Fenntartható nyersanyagellátás
Ahhoz, hogy el tudja érni éghajlat-politikai és digitális célkitűzéseit, az EU-nak elő kell mozdítania a kritikus fontosságú nyersanyagok Európán belüli beszerzését, feldolgozását és újrafeldolgozását, és gondoskodnia kell az ellátási láncok biztonságáról.
A lítiumot, a kobaltot és a nikkelt az akkumulátorgyártásban, a galliumot a szolárpanelekben, a nyers bórt a szélenergia-technológiákban, a titánt és a volfrámot pedig a védelmi és az űriparban hasznosítják.
A kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló európai jogszabály révén az EU biztosítani kívánja, hogy az európai ipar biztonságos és fenntartható módon hozzájusson a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz, és kisebb mértékben függjön azoktól az országoktól, melyek egy adott nyersanyag egyetlen beszállítói.
A kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló európai jogszabály céljai
A kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló európai jogszabály alapozza meg az uniós kapacitások kiépítését és a kritikus fontosságú nyersanyagok uniós ellátási láncai esetében az ellenálló képesség megerősítését. A jogszabály intézkedéseket határoz meg annak érdekében, hogy:
- megerősítse az uniósi ellátási láncokat, és
- fokozza a nemzetközi szerepvállalást annak érdekében, hogy kölcsönösen előnyös partnerségek jöjjenek létre nem uniós országokkal.
A jogszabály fő pillérei
A kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló európai jogszabály arra irányul, hogy a teljes értéklánc mentén megerősítse a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos uniós kapacitásokat. További célja, hogy a függőségek csökkentésével, a készültség fokozásával, valamint az ellátási láncok fenntarthatóságának és körforgásosságának előmozdításával javítsa ellenálló képességünket. E célok megvalósítását négy pillér szolgálja.
Egyértelmű cselekvési prioritások meghatározásaA jogszabály listába foglalja azokat a kritikus jelentőségű nyersanyagokat, illetve azokat a stratégiai jelentőségű nyersanyagokat, amelyek létfontosságúak a zöld és digitális átálláshoz szükséges technológiák, valamint a védelmi és az űripar szempontjából. Ezenfelül a jogszabály referenciaértékeket határoz meg azt illetően, milyen uniós kapacitásokat kell kiépíteni a stratégiai nyersanyagellátási lánc mentén 2030-ig: a bányászat esetében ez a célérték az éves uniós felhasználás 10%-a, a feldolgozásra vonatkozóan az éves uniós felhasználás 40%-a, az újrafeldolgozás tekintetében pedig az éves uniós felhasználás 25%-a. Ami az egyes stratégiai fontosságú nyersanyagokat illeti, a feldolgozás bármely releváns szakaszában az éves uniós szükségletnek legfeljebb 65%-a származhat egyetlen nem uniós országból.
Kapacitásépítés EurópábanAz EU-nak meg kell erősítenie a nyersanyagok uniós értékláncát a bányászattól a finomításon és feldolgozáson át az újrafelhasználásig. Ehhez fejleszteni kell a tagállami lelőhelykutatást, észszerűbb és kiszámíthatóbb megközelítést kell alkalmazni az engedélyezési eljárások tekintetében, és javítani kell a forráshoz jutást.
Az ellenálló képesség javításaEz a pillér azt a célt szolgálja, hogy az EU könnyebben meg tudjon birkózni az ellátási lánc zavaraival. Ennek érdekében stressztesztek elvégzése révén javítani kell a nyomon követést, összehangolt erőfeszítéseket kell tenni stratégiai készletek létrehozása érdekében, és ösztönözni kell a fenntartható beruházásokat és kereskedelmet.
Beruházás a kutatásba, az innovációba és a készségfejlesztésbeAz EU elő fogja mozdítani az áttörést jelentő technológiák bevezetését és térnyerését a kritikus fontosságú nyersanyagok terén. A kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos nagyszabású készségfejlesztési partnerség és a nyersanyagokkal foglalkozó akadémia létrehozása elő fogja segíteni azoknak a készségeknek az elsajátítását, amelyek fontosak az érintett ellátási láncokban dolgozó szakemberek számára.
A gazdaság fenntarthatóságának és körforgásosságának növelése a kritikus fontosságú nyersanyagok terénElő kell mozdítani a nyersanyagok újrafeldolgozását, és lehetővé kell tenni, hogy erős másodlagos piac épüljön ki. Ezt az EU azáltal kívánja elérni, hogy ösztönzi a kritikus fontosságú nyersanyagok hulladékból való kinyerését, és erőteljesebb erőfeszítéseket tesz a munkajogok, az emberi jogok és a környezetvédelem tekintetében jelentkező káros hatások enyhítésére. Az is szükséges, hogy tanúsítási rendszerek elismerése révén növelni lehessen az EU piacán forgalomba hozott kritikus fontosságú nyersanyagok fenntarthatóságát.
Nyersanyagok és a nemzetközi kapcsolatok fontossága
Az EU nagymértékben függ a kritikus fontosságú nyersanyagok nem uniós országokból történő behozatalától. Ez a függőség a digitális és zöld gazdaságra való átállás miatt jelentkező globális keresletnövekedéssel együtt sérülékennyé teszi az uniós ellátási láncokat.
- 63%
világszinten az akkumulátorokban használatos kobalt ekkora hányadát bányásszák a Kongói Demokratikus Köztársaságban
- 97%
az EU a számára szükséges magnézium ekkora hányadát szerzi be Kínából
- 100%
az állandó mágnesekben világszerte használt ritkaföldfémek ekkora hányadát finomítják Kínában
- 98%
az EU borátszükségletének ekkora hányadát fedezi Törökországból
Ahogy az az adatokból is látszik, a nemzetközi kereskedelem létfontosságú a globális termelés támogatása és az ellátás diverzifikálásának biztosítása szempontjából. Az EU arra fog törekedni, hogy kölcsönösen előnyös partnerségeket alakítson ki a feltörekvő piacokkal és a fejlődő gazdaságokkal, különösen a Global Gateway stratégia keretében. Az Unió aktívabb kereskedelempolitikát fog folytatni, többek között a következő intézkedések révén: kritikus fontosságú nyersanyagokkal foglalkozó klubot hoz létre olyan, a kérdéshez hasonlóan viszonyuló országok részvételével, amelyek készen állnak arra, hogy megerősítsék a globális ellátási láncokat; lépéseket tesz a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) megerősítéséért; bővíti szabadkereskedelmi és fenntartható beruházások megkönnyítéséről szóló megállapodásainak körét; és fellép a tisztességtelen kereskedelmi módszerek alkalmazása ellen.
Az EU tovább fogja fejleszteni a megbízható partnerekkel kialakított stratégiai partnerségeket és a partnerségek keretében végzett munkát, hogy helyi értékláncok kiépítése révén fenntartható módon előmozdítsa a partnerek gazdasági fejlődését, egyúttal pedig elősegítse, hogy az EU biztonságos, ellenállóképes, megfizethető és kellően diverzifikált uniós értékláncokkal rendelkezzen.