Áttekintés
A fejlesztési együttműködés kontextusában a közös programozás azt jelenti, hogy az EU és tagállamai közös intézkedésekkel segítik a partnerországokat nemzeti fejlesztési tervük megvalósításában.
A nemzeti hatóságokkal együttműködve az EU és a tagországok közös stratégiát dolgoznak ki, amely összhangban áll a partnerország nemzeti fejlesztési tervével. Közös stratégia körvonalazza az EU és az uniós országok által nyújtott támogatás általános indokait és irányát. Felvázolja továbbá, mely területeken fognak fellépni az egyes szereplők, melyek a fő célkitűzések az egyes területeken, valamint előzetes számadatokat rögzít a közös stratégia időtartamára tervezett intézkedések finanszírozására vonatkozóan.
Fontos, hogy a közös stratégiában előirányzott tevékenységek ütemterve megegyezzen a partnerország által kidolgozott ütemtervvel. Így egyrészt az EU és a tagállamai, másrészt a partnerországok egymással szinkronban tudják előkészíteni és végrehajtani a szükséges intézkedéseket. Következésképpen az EU és a tagállamai gyorsabban tudnak reagálni a partnerországok szükségleteire.
A közös stratégia kidolgozására a partnerországok szintjén kerül sor, hiszen így lehet biztosítani azt, hogy a stratégia a lehető legjobb válaszintézkedéseket tartalmazza. Ennek során az EU és a tagországok más érdekelt felekkel is szorosan együttműködnek.
A Bizottság a fejlesztésben közreműködő nem uniós partnereket is arra buzdítja, hogy működjenek közre a stratégia megvalósításában, amennyiben egyetértenek a közös programozás alapelveivel.
A közös programozás előnyei
Közös programozás esetén a partnerországokat terhelő ügyleti költségek alacsonyabbak, mert csak egyetlen programozási műveletet kell elvégezniük az EU-val és a tagállamokkal.
Továbbá a segélynyújtás is egységesebb, kevésbé széttagolt, mert a tevékenységek összehangolása révén könnyebben kiküszöbölhetők a hiányosságok és az átfedések. Ráadásul a fejlesztési intézkedések hatásfoka nő azáltal, hogy az EU és a tagországok egyesítik erőforrásaikat. Mivel a világszerte nyújtott hivatalos fejlesztési támogatás több mint felét az uniós országok adják, a közös programozás révén várhatóan számottevően javulni fog világszinten az évente segélyezésre fordított több milliárd euró felhasználása.
Az egyes tagországokban a közös programozás segíthet ráirányítani a lakosság figyelmét a segélyezésre, javítani a segélyezés imázsát, és növelni az elszámoltathatóságot.
Az összefogás eredményeképp továbbá minden bizonnyal kevesebb nyomás nehezedik majd az egyes országokra arra irányulóan, hogy minden ágazatban és tevékenységi területen egyedül orvosolják a fennálló problémákat. Bebizonyosodott, hogy EU és az uniós országok a közös programozás során munkamegosztás révén, együttes erővel hathatósan fel tudnak lépni minden érintett ágazatban és tevékenységi területen.
Több lehetőség kínálkozik majd az egyes helyszíneken a közös projektekre, hiszen a fejlesztéssel foglalkozó uniós szervek és a tagállamok egymással szinkronban, egy adott tevékenységi szakaszban ugyanarra az időszakra tervezik meg intézkedéseiket. Ez várhatóan megtakarításokat fog eredményezni a méretgazdaságosság és az általános költségek csökkenése révén.
A közös programozás kiváló eszköze annak, hogy az alapvető jogokkal, a jó kormányzással és más fontos területekkel összefüggő kiforrott európai értékeket és elveket következetes és célzott intézkedésekké kovácsoljuk a partnerországokban.
A nemzetközi kontextus és az uniós kötelezettségvállalások
Az uniós Lisszaboni Szerződés az együttműködés elmélyítését irányozta elő az uniós országok között többek között a fejlesztéspolitika területén. A fejlesztési együttműködést szorosabbra fűző EU-országok által tett fő kötelezettségvállalások egyike a közös programozás, mely biztosítani hivatott a segélyezés eredményességét és hatékonyságát. A közös programozást a fejlesztéspolitikáról szóló, 2017. évi új európai konszenzus is tartalmazza, és kiemelt fontosságot tulajdonít neki a 2012. évi változtatási program, amely az EU általános fejlesztéspolitikai céljait és az azok eléréséhez szükséges intézkedéseket körvonalazza.
Mindezeket a kötelezettségvállalásokat az EU Tanácsának az uniós fejlesztéspolitika jövőbeli irányát meghatározó 2011. novemberi következtetései is rögzítik.