Ugrás a fő tartalomra

Nemzeti hozzájárulások

A bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló tagállami hozzájárulások jelentik a legnagyobb bevételi forrást az uniós költségvetés számára. Biztosítják, hogy valamennyi elfogadott kiadásnak megfelelő fedezete legyen a bevételi oldalon, garantálva ezáltal az uniós költségvetés egyensúlyát.

A bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló saját forrást – más néven nemzeti hozzájárulásokat – a saját források rendszerének „reziduális” kulcselemeként hozták létre annak biztosítása érdekében, hogy az uniós költségvetés bevételei teljes mértékben fedezzék az éves költségvetés jóváhagyott kiadásait. Az uniós költségvetés így kezdetben – vagyis az elfogadás szakaszában – mindig egyensúlyban van.

A GNI-alapú saját forrás az uniós költségvetés kiegyensúlyozó forrásának tekinthető, hiszen összege évről évre attól függően változik, hogy mekkora összegre van szükség a kiadások fedezéséhez az összes többi bevétel – vagyis a vámok, a héaalapú hozzájárulások és az egyéb források (például az uniós szabályok be nem tartása esetén a vállalkozásokra kivetett pénzbírságok, az uniós alkalmazottak fizetéséből levont adók, a banki kamatok és a harmadik országok hozzájárulásai) – figyelembevétele után.

Az idők során a GNI-alapú hozzájárulások váltak a saját források rendszerének meghatározó összetevőjévé, és ma már az uniós bevételek több mint 70%-át teszik ki.

Hogyan működik pontosan ez a rendszer?

Az egyes tagállamok GNI-jére alkalmazandó százalékos arány (a lehívási mérték) évről évre változik, és az összes egyéb uniós költségvetési bevétel összege alapján határozzák meg. Az egyes tagállamok piaci áron számított GNI-jét a nemzeti és regionális számlák európai rendszerével (ESA 2010) összhangban számítják ki. Az ESA 2010 egy nemzetközileg kompatibilis számlarendszer, amelyet a „teljes gazdaság” (azaz egy régió, ország vagy országcsoport) leírására használnak. A Bizottság felülvizsgálja a tagállamok által a GNI kiszámításához használt forrásokat és módszereket.

Ezt követően a kiadások finanszírozásához szükséges teljes éves bevételtől függően egységes lehívási mértéket alkalmaznak az egyes tagállamok GNI-jére. A tagállamoktól beszedhető saját források teljes összege nem haladhatja meg az uniós GNI – vagyis az összes tagállam GNI-jének összege – egy bizonyos arányát. A 2021–2027-es időszakban az éves kifizetési előirányzatok fedezése céljából az EU számára allokált saját források teljes összege nem haladhatja meg az uniós GNI 1,40%-át. További információkért lásd: A bevételek felső határai.

A GNI-alapú hozzájárulások kiegészítése

Jóllehet a GNI-alapú hozzájárulások stabilitást és megfelelő forrásokat biztosítanak az uniós költségvetés számára, e saját forrás túlsúlya azt a képzetet erősíti, hogy a nemzeti hozzájárulások pusztán költségtényezők. Az úgynevezett „nettó befizetők” azonban a bruttó nemzeti jövedelmük arányában tulajdonképpen átlagosan kevesebbet fizetnek, mint a többi tagállam, ugyanakkor az egységes piac és az uniós integráció legnagyobb kedvezményezettjei közé tartoznak.

Az egységes piaccal, a migrációs kihívás közös kezelésével, a terrorizmus és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel mindenki nyer. Az EU és az uniós költségvetés előnyei pusztán matematikai számításokkal nem írhatók le.

Ezenfelül a közelmúlt gazdasági fejleményei megnehezítették a nemzeti adó- és statisztikai hatóságok számára a GNI pontos mérését, amely a gazdagság értékelésének első alapja. E téren különösen a szolgáltatások dematerializációja, az e-kereskedelem gyors terjedése, az immateriális javak növekvő súlya, valamint a külföldi tőkebefektetések nagymértékű és gyors ingadozása jelent kihívást.

A Bizottság ezért arra fog törekedni, hogy új saját forrásokat vezessen be az uniós költségvetés számára, és ezzel biztosítsa a tagállamok közötti méltányos tehermegosztást, a GNI-alapú saját forrás csupán kiegyensúlyozó elemként való igénybevételét, valamint a tagállami terhek csökkentését. Ezek a források tehát nemcsak a fent említett problémákat segítenek kezelni, hanem a GNI-alapú hozzájárulásokat is kiegészítik.