Április 18-án ünnepeljük az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) létrehozó Párizsi Szerződés – az Európai Unió megteremtéséhez vezető első szerződés – aláírásának 75. évfordulóját. A Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, az akkori Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország által aláírt megállapodás megnyitotta az utat az európai gazdasági integráció elmélyítéséhez, valamint az 1957. évi Római Szerződéssel az Európai Gazdasági Közösség, az 1992. évi Maastrichti Szerződéssel pedig az Európai Unió létrehozásához. A szén- és acélközösség gondolatát Robert Schuman francia külügyminiszter vetette fel 1950. május 9-i, Schuman-nyilatkozat néven híressé vált beszédében. A második világháború pusztító hatásaival szembesülve tett javaslatot erre, azzal érvelve, hogy a szén- és acélközösség révén „a termelésben kialakuló szolidaritás világossá teszi, hogy ettől kezdve bármiféle háború Franciaország és Németország között nemcsak elképzelhetetlen, hanem gyakorlatilag is kivitelezhetetlen lenne.” Egy évvel később megalakult az ESZAK. A Közösség elsődleges célja a szén és az acél szabad mozgásának megszervezése, a termelési forrásokhoz való szabad hozzáférés biztosítása és az árak átláthatóságának biztosítása volt. Az 1950-es évek elején a szén- és az acélágazat létfontosságú iparágak voltak, így kiemelten szimbolikus jelentésük miatt is esett rájuk a választás. A gazdasági előnyök mellett a francia és a német erőforrások összevonása a két ország közötti rivalizálást kívánta lezárni. A közös szén- és acélpiacot kísérletnek szánták, amelyet később fokozatosan kiterjeszthetnek egyéb gazdasági ágazatokra, míg végül létrejön a „politikai” Európa. Ez a szerződés a mai Európai Bizottság elődje, a Főhatóság, valamint a Parlamenti Közgyűlés, a Miniszterek Tanácsa, a Bíróság és a Tanácsadó Bizottság létrehozásával lefektette számos modern uniós intézmény alapjait is. További információk Alapító szerződések Leírás Közzététel dátuma2026. április 17.SzerzőKommunikációs Főigazgatóság
