a vállalkozásokat és a fogyasztókat abban, hogy pénzt takarítsanak meg, és csökkentjük az élelmiszer-termelés és -fogyasztás környezeti hatását.
További információk az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemről
Fenntartható és körforgásos textiltermékek
Az élelmiszerek, a lakhatás és az áru- és személyszállítás után a textilfelhasználás áll a negyedik helyen Európában a környezetre és az éghajlatra gyakorolt hatások tekintetében. A víz- és földhasználat tekintetében az első három, a nyersanyag-felhasználás és az üvegházhatású gázok kibocsátása tekintetében pedig az első öt legnagyobb terhelés között van az EU-ban.
A textilpazarlás elleni fellépés jegyében a 2025 szeptembere óta hatályos új szabályok egyfelől felelőssé teszik a gyártókat a textiltermékek teljes életciklusáért, másfelől pedig előmozdítják a textilhulladék fenntartható kezelését. A szóban forgó jogszabály:
- kötelező és harmonizált kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer bevezetését írja elő EU-szerte, amelynek keretében a gyártóknak kell fedezniük a textilhulladék kezelésének költségeit;
- egységes különbségtételt vezet be a hulladék és a használt textilanyagok között; az országoknak biztosítaniuk kell a szelektíven gyűjtött textíliák átválogatását, hogy ne lehessen a hulladékot – valótlanul – újrafelhasználhatóként címkézni.
A használt textiltermékek rendelkezésre álló kínálatának bővítése amellett, hogy enyhíti a textilgyártás természeti erőforrásokra gyakorolt hatását, munkahelyeket teremt helyben és pénzt takarít meg a fogyasztók számára az EU-ban és azon kívülis.
További információk a fenntartható és körforgásos textíliákról
Az oldal legutóbbi frissítésének dátuma: 8 július 2026