Sürgős reformokra van szükség
Az EU természeti erőforrásainak nem fenntartható használata, mely többek között a talaj romlásával és szennyeződésével jár, az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos válságok egyik fő okozója. Már eddig is több ezer emberéletet követelt és több milliárd euróba került.
Egyre gyakrabban fordulnak elő aszályok, erdőtüzek és árvizek, és sok helyen rendszeresen visszatérő jelenséggé vált a vízhiány. Ma már az európai országok háromnegyede szembesül e súlyos kihívásokkal.
A leromlott környezet, a szennyezés, az aszályok, a hőhullámok, az árvizek és az új típusú kártevők megjelenése miatt bekövetkező terméshozam-veszteség jelentős költségekkel jár a mezőgazdasági termelők és a halászok számára. De nemcsak az agrárium és a halászat szempontjából költséges ez, hanem az élelmiszerárak növekedése révén a lakosság egésze számára is.
Az Európai Bizottság olyan intézkedéseket javasol, amelyek hosszú távú gazdasági, társadalmi, egészségügyi és környezeti előnyei biztosítják az EU természeti erőforrásainak fenntartható hasznosítását.
A talaj létfontosságú, élő természeti erőforrás, amely elengedhetetlen a környezet, a gazdaság és a társadalom számára. Nem megújuló természeti erőforrás, amely egyben több százezer, egymással kölcsönhatásban élő növény- és állatfaj élőhelye. A talaj nagyszámú ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt, amelyek fontos szerepet játszanak a katasztrófák megelőzésében, az éghajlatváltozás mérséklésében és az élelmezésbiztonság szempontjából egyaránt.
A Bizottság talajmegfigyelésről szóló jogszabályra irányuló javaslatot terjesztett elő, mellyel elő kívánja segíteni, hogy 2050-re az EU talajállománya egészséges legyen. Ennek eszköze a talaj egészségére vonatkozó adatok gyűjtése és elérhetővé tétele a mezőgazdasági termelők és a talaj más kezelői számára. A javaslat:
- egyértelműen meghatározza a talajegészség egységesen értelmezendő fogalmát;
- szilárd és következetes megfigyelési szabálykeretet vázol fel;
- normává teszi a fenntartható talajgazdálkodást;
- előírja a tagállamoknak, hogy azonosítsák és mérjék fel a potenciálisan szennyezett területeket, és kezeljék az emberi egészségre és a környezetre irányuló elfogadhatatlan kockázatokat.
A talajra vonatkozó jobb adatok:
- támogatják az innovációt, valamint a technológiai és szervezési megoldásokat a gazdálkodási gyakorlatok terén;
- javítják az aszályok, a vízmegtartás és a talajerózió terén megfigyelhető trendekre vonatkozó ismereteinket, és megalapozottabbá teszik a katasztrófamegelőzést és -kezelést is;
- új üzleti, innovációs és munkalehetőségeket biztosítanak a mezőgazdasági termelők és egyéb talajgazdálkodók számára.
Az új technológiák segíthetnek javítani a mezőgazdasági és az erdőterületek ellenálló képességét, és megvédeni a termést az éghajlatváltozás, a biodiverzitás-csökkenés és a környezetkárosodás hatásaitól. Az új génkezelési technikák (NGT-k) innovatív eszközök, amelyek hozzájárulnak élelmiszerrendszerünk fenntarthatóbbá és ellenállóbbá tételéhez.
Lehetővé teszik olyan jobb növényfajták kifejlesztését, amelyek reziliensek az éghajlatváltozás hatásaival szemben, ellenállóak a kártevőkkel szemben, kevesebb műtrágyát és növényvédő szert igényelnek, és magasabb terméshozamot biztosítanak. Ez segít abban, hogy a jelenlegi felére mérsékeljük a vegyi növényvédő szerek használatát és annak kockázatait, valamint csökkentsük az EU függőségét a mezőgazdasági behozataltól.
Mit kell érteni új génkezelési technikák alatt?
Az új génkezelési technikák olyan technikák, amelyek segítségével gyorsabban és nagyobb pontossággal lehet kitermeszteni új növényfajtákat, mint a klasszikus nemesítési technikák, pl. a vetőmag-szelektálás vagy a keresztezés révén. Új génkezelési technikákkal a növényi termékek széles skáláját lehet előállítani. Az így kitermesztett növények néha csak kismértékben különböznek, és ez a különbség természetes fejlődés vagy klasszikus nemesítés révén is elérhető lehet, más esetekben viszont a változások összetettebbek lehetnek.
Az új szabályokkal az Európai Bizottság biztosítani kívánja az egészség és a környezet magas szintű védelmét, hozzá kíván járulni a növényfajok széles körének fenntarthatóságához, valamint kutatási és innovációs lehetőségeket kíván teremteni.
A javaslat:
- az új génkezelési technikákkal előállított növények két kategóriáját különbözteti meg: a természetben előforduló növényváltozatokhoz hasonló, illetve az összetettebb módosításokon átesett NGT-növények kategóriáját;
- ösztönzőket biztosít a fenntarthatósági célokkal összeegyeztethető növénynemesítési tevékenységekhez;
- biztosítja az átláthatóságot az uniós piacon forgalmazott összes NGT-növény esetében (például a vetőmagok címkézése révén);
- gondoskodik az NGT-termékek gazdasági, környezeti és társadalmi hatásainak alapos nyomon követéséről.
A növényi és erdészeti szaporítóanyagok továbbfejlesztése
Az EU a legjelentősebb exportőr a vetőmagok világpiacán.
Növények szaporítására növényi szaporítóanyagot (vetőmagot, dugványokat, gyökereket, gumókat stb.) használnak. Erdészeti szaporítóanyagként – erdők létesítésére, fák ültetésére – elsősorban vetőmagok, növénypalánták, illetve bizonyos fafajták esetében más növényrészek használatosak. Fontos, hogy a jogszabályok lépést tartsanak a tudomány fejlődésével.
A javasolt jogi aktussal a Bizottság növelni kívánja a vetőmagok, dugványok és egyéb növényi szaporítóanyagok sokféleségét és minőségét. Ez segít garantálni a stabil terméshozamot és azt, hogy az éghajlatváltozással szemben ellenálló vetőmagok álljanak rendelkezésre, továbbá hozzájárul a termesztett növények genetikai sokféleségének védelméhez és az élelmezésbiztonság megőrzéséhez.
Ami az erdészeti szaporítóanyagokat illeti, az új szabályok segítenek biztosítani, hogy a megfelelő fa kerüljön a megfelelő helyre, és ezáltal az erdők jobban alkalmazkodjanak az éghajlatváltozáshoz.
További információk a növényi és erdészeti szaporítóanyagokról
Az élelmiszer- és textilhulladék csökkentése
Az élelmiszer- és textilhulladék mennyiségének csökkentése hozzájárulhat a természeti erőforrások hatékonyabb felhasználásához, és tovább mérsékelheti az ezen ágazatoknak tulajdonítható üvegházhatásúgáz-kibocsátást.
Az élelmiszer-pazarlás kezelése
Az EU és tagállamai elkötelezettek az ENSZ fenntartható fejlődési céljai mellett, amelyek közül az egyik úgy szól, hogy 2030-ig a felére kell csökkenteni az egy főre jutó globális élelmiszer-pazarlást kiskereskedelmi és fogyasztói szinten. Annak érdekében, hogy az EU gyorsabban el tudja érni ezt a célt, a Bizottság azt javasolja, hogy a tagállamok 2030-ra csökkentsék az élelmiszer-pazarlás mértékét mégpedig:
- 10%-kal a feldolgozás és a gyártás területén;
- 30%-kal (egy főre vetítve) a kiskereskedelemben, a vendéglátásban (éttermek stb.) és a háztartásokban.
Az élelmiszer-pazarlás elleni fellépés révén emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszert takarítunk meg, segítjük a vállalkozásokat és a fogyasztókat abban, hogy pénzt takarítsanak meg, és csökkentjük az élelmiszer-termelés és -fogyasztás környezeti hatását.
További információk az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemről
Fenntartható és körforgásos textiltermékek
Az élelmiszerek, a lakhatás és az áru- és személyszállítás után a textilfelhasználás áll a negyedik helyen Európában a környezetre és az éghajlatra gyakorolt hatások tekintetében. A víz- és földhasználat tekintetében az első három, a nyersanyag-felhasználás és az üvegházhatású gázok kibocsátása tekintetében pedig az első öt legnagyobb terhelés között van az EU-ban.
A textilpazarlás elleni fellépés jegyében a Bizottság olyan szabályokat javasol, amelyek egyfelől felelőssé teszik a gyártókat a textiltermékek teljes életciklusáért, másfelől pedig előmozdítják a textilhulladék fenntartható kezelését. A javasolt jogszabály:
- kötelező és harmonizált kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer bevezetését írja elő EU-szerte, amelynek keretében a gyártóknak kell fedezniük a textilhulladék kezelésének költségeit;
- megkönnyíti a tagállamoknak a textiltermékek elkülönített gyűjtésére vonatkozó, 2025-ben életbe lépő követelmény végrehajtását;
- előmozdítja a textilágazat körforgásos jellegét szolgáló innovatív technológiák kutatását és fejlesztését, és fellép az ellen a gyakorlat ellen, hogy a textilhulladékot olyan országokba exportálják, melyek nem rendelkeznek megfelelő létesítményekkel a hulladék kezelésére.
A használt textiltermékek rendelkezésre állásának növelése várhatóan helyi munkahelyeket teremt és pénzt takarít meg a fogyasztók számára az EU-ban és azon kívül, miközben enyhíti a textilgyártás természeti erőforrásokra gyakorolt hatását.
További információk a fenntartható és körforgásos textíliákról