Három alapelv
Három alapelv határozza meg, hogy az EU mely területeken cselekszik és hogyan jár el:
- a hatáskör-átruházás elve – az EU csak azokon a területeken járhat el, amelyek tekintetében a valamennyi tagállam által ratifikált uniós szerződések hatáskörrel ruházták fel;
- az arányosság elve – az uniós intézkedések nem léphetik túl a szerződésekben rögzített célok eléréséhez szükséges mértéket;
- a szubszidiaritás elve – azokon a területeken, ahol akár az EU, akár a nemzeti kormányok cselekedhetnek, az EU csak akkor léphet fel, ha ugyanazt a célt uniós szinten hatékonyabban lehet elérni
Azok a területek, amelyeken csak az EU hozhat jogszabályokat
Bizonyos területeken csak az EU jogosult arra, hogy jogszabályokat alkosson. A tagállamok szerepe ezeken a területeken a jog alkalmazására korlátozódik – kivéve, ha az EU felhatalmazza azokat, hogy egyes jogszabályokat saját maguk hozzanak meg. Ezeken a területeken tehát az uniós szerződések alapján az EU kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. A következő területekről van szó:
- vámunió
- az egységes piacra vonatkozó versenyszabályok
- az euróövezet országaira vonatkozó monetáris politika
- kereskedelem és nemzetközi megállapodások (bizonyos feltételekkel)
- a közös halászati politika hatálya alá eső tengeri növény- és állatállomány kezelése
Azok a területek, ahol az EU és a tagállamok is hozhatnak jogszabályokat
Egyes szakpolitikai területeket az EU és a tagállamok közösen szabályoznak. A tagállamok azonban csak abban az esetben hozhatnak törvényeket, ha az EU nem szabályozta az adott területet, illetve úgy határozott, hogy nem kívánja szabályozni azt. A megosztott hatáskörbe tartozó területek a következők:
- egységes piac
- foglalkoztatás és szociális kérdések
- gazdasági, társadalmi és területi kohézió
- mezőgazdaság
- halászat
- környezetvédelem
- fogyasztóvédelem
- közlekedéspolitika
- transzeurópai hálózatok
- energiapolitika
- jogérvényesülés és alapvető jogok
- migráció és belügyek
- népegészségügy (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikkében meghatározott szempontok tekintetében)
- kutatás és űrpolitika
- fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtás
Azok a területek, amelyeket a tagállamok szabályoznak, és amelyeken az Európai Unió támogatást nyújt a tagállamoknak ehhez
Bizonyos területeken az EU hatásköre a tagállami intézkedések támogatására, koordinálására vagy kiegészítésére korlátozódik. Nincs jogosultsága arra, hogy jogszabályokat alkosson, és nem korlátozhatja a tagállamok szabályozási mozgásterét. Az uniós szerződések értelmében az Uniónak a szóban forgó területeken támogató hatásköre van. A következő területekről van szó:
- népegészségügy
- iparpolitika
- kultúra
- turizmus
- oktatás, képzés, ifjúságügy és sport
- polgári védelem
- közigazgatási együttműködés
Azok a területek, amelyeken az EU különleges hatáskörrel rendelkezik
Bizonyos területeken az EU-nak különleges hatásköre van, ami lehetővé teszi számára, hogy ellásson olyan konkrét feladatokat, amelyek a Szerződések alapján különben nem tartoznak az illetékességébe. Az EU különleges hatásköre a következő területekre terjed ki:
- a gazdaság- és a foglalkoztatáspolitika koordinációja
- a közös kül- és biztonságpolitika kialakítása és végrehajtása
- egyéb tevékenységek az ún. „rugalmassági rendelkezés” értelmében, amely szigorú feltételek mellett lehetővé teszi az Uniónak, hogy fellépjen a hatáskörén kívül eső területeken