A Parlament és a Tanács fogadja el a jogszabályt – rendes jogalkotási eljárás
A legtöbb uniós jogszabályt a (közvetlenül megválasztott) Európai Parlament és (a 27 tagállam képviseletében eljárva) az EU Tanácsa közösen fogadja el az ún. rendes jogalkotási eljárás keretében, amikor is a két intézmény döntése egyenlő súllyal esik latba. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság által előterjesztett jogszabályjavaslatokat mind a Parlamentnek, mind pedig a Tanácsnak el kell fogadnia ahhoz, hogy azok hatályba léphessenek.
Az eljárás lépésről lépésre
A Parlament és a Tanács – több olvasatban – áttanulmányozza és szükség esetén módosítja a jogszabályjavaslat szövegét. Ha a két intézmény megállapodásra jut a módosításokat illetően, elfogadják a jogszabályt. Ha a Parlament vagy a Tanács nem ért egyet a másik fél által javasolt módosításokkal, ún. második olvasatra kerül sor. Ha az intézményeknek a második olvasat során sem sikerül megállapodásra jutniuk, a javaslatot az egyeztetőbizottság elé utalják, amelyet fele-fele arányban a Parlament és a Tanács képviselői alkotnak. A Bizottság képviselői is részt vesznek az egyeztetőbizottság ülésein, és hozzászólnak az ott folyó megbeszélésekhez. Amikor az egyeztetőbizottság megállapodásra jut, a szöveg harmadik olvasatra ismét a Parlament és a Tanács elé kerül abból a célból, hogy a két intézmény elfogadja a javaslatra épülő jogszabályt. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy az intézmények nem tudnak megállapodni a szövegről. Ebben az esetben nem születik jogszabály.
A Parlament és a Tanács honlapján további információk találhatók arról, milyen szerepet tölt be a Parlament és milyen szerepet játszik a Tanács a rendes jogalkotási eljárásban.
Különleges jogalkotási eljárások
Ezeknek az eljárásoknak az alkalmazására csak bizonyos esetekben kerül sor. Ezekben az esetekben jellemzően az EU Tanácsa az egyedüli jogalkotó, és a Parlament – szerepe szerint – mindössze annyiban vesz részt a folyamatban, hogy egyetértését adja a javaslathoz, illetve hogy a Tanács konzultál vele. Ritkábban az is előfordul, hogy a Parlament egyedül fogad el jogi aktusokat (azt követően, hogy konzultál a Tanáccsal).
Nem jogalkotási aktusok
A Tanács vagy a Parlament felhatalmazhatja a Bizottságot, hogy fogadjon el nem jogalkotási aktusokat, amelyeknek két típusuk van:
- a végrehajtási jogi aktusok azt hivatottak biztosítani, hogy a jogszabályokat EU-szerte mindenhol egységesen hajtsák végre;
- a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok már létező jogszabályokat módosítanak vagy egészítenek ki, elsősorban abból a célból, hogy új (nem alapvető) szabályokat vezessenek be.
Végrehajtási és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
Az alapszerződések felülvizsgálata
Előfordul, hogy felül kell vizsgálni az uniós jog alapját képező uniós szerződéseket annak érdekében, hogy az EU jogi aktusai és szakpolitikái összhangba kerüljenek az újonnan jelentkező kihívásokkal. A szerződések módosításához minden esetben a 27 tagállam egyhangú egyetértésére van szükség.
Az alapszerződéseket kétféleképpen lehet felülvizsgálni:
- rendes felülvizsgálati eljárásra akkor kerül sor, amikor kulcsfontosságú módosításokra – pl. az EU hatáskörének bővítésére vagy korlátozására – van szükség;
- az egyszerűsített módosítási eljárás az EU belső szakpolitikáinak és tevékenységeinek kiigazítását teszi lehetővé különböző területeken, pl. a mezőgazdaság és halászat, a belső piac, a határellenőrzés, a gazdasági és monetáris politika terén – feltéve, hogy ezek a változtatások nem bővítik az Unióra ruházott hatásköröket.
A tagállami parlamentek szerepe
A Bizottság nemcsak az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, hanem velük egy időben a tagállami parlamenteknek is megküldi a jogszabályjavaslatokat, hogy véleményezzék őket.
Azokon a területeken, amelyek az EU és a tagállamok közötti megosztott hatáskörökbe tartoznak, az uniós országok parlamentjei ellenőrzik, nem lenne-e hatékonyabb tagállami vagy regionális szinten fellépni (lásd a szubszidiaritás elvét). Ez az ún. szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus.