EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32020H1366

A Bizottság (EU) 2020/1366 ajánlása (2020. szeptember 23.) a migrációval kapcsolatos felkészültségi és válságkezelési uniós mechanizmusról (migrációs felkészültségi és válságkezelési terv)

C/2020/6469

OJ L 317, 1.10.2020, p. 26–38 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

ELI: http://data.europa.eu/eli/reco/2020/1366/oj

2020.10.1.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/26


A BIZOTTSÁG (EU) 2020/1366 AJÁNLÁSA

(2020. szeptember 23.)

a migrációval kapcsolatos felkészültségi és válságkezelési uniós mechanizmusról

(migrációs felkészültségi és válságkezelési terv)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 292. cikkére,

mivel:

(1)

A 2015. évi menekültügyi válság rávilágított az uniós és nemzeti migrációs válságkezelési rendszerek gyengeségeire és hiányosságaira, valamint arra, hogy a legnagyobb nyomásnak kitett tagállamoknak nem áll rendelkezésre elegendő kapacitás és eszköz. A válság egyértelművé tette, hogy egyszerre több fronton kell fellépni: a származási, tranzit- és/vagy célországnak minősülő harmadik országokban, az EU külső határain, valamint egyéb, nyomásnak kitett tagállamokban.

(2)

Az Unió és a tagállamok által a 2015. évi menekültügyi válságot követően hozott intézkedések számos szakpolitikai, jogalkotási, operatív és pénzügyi igény kielégítésére és a migrációkezelés fenntarthatóságának javítására irányultak. Ezek a példa nélküli erőfeszítések – beleértve a nemzeti, nemzetközi és uniós szintű intézkedéseket is – hozzájárultak ahhoz, hogy évről évre fokozatosan csökkenjen az irreguláris érkezések száma, amely végül 2019-ben elérte az elmúlt hat év legalacsonyabb szintjét.

(3)

A külső határokon fennálló helyzet azonban továbbra is rendkívül bizonytalan, és további előrelépésekre van szükség ahhoz, hogy jobban fel lehessen készülni az esetleges nagy horderejű migrációs válsághelyzetek kezelésére. Emellett a jogellenesen tartózkodási helyet módosító és több tagállamban menedékjog iránti kérelmet benyújtó migránsok komoly terhet jelenthetnek a nemzeti menekültügyi rendszerek számára.

(4)

Az EU-ba irányuló, látszólag ellenőrizetlen migrációs áramlások 2015-höz hasonló megjelenésének elkerülése és a nemzeti migrációs rendszerek hatékony működésének biztosítása érdekében meg kell szilárdítani az eddig kialakított operatív együttműködést egy olyan keret létrehozásával, amely elősegíti a vonatkozó jogszabályok összehangoltabb alkalmazását. Egy ilyen keret létrehozása jelentősen hozzájárulna annak biztosításához, hogy a tagállamok és az Unió kifejlesszék a migrációs válsághelyzetek hatékony kezeléséhez szükséges rezilienciát. Továbbá a migrációs helyzetet rendszeresen nyomon kell követni annak érdekében, hogy a döntéseket lehetőség szerint teljes körű helyzetkép alapján lehessen meghozni. Ennek a folyamatnak a 2015. évi menekültügyi válságot követően a migrációs helyzet nyomon követése során szerzett tapasztalatokon kell alapulnia, beleértve a Tanács politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmusának vonatkozó aktiválása keretében kiadott integrált helyzetismereti és -elemzési jelentéseket.

(5)

Az Unió és a tagállamok rezilienciájának megerősítése érdekében valamennyi érdekelt félnek – a tagállamoknak kétoldalú csatornákon keresztül – továbbra is aktívan részt kell venni a konfliktusmegelőzésben és -megoldásban, ezenkívül a feleknek figyelmeztetniük kell egymást egy harmadik országban esetlegesen kialakuló válsághelyzetre, amely az EU-n belül migrációs válsághoz vezethet. A partnerországok jogi keretével és fő célkitűzéseivel összhangban lévő valamennyi releváns uniós eszközt fel kell használni az adott országok kapacitásának kiépítéséhez és az ilyen jellegű válsághelyzetek kezeléséhez, mielőtt azok hatása elérné az EU-t, ugyanakkor meg kell erősíteni a migrációs szakpolitikai célkitűzéseket.

(6)

A migrációs válságra adott hatékony operatív válasz az egyes tagállamok felkészültségétől, a szükséges felszerelések és erőforrások mozgósítására vonatkozó képességétől, valamint a meglévő uniós struktúrák által támogatott összehangolt fellépéstől függ. Megköveteli továbbá valamennyi érintett szereplő gyors és hatékony együttműködését. A hatékony és időszerű válságkezelési mechanizmus ezért a korábban létrehozott válságkezelési együttműködési eljárások meglétén alapul, amelyek nemzeti és uniós szinten egyértelműen meghatározzák a kulcsfontosságú szereplők szerepét és felelősségi körét.

(7)

Olyan strukturált migrációkezelési mechanizmusra van szükség, amely valós idejű nyomon követést, korai előrejelzést és központosított, koordinált uniós választ foglal magában a struktúrák, eszközök, valamint emberi és pénzügyi erőforrások szükség szerinti mozgósítása érdekében az uniós intézményeken és ügynökségeken belül, továbbá a tagállamokkal együttműködésben.

(8)

Az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló (EU) 2019/1896 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) rögzítette, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) és a tagállamok illetékes hatóságai közös felelősséggel rendelkeznek az európai integrált határigazgatás megvalósítása terén. Ezenkívül a rendelet szükségesnek tartja a helyzetismeret biztosítását, és integrált tervet tartalmaz az európai integrált határigazgatásról, beleértve a vészhelyzeti tervezést is.

(9)

A migrációs felkészültségi és válságkezelési tervnek a következő vezérelveken kell alapulnia: előrejelzés, szolidaritás és a felelősség méltányos megosztása, koordináció, időben történő reagálás és rugalmas forráselosztás.

(10)

A migrációs felkészültségi és válságkezelési terv alapvető célja egyrészt a helyzetismeret és a jobb felkészültség, másrészt a hatékony irányítás és az időben történő reagálás biztosítása.

(11)

A migrációs felkészültségi és válságkezelési tervnek operatív keretet kell biztosítania a migrációs áramlások és a migrációs helyzetek nyomon követéséhez és előrejelzéséhez, a rezilienciaépítéshez, valamint a migrációs válságra adott összehangolt válasz megszervezéséhez. Ezek a célkitűzések a migrációs felkészültségi és válságkezelési tervben felvázolt két fő szakaszt tükrözik: egyrészt a nyomon követést és a felkészültséget, másrészt a válságkezelést.

(12)

A migrációs felkészültségi és válságkezelési terv alkalmazásában migrációs válságnak minősül minden olyan helyzet vagy fejlemény, amely az EU-n belül vagy egy harmadik országban következik be, és amely hatással van és különösen nagy terhet ró valamely tagállam menekültügyi, migrációs vagy határigazgatási rendszerére, vagy ilyen potenciállal rendelkezik. Ez magában foglalja a migrációs és menekültügyi válsághelyzetek és vis maior helyzetek kezeléséről szóló rendeletjavaslat 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott körülményeket, valamint a menekültügyről és migrációkezelésről szóló rendeletjavaslat 2. cikkének w) pontjában meghatározott körülményeket, és túlmutat azokon.

(13)

A migrációs felkészültségi és válságkezelési terv összhangban van a kialakított uniós válságkezelési mechanizmusokkal – nevezetesen az uniós polgári védelmi mechanizmussal, beleértve a Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központját, a Tanács politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmusával, a Bizottság általános biztonsági sürgősségi riasztórendszerével és az EKSZ válságelhárítási mechanizmusával –, és kiegészíti azokat; a mechanizmusok a válságkezelési szakaszban a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv aktiválásával egyidejűleg vagy azt követően aktiválhatók. A migrációs felkészültségi és válságkezelési terv célja ezen általános válságkezelési mechanizmusok interakciójának és együttműködésének támogatása oly módon, hogy naprakész információkkal látja el azokat a válsághelyzettel kapcsolatban.

(14)

Bár a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv a meglévő vonatkozó jogszabályokra épül, az is célja, hogy támogassa a Bizottság által javasolt új eszközök végrehajtását, beleértve a menekültügyről és migrációkezelésről szóló rendeletet, valamint a migrációs és menekültügyi válsághelyzetek és vis maior helyzetek kezeléséről szóló rendeletet.

(15)

A nyomonkövetési és felkészültségi szakaszra vonatkozóan a migrációs felkészültségi és válságkezelési tervnek számos olyan lépést kell tartalmaznia, amelyek biztosítják a rendszeres helyzetismeretet és a korai előrejelzést/előrejelzést, valamint segítik a Bizottság által a menekültügyről és migrációkezelésről szóló rendeletjavaslat 6. cikkével összhangban kiadott, a migrációkezelésről szóló éves jelentés elkészítését. A migrációs felkészültségi és válságkezelési terv által biztosított helyzetismeret többek között lehetővé teheti a Tanács elnöksége számára, hogy a migrációs válság kezelése érdekében enyhítse az uniós politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmus jelenlegi aktiválását. A válságkezelési szakaszban a migrációs felkészültségi és válságkezelési tervnek biztosítania kell, hogy a migrációs helyzetre vonatkozó naprakész és átfogó információk minden szereplő számára rendelkezésre álljanak – lehetővé téve a megfelelő időben történő döntéshozatalt –, valamint hogy a határozatok végrehajtását megfelelően nyomon kövessék és koordinálják.

(16)

A migrációs felkészültségi és válságkezelési terv megvalósítása érdekében a tagállamoknak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ), az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak (EASO), az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségnek (Frontex), az Európai Bűnüldözési Ügynökségnek (EUROPOL), a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökségnek (eu-LISA) és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) együtt kell működniük, megalkotva az EU migrációs felkészültségi és válságkezelési hálózatát. A hálózat fő célkitűzése az kell hogy legyen, hogy biztosítsa a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv két szakasza szempontjából releváns információk megfelelő cseréjét.

(17)

A hálózatnak támogatnia kell a migrációs áramlások nyomon követését és előrejelzését, növelnie kell a rezilienciát, és javítania kell a válságra való reagálás technikai koordinációját, miközben teljes mértékben tiszteletben kell tartania a hatályos jogszabályokat, valamint fel kell használnia és ki kell egészítenie a meglévő eszközöket.

(18)

Lehetőség szerint a származási, tranzit- és/vagy célországnak minősülő érintett harmadik országokat eseti alapon szintén be kell vonni a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv megvalósításába. A harmadik országok bevonásának köszönhetően a felek hatékonyan oszthatják meg egymással az információkat és az intézkedéseket, ami ezekben az országokban a migrációval kapcsolatban megfelelő helyzetismeretet eredményez, és segíti a potenciális válsághelyzetekre való reagálást,

ELFOGADTA EZT AZ AJÁNLÁST:

1.

A migrációs felkészültségi és válságkezelési terv keretében a tagállamoknak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ), az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak (EASO), az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségnek (Frontex), az Európai Bűnüldözési Ügynökségnek (EUROPOL), a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökségnek (eu-LISA) és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) (a továbbiakban: a szereplők) együtt kell működniük, hogy a migrációs áramlások nyomon követése és előrejelzése, a reziliencia és a felkészültség kiépítése, valamint a migrációs válságra adott válaszlépések megszervezése révén hozzájáruljanak a hatékonyabb migrációkezeléshez.

2.

E célból a szereplőknek együtt kell működniük a migrációs felkészültségi és válságkezelési mechanizmus uniós hálózatának keretében (a továbbiakban: a hálózat) a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv végrehajtásának támogatása érdekében.

3.

A hálózatot alkotó szereplőknek biztosítaniuk kell a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv két szakasza szempontjából releváns információk megfelelő cseréjét, teljes mértékben tiszteletben tartva a hatáskörükre és felelősségükre vonatkozó jogi rendelkezéseket.

4.

A migrációs felkészültségi és válságkezelési terv első szakaszában a szereplőknek időszerű és megfelelő információkat kell biztosítaniuk a naprakész migrációs helyzetismeret kialakítása érdekében, korai előrejelzést/előrejelzést kell adniuk, valamint növelniük kell a rezilienciát, hogy a migrációs válsághelyzetek bármely típusát hatékonyan tudják kezelni; a terv aktiválásának, amelyet a második szakaszban folytatni kell, állandó jellegűnek kell lennie. A második szakaszt olyan helyzetek vagy fejlemények esetében kell alkalmazni, amelyek az EU-n belül vagy egy harmadik országban következnek be, és amelyek hatással vannak és különösen nagy terhet rónak valamely tagállam menekültügyi, migrációs vagy határigazgatási rendszerére, vagy ilyen potenciállal rendelkeznek. A második szakasz magában foglalja a migrációs és menekültügyi válsághelyzetek és vis maior helyzetek kezeléséről szóló rendeletjavaslat 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott körülményeket, valamint a menekültügyről és migrációkezelésről szóló rendeletjavaslat 2. cikkének w) pontjában meghatározott körülményeket, és túlmutat azokon.

5.

A hálózatnak végrehajtási iránymutatásokat kell kidolgoznia azzal a céllal, hogy biztosítsa a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv működéséhez szükséges információk hatékony áramlását az adott nemzeti és uniós válságkezelési mechanizmusok között.

6.

A tagállamoknak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ), az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak (EASO), az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségnek (Frontex), az Európai Bűnüldözési Ügynökségnek (EUROPOL), a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökségnek (eu-LISA) és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) a hálózat működőképessé tétele érdekében ki kell neveznie egy-egy kapcsolattartót.

7.

A kapcsolattartóknak rendszeresen információt kell cserélniük, különösen a menekültügyről és migrációkezelésről szóló rendeletjavaslat 6. cikkének (4) bekezdése szerinti időszakos migrációkezelési jelentések, valamint a 6. cikk (6) bekezdése szerinti helyzetjelentések Bizottság általi kiadásának támogatása céljából.

8.

A migrációkezelési jelentések és a helyzetjelentések megállapításaival összhangban a tagállamoknak meg kell vitatniuk a szükséges intézkedéseket. Ezeket a megbeszéléseket technikai, stratégiai és szükség esetén politikai szinten kell lebonyolítani az érintett tanácsi előkészítő szervekben vagy a Tanácsban.

9.

A Bizottságnak – a 4. ajánlásban említett migrációs válsághelyzettel szembesülő tagállammal egyetértésben — tájékoztatnia kell a hálózat többi kapcsolattartóját a helyzetről annak érdekében, hogy aktiválja a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv válságszakaszát. Az érintett tagállam kapcsolattartójának haladéktalanul el kell látnia a Bizottság kapcsolattartóját a mellékletben meghatározott szükséges információkkal.

10.

Ilyen válsághelyzet esetén a kapcsolattartóknak támogatniuk kell a Bizottságot oly módon, hogy biztosítják a szükséges információkat és iránymutatást, valamint koordinálják a válság kezelése érdekében hozott intézkedéseket.

11.

A hálózaton belüli információcserének a rendelkezésre álló kommunikációs csatornákon keresztül kell megtörténnie, beleértve – lehetőség szerint – az uniós politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmus platformját a megfelelő funkciókkal és a fenti 5. ajánlásban említett végrehajtási iránymutatásokkal összhangban.

12.

A migrációs felkészültségi és válságkezelési terv két szakaszának meg kell felelnie a mellékletben meghatározott irányításnak és munkafolyamatnak.

Kelt Brüsszelben, 2020. szeptember 23-án.

a Bizottság részéről

Ylva JOHANSSON

a Bizottság tagja


(1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1896 rendelete (2019. november 13.) az Európai Határ- és Parti Őrségről, valamint az 1052/2013/EU és az (EU) 2016/1624 rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2019.11.14., 1. o.).


MELLÉKLET

Ez a melléklet ismerteti a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv alapelveit és főbb szereplőit, és részletesen leírja annak kétszakaszos működését.

1.   A két szakasz alapelvei és szereplői

Alapelvek

A szükséges intézkedések meghatározása és az egyes szereplők felelősségi körének kijelölése során a migrációs felkészültségi és válságkezelési tervnek a következő alapelvek szerint kell működnie:

i.

Előrejelzés: a migrációs helyzetet rendszeresen nyomon kell követni, és a döntéseket teljes körű és összehangolt helyzetkép alapján kell meghozni, elsősorban a megelőzés érdekében.

ii.

Koordináció: a válságra való reagálás során az összehangolt és átfogó megközelítés jegyében valamennyi érintett szereplő intézkedéseit hasznosítani kell az összes vonatkozó belső és külső szakpolitikai területről.

iii.

Időben történő reagálás: a helyzet eszkalálódásának elkerülése érdekében azonnal intézkedéseket kell tenni, amint erre szükség van.

iv.

Rugalmas forráselosztás: az erőforrásokat gyorsan kell mobilizálni, teljes mértékben kihasználva az érintett szereplők rugalmasságát, ahogyan azt a különböző finanszírozási eszközök lehetővé teszik.

v.

Szolidaritás és a felelősség igazságos megosztása a menekültügyről és migrációkezelésről szóló rendeletjavaslat 5. cikkének megfelelően.

Szereplők

A migrációs felkészültségi és válságkezelési terv két szakaszának végrehajtásában részt vevő szereplők a következők:

a tagállamok és az összekötő tisztviselőik,

a Tanács,

az Európai Bizottság, beleértve a helyszíni munkatársakat és az uniós küldöttségeken dolgozó személyzetet, valamint az európai migrációs összekötő tisztviselőket,

az Európai Külügyi Szolgálat, beleértve az uniós küldöttségeket, valamint az érintett közös biztonság- és védelempolitikai missziókat és műveleteket,

az uniós ügynökségek (EASO, Frontex, EUROPOL, eu-LISA és FRA), beleértve az összekötő tisztviselőiket.

2.   Nyomonkövetési és felkészültségi szakasz (1. szakasz)

a)   Célkitűzés

A nyomonkövetési és felkészültségi szakaszban a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv célja a meglévő jogszabályok összehangoltabb alkalmazásának támogatása a közös helyzetismeret megerősítése és valamennyi érintett szereplő közötti megosztása, egy uniós szintű korai előrejelző/előrejelző rendszer kidolgozása, valamint a tagállamokban a migrációs válsághelyzetek bármely típusának hatékony kezeléséhez szükséges reziliencia kifejlesztésének támogatása révén.

A mechanizmus első szakasza a következő alapvető célkitűzések megvalósítására irányul:

A helyzetismeret és a korai előrejelzés/előrejelzés megosztása. Az események és az új tendenciák valamennyi érdekelt fél általi, időben történő és kellően átfogó megértése lehetővé teszi a helyzet nyomon követését és szükség esetén az összehangolt reagálásra való megfelelő felkészülést. Az újonnan felmerülő problémás és kritikus helyzeteket időben előre kell jelezni. Valamennyi szereplőnek információkat és bizonyítékokat kell szolgáltatnia egy uniós szinten kidolgozandó korai előrejelző/előrejelző rendszer számára. Az ilyen jellegű rendszer kifejlesztésére irányuló erőfeszítéseket a Bizottságnak kell koordinálnia, építve a jelenleg rendelkezésre álló és a lehetséges jövőbeli eszközökre.

A reziliencia kifejlesztésének támogatása. A helyzet, az okok és az előrejelzés közös megértése segítheti a tagállamokat abban, hogy új migrációs válság esetén összpontosítsák a kapacitásbővítésre irányuló erőfeszítéseiket.

b)   Irányítás

A Bizottságnak – szükség esetén az EKSZ-szel együttműködésben – vezető szerepet kell betöltenie a nyomonkövetési és felkészültségi szakaszban, felhasználva valamennyi eszközét, többek között az európai migrációs összekötő tisztviselőket, a Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központot (ERCC) és a rendelkezésre álló pénzeszközöket, összhangban azok megfelelő megbízatásával, célkitűzéseivel és eljárásaival. A Bizottság adja a hálózat elnökét és titkárságát, összegyűjti az információkat és biztosítja a szükséges jelentéseket, valamint nyomon követi a szereplők által meghozandó intézkedések végrehajtását.

A tagállamoknak, az uniós ügynökségeknek és más szereplőknek támogatniuk kell a Bizottságot a fenti szerepkörben, különösen azáltal, hogy időszerű és pontos információkat, elemzéseket és előrejelzéseket küldenek, valamint értékelik felkészültségüket és vészhelyzeti tervezésüket.

A tagállami intézkedéseket kívánó szükséges egyeztetéseket technikai, stratégiai és szükség esetén politikai szinten, a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv e szakaszában kiadott bizottsági jelentések megállapításai alapján, a megfelelő tanácsi előkészítő szervekben kell lebonyolítani.

Azokban az esetekben, amikor a Tanács operatív következtetések és ajánlások kiadása mellett dönt, a hálózatnak a vonatkozó információk cseréje révén támogatnia kell azok végrehajtását.

c)   Munkafolyamat

A helyzetismeret és a korai előrejelzés/előrejelzés megosztása

A Bizottságnak rendszeresen, legalább negyedévente üléseket vagy videokonferenciákat kell összehívnia a hálózat számára. A kapcsolatfelvételek gyakoriságát a migrációs helyzet súlyosságától, valamint a migráció és a vészhelyzetek nyomon követése révén azonosított problémák súlyosságától kell függővé tenni.

Amennyiben releváns és megvalósítható, a származási, tranzit- és/vagy célországnak minősülő főbb harmadik országok, valamint a legfontosabb nemzetközi partnerek és érdekelt felek képviselőit eseti alapon meg kell hívni a hálózatnak egy adott migrációs útvonallal kapcsolatos megbeszéléseire annak érdekében, hogy a felek kellő időben és rendszeresen megoszthassák egymással a migrációs áramlásokra, a csempésztevékenységekre, valamint a menekültügyet, a migrációt vagy az EU határigazgatását befolyásoló egyéb (többek között geopolitikai, egészségügyi, környezeti, éghajlati, demográfiai vagy egyéb társadalmi-gazdasági) tényezőkre vonatkozó információkat. E hozzájárulás módozatait a szóban forgó országokkal konzultálva, az érintett uniós küldöttségeken keresztül, az EKSZ-szel szoros együttműködésben kell kidolgozni.

A felkészültségnek a harmadik országokkal – különösen az EU szomszédságában lévőkkel – folytatott migrációs párbeszéd kulcsfontosságú elemét kell képeznie, és elő kell segítenie a kommunikációs csatornák létrehozását, valamint a válság esetén hasznosítható és megkereshető helyi szereplők azonosítását.

A Bizottságnak lehetőség szerint az EKSZ-szel együttműködve eseti jelleggel migrációs útvonalanként célzott videokonferenciákat kell szerveznie a származási, tranzit- és/vagy célországnak minősülő főbb harmadik országokkal, ezenkívül továbbra is meg kell tartani a jelenlegi hasonló videokonferenciákat. Ezeken a videokonferenciákon minden olyan érdekelt félnek részt kell vennie, amely érintett vagy egyértelműen érdekelt az adott migrációs útvonalon áthaladó migrációs mozgásokban. A videokonferencia struktúrájának ösztönöznie kell a valamennyi résztvevő javát szolgáló, az uniós küldöttségekkel szoros együttműködésben zajló érdemi megbeszéléseket.

A szükséges helyzetkép kialakítása érdekében a hálózat valamennyi kapcsolattartójának információkat kell biztosítania. A helyzetismeret megosztása magában foglalja a migrációs áramlásokra vonatkozó adatokat, a befogadási, menekültügyi és határigazgatási rendszerekre vonatkozó információkat, a migráció területén a tagállamokban és harmadik országokban bekövetkezett releváns nemzeti fejleményeket, a korai előrejelzést/előrejelzést, valamint a harmadik országokkal folytatott együttműködési intézkedéseket. A közös uniós szintű helyzetkép felvázolása érdekében valamennyi kapcsolattartónak meg kell osztania a többi féllel a kihívásokat, a hiányosságokat és a helyszíni válaszintézkedéseket. A hálózat pontos működését az eljárási standardokban kell részletezni.

A hálózatnak teljes mértékben ki kell használnia a rendelkezésre álló kommunikációs csatornákat és platformokat, beleértve – lehetőség szerint – az uniós politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmus platformját a megfelelő funkciókkal. Amennyiben a rendelkezésre álló eszközök nem elegendőek, a Bizottság fontolóra veszi meglévő platformjainak javítását vagy egy erre a célra létrehozott, biztonságos, webalapú platform létrehozását, amely biztosítja a hálózaton belüli gyors információcserét.

E hozzájárulások alapján a Bizottságnak helyzetjelentéseket – migrációs helyzetismereti és -elemzési (MISAA) jelentést – kell kiadnia olyan gyakorisággal, amelyről a hálózatnak a nyomonkövetési és felkészültségi szakaszban kell döntenie. A MISAA-jelentésnek az integrált helyzetismereti és -elemzési (ISAA) jelentés sablonjára és módszertanára kell épülnie, amelyet a 2015. évi menekültügyi válsággal kapcsolatos uniós politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmus aktiválása során adtak ki és dolgoztak ki, és a MISAA felváltja az integrált helyzetismereti és -elemzési jelentést, amennyiben az elnökség az említett uniós politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmust inaktiválja. A szereplőknek lehetőség szerint meg kell osztaniuk a nem uniós forrásokból – többek között harmadik országoktól és a nemzetközi partnerektől – származó információkat is. A MISAA-jelentésnek azonosítania kell a tendenciákat, és lehetőség szerint korai előrejelzést/előrejelzést kell tartalmaznia az áramlásokról, lehetővé téve valamennyi szereplő figyelmeztetését és a korrekciós intézkedéseket. A MISAA-jelentést kizárólag az uniós politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmus platformján keresztül lehet megosztani a szereplőkkel, teljes mértékben tiszteletben tartva az e platformhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályokat, a Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központ megfelelő bevonásával.

A tagállamoknak meg kell vitatniuk a szükséges meghozandó intézkedéseket és a MISAA-jelentésben meghatározott következtetéseket. A tagállamoknak a megbeszéléseket technikai, stratégiai és szükség esetén politikai szinten kell lebonyolítaniuk a megfelelő tanácsi előkészítő szervekben vagy a tanácsi ülések során. A Tanács operatív következtetéseket és ajánlásokat adhat ki, amelyeket az érintett szereplőknek a hálózat támogatásával nyomon kell követniük.

A reziliencia kifejlesztésének támogatása

A menekültügyről és migrációkezelésről szóló rendeletjavaslat 6. cikkének (4) és (6) bekezdésében előírt migrációkezelési jelentésekre és nemzeti stratégiákra építve, valamint az átfogó uniós migrációkezelés rezilienciájának fokozása érdekében migrációs vészhelyzeti ciklust kell létrehozni.

A menekültügyről és migrációkezelésről szóló rendeletjavaslat 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban a tagállamoknak rendelkezniük kell olyan nemzeti stratégiákkal, amelyek biztosítják a hatékony menekültügyi és migrációkezeléshez szükséges kapacitást, és amelyek információkat tartalmaznak arról, hogy a tagállamok nemzeti szinten hogyan hajtják végre az említett rendeletben meghatározott elveket és az azokból eredő jogi kötelezettségeket. E stratégiáknak magukban kell foglalniuk a nemzeti szintű vészhelyzeti tervezést, figyelembe véve a vonatkozó jogszabályok – többek között az (EU) 2019/1896 rendelet (Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség) 8. cikkének (6) bekezdése és 9. cikkének (3), (5) és (6) bekezdése – szerinti vészhelyzeti tervezést, valamint az említett rendeletben meghatározott európai integrált határigazgatás végrehajtását.

Az uniós ügynökségeknek jelentést kell tenniük a Bizottságnak kapacitásaikról és vészhelyzeti terveikről, ezenkívül minden egyéb olyan jelentést is rendelkezésre kell bocsátaniuk, amelyet a Bizottság ebben az összefüggésben felhasználhat.

Az EKSZ-nek hozzá kell járulnia a migráció külső vonatkozásaihoz és a származási, tranzit- és/vagy célországnak minősülő harmadik országokkal folytatott együttműködési tevékenységekhez.

A harmadik országok számára lehetővé kell tenni, hogy saját migrációs stratégiáikat és vészhelyzeti terveiket önkéntes alapon megosszák a Bizottsággal vagy a hálózattal.

A fenti információk alapján, valamint a menekültügyről és migrációkezelésről szóló rendeletjavaslat 6. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Bizottság évente migrációkezelési jelentést nyújt be, amelyben bemutatja a migrációs helyzet várható alakulását, valamint az Unió és a tagállamok felkészültségét.

A tagállamoknak a megfelelő fórumokon meg kell vitatniuk a Bizottság által készített éves migrációkezelési jelentések eredményeit.

A Bizottságnak a hálózat többi szereplőjének támogatásával keretet kell biztosítania az éves migrációkezelési jelentések eredményei követésének figyelemmel kíséréséhez, és a következő éves ciklusjelentésekben be kell számolnia az elért eredményekről és az aktuális helyzetről.

3.   Migrációs válságkezelési szakasz (2. szakasz)

a)   Célkitűzés

A válságkezelési szakaszban a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv célkitűzése a migrációs válságra adott gyors, hatékony és összehangolt uniós válasz támogatása azáltal, hogy időszerű és naprakész információkat nyújt az uniós döntéshozóknak a kibontakozó operatív helyzetről, valamint támogatja a nyomon követést, a helyszíni koordinációt és a valamennyi szereplő közötti technikai szintű kommunikációt.

b)   Irányítás

A migrációs felkészültségi és válságkezelési terv válságkezelési szakaszában, valamint az általános uniós válságkezelési mechanizmusok (uniós polgári védelmi mechanizmus, politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmus, általános biztonsági sürgősségi riasztórendszer és válságelhárítási mechanizmus) aktiválásáig a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv célkitűzésének megvalósítása érdekében a saját keretét és jelentéstételi mechanizmusát használja, beleértve a hálózatot is.

Amint az általános uniós válságkezelési mechanizmusokat a vonatkozó eljárásoknak és célkitűzéseknek megfelelően aktiválják, biztosítani kell az átfogó válságkezelés szerepét, beleértve a mechanizmusok között szükséges koordinációt.

A 2. szakasz aktiválása során az 1. szakasz tevékenységei folytatódnak és intenzívebbé válnak.

A hálózatnak – a Bizottság által aktivált és vezetett formában – támogatnia kell az általános uniós válságkezelési mechanizmusok munkáját. A támogatásnak különösen az e mechanizmusokkal kapcsolatos megbeszélésekhez és döntésekhez szükséges helyzetismeret biztosítására, valamint az érintett szereplők általi végrehajtásuk nyomon követésére kell összpontosítania. E célból a hálózatnak rendszeresen videokonferenciákat kell tartania, és meg kell vitatnia az általános uniós válságkezelési mechanizmusok keretében hozott döntések valamennyi operatív vonatkozását, és jelentést kell tennie azokról.

Aktiválás esetén a tagállami válságkezelési központoknak biztosítaniuk kell az általános uniós válságkezelési mechanizmusokhoz – többek között az uniós polgári védelmi mechanizmushoz és annak Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központjához – való megfelelő kapcsolódást, valamint az 5. ajánlásban említett iránymutatásokkal összhangban támogatniuk kell a hálózatbeli kapcsolattartójuk tevékenységét.

Szükség esetén és az uniós politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmus keretében a Tanácsban tartott üléseket kiegészítve további megbeszélésekre kerülhet sor az érintett tanácsi előkészítő szervekben vagy a Tanácsban a Bizottság helyzetjelentéseinek megállapításai alapján.

Minden szereplőnek meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, beleértve az eszköztárban a d) pont alatt felsoroltakat is.

c)   Munkafolyamat

1.

A migrációs felkészültségi és válságkezelési terv válságkezelési szakaszát a Bizottság indíthatja el a 4. ajánlásban említett migrációs válsághelyzettel szembesülő tagállammal egyetértésben.

2.

A Bizottság kapcsolattartójának tájékoztatnia kell a hálózat többi kapcsolattartóját (az uniós elnökséget, a tagállamokat, a Tanácsot, az EKSZ-t, az uniós ügynökségeket) arról a döntésről, hogy a válságkezelési szakaszban aktiválják a migrációs felkészültségi és válságkezelési tervet.

3.

A Bizottság azonnal, teljes körűen aktiválja a hálózatot, hogy az a hét minden napján a nap 24 órájában működjön, és sürgős ülést/videokonferenciát hív össze a hálózatnak az alábbi pontok technikai szintű megvitatása érdekében:

a)

információcsere a helyzetről;

b)

a gyors, hatékony és eredményes reagálás lehetőségeinek elemzése;

c)

a nyilvános kommunikációra szánt üzenetek koordinálása a meglévő struktúrákkal összhangban;

d)

a támogatás helyszíni koordinálása.

4.

Az érintett tagállamnak életbe kell léptetnie saját rendkívüli intézkedéseit, és el kell végeznie a szükségletek előzetes értékelését, amelyet haladéktalanul meg kell osztania a Bizottsággal és a hálózat többi tagjával. Ennek az előzetes értékelésnek a következő információkat kell tartalmaznia:

a)

a helyszíni helyzet, a fő hajtóerők és az előrejelzés, beleértve a lehetséges következményeket is;

b)

a jelenlegi anyagi, működési és pénzügyi kapacitás;

c)

a rendkívüli intézkedések végrehajtása;

d)

az anyagi, működési és pénzügyi szükségletek, amelyeket az adott szereplőknek, többek között más tagállamoknak vagy uniós ügynökségeknek kell biztosítaniuk.

5.

A hálózaton keresztül összegyűjtött információk alapján a Bizottságnak különösen az alábbiakról kell tájékoztatnia a hálózatot:

a)

a helyzet áttekintése, beleértve az előrejelzést és a lehetséges következményeket; lehetőség szerint az érintett harmadik országoktól származó és az azokról szóló információkat is meg kell osztani;

b)

a válság által érintett tagállamok és a származási, tranzit- és/vagy célországnak minősülő harmadik országok jelenlegi kapacitásai, valamint az EU és más tagállamok jelenlegi kapacitásai a válság kezelésére;

c)

az uniós és tagállami segítségnyújtás jelenlegi szintje;

d)

a hiányosságok és a szükségletek értékelése;

e)

lehetséges intézkedések az uniós intézmények, az uniós szervek, az uniós ügynökségek és a tagállamok szintjén az alábbi eszköztárból.

Amennyiben egy tagállam a migrációs és menekültügyi válsághelyzetek és vis maior helyzetek kezeléséről szóló rendeletjavaslat 2. cikkének (1) bekezdése vagy 6. cikkének (1) bekezdése alapján indokolással ellátott kérelmet nyújtott be, a hálózaton keresztül összegyűjtött információk támogathatják a Bizottság elemzését és intézkedéseit az említett javaslat 2. és 6. cikkében előírtak szerint.

Amennyiben a Bizottság a menekültügyről és migrációkezeléséről szóló rendeletjavaslat 47. cikke alapján értékel egy tagállamban fennálló migrációs helyzetet, a hálózaton keresztül összegyűjtött információk támogathatják a migrációs nyomásról szóló, az említett javaslat 48. cikkében előírt bizottsági jelentést.

A polgári védelmi segítségnyújtás tekintetében a tagállamok közötti koordinációt a Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központon keresztül kell biztosítani.

6.

A Tanács elnöksége mérlegelhetné egy rendkívüli tanácsi ülés összehívásának szükségességét.

7.

A hálózat az általános uniós válságkezelési rendszerek aktiválását követően bekapcsolódik azok munkájába oly módon, hogy helyzetismeretet nyújt, és biztosítja az e rendszerek keretében elfogadott szükséges intézkedések végrehajtásának technikai szintű nyomon követéséhez szükséges információkat.

8.

A migrációval foglalkozó megfelelő nemzeti válságkezelési mechanizmusoknak biztosítaniuk kell a tagállami koordinációt valamennyi érintett nemzeti szereplő bevonásával, a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv végrehajtásával teljes összhangban és koherenciában, valamint az uniós politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmus átfogó koordináló szerepe mellett.

9.

Az uniós polgári védelmi mechanizmus aktiválása esetén a Bizottság Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központjának (ERCC) elő kell segítenie a szükséghelyzeti támogatás gyors célbajuttatását a kérelmező tagállamok számára, és a polgári védelmi segítségnyújtás koordinációs központjaként kell működnie valamennyi uniós tagállam és részt vevő állam között. Az érintett bizottsági szolgálatok között a hét minden napján napi 24 órában fennálló kapcsolatot kell kialakítani.

10.

Adott esetben és lehetőség szerint a harmadik országokban megerősített nyomonkövetési mechanizmust kell létrehozni, amelynek keretében a származási, tranzit- és/vagy célországnak minősülő főbb harmadik országok valamennyi szereplője összekötő tisztviselőket küld ki vagy aktivál.

11.

Az alábbi eszköztárban felsorolt igényektől függően más ágazati válságkezelési mechanizmusokat és eszközöket is be kell vonni.

12.

A hálózatot a válság teljes időtartama alatt a hét minden napján napi 24 órában, teljes mértékben aktiválni kell.

13.

Az uniós politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmus aktiválása esetén a migráció rendszeres nyomon követését az ISAA-jelentések biztosítják, amelyek az aktiválási időszakban a MISAA-jelentések helyébe lépnek. Amennyiben az uniós politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmust nem aktiválják, a Bizottság által a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv első szakaszában kiadott MISAA-jelentéseket az érintett szereplőknek a hálózaton keresztül összegyűjtött hozzájárulásai alapján folytatják.

14.

A migrációs felkészültségi és válságkezelési terv e szakaszában a Bizottság által kiadott MISAA-/ISAA-jelentéseket meg kell vitatni az érintett tanácsi előkészítő szervekben vagy a Tanácsban.

15.

A migrációs felkészültségi és válságkezelési terv válságkezelési szakaszát a Bizottság a tagállam(ok) kérésére vagy saját kezdeményezésére megszüntetheti, ha a válságot kiváltó helyzet már nem áll fenn, vagy ha azt ellenőrzés alatt tartják.

16.

A Bizottságnak a Tanáccsal, az EKSZ-szel és az uniós ügynökségekkel közösen testreszabott képzést kell szerveznie a migrációs válsághelyzetekben alkalmazott eljárásokról és eszközökről annak érdekében, hogy bővítse az érintett személyzet ismereteit és javítsa azok felkészültségét.

17.

Valamennyi szereplőnek nemzeti és európai szinten is rendszeresen tartania kell válsághelyzetekre való reagálási gyakorlatokat, és szükség esetén a levont tanulságok alapján a jelenlegi migrációs felkészültségi és válságkezelési tervet felül kell vizsgálni.

d)   Eszköztár

Az alábbi intézkedések alkotják a migrációs válságnak a vonatkozó jogszabályokkal összhangban történő kezeléséhez szükséges eszköztárat.

Intézkedések a származási, tranzit- és/vagy célországokban

A harmadik partnerekkel folytatott folyamatos együttműködésen túlmenően a Bizottság az EKSZ-szel, az uniós küldöttségekkel és a tagállamokkal együttműködve összehangolja intézkedéseit a származási, tranzit- és/vagy célországnak minősülő főbb harmadik országokkal – különös tekintettel az EU-val szomszédos országokra –, hogy támogassa őket befogadási kapacitásaik további javításában, a migrációs áramlások hatékonyabb kezelésében – különösen a határok védelme és a migránscsempészés elleni küzdelem terén –, valamint a visszatérési együttműködés megerősítésében.

A Bizottság a tagállamokkal és az EKSZ-szel együttműködve további biztonságos folyosókat és áttelepítési programokat biztosít az érintett származási, tranzit- és/vagy célországokban.

A Bizottság együttműködik a főbb nemzetközi szervezetekkel (nevezetesen az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával [UNHCR] és az ENSZ Migrációs Szervezetével [IOM]) és a főbb nem kormányzati szervezetekkel, és biztosítja közöttük a szinergiákat az intézkedések megfelelő kiegészítő alkalmazása érdekében az érintett származási, tranzit- és/vagy célországban.

A Bizottság az azonosított szükségletek alapján felülvizsgálja és aktiválja az összes releváns (belső és külső) finanszírozási eszköz keretében rendelkezésre álló finanszírozást, beleértve adott esetben azok vészhelyzeti elemeit is, összhangban azok jogi keretével és célkitűzéseivel. Az eszközök összehangolása elengedhetetlen az elhúzódó migrációs nyomás kezeléséhez.

Kivételes körülmények esetén a Bizottság megvizsgálja, hogy rendelkezésre állnak-e további források, amelyeket a többéves pénzügyi keret rendelkezései alapján mozgósítani lehet, amennyiben a fenti finanszírozás nem elegendő.

A Bizottság a tagállamokkal együttműködve fontolóra veszi az uniós és a nemzeti költségvetésekből származó finanszírozás együttes felhasználását, amíg döntés nem születik a finanszírozásnak a jövőbeli többéves pénzügyi keret időszakában való folytatásáról.

Adott esetben és lehetőség szerint a Bizottság – a meglévő tagállami intézkedéseket figyelembe véve – megerősített ellenőrzési mechanizmust alakít ki a harmadik országokban, ezenkívül felhasználja a migrációs útvonalanként megszervezett külön videokonferenciákat is, amennyiben azokat a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv alapján hozták létre, valamint összekötő tisztviselőket küld ki vagy aktivál a származási, tranzit- és/vagy célországnak minősülő főbb harmadik országokban.

Amennyiben az EU és egy harmadik ország jogállásról szóló megállapodást kötött, a Frontex határigazgatási csapatokat küld ki, hogy támogassa az adott harmadik ország illetékes hatóságait határainak ellenőrzésében.

Az EKSZ a migráció külső dimenziójával kapcsolatos vagy azt érintő súlyos helyzet vagy vészhelyzet esetén aktiválja válságelhárítási mechanizmusát, adott esetben a válságelhárítási mechanizmus egyes elemeinek (válságértekezlet, válságkezelési egység, válságfórum és munkacsoport) alkalmazásával.

Az EKSZ-küldöttségek a Bizottsággal szoros együttműködésben a válság előtt, alatt és után is elvégzik feladataikat, többek között helyzetismeretet biztosítanak, de közreműködnek az EU diplomáciai, politikai és operatív válaszlépéseinek végrehajtásában is.

Az EKSZ mozgósítja a Biztonsági és Békevédelmi Integrált Megközelítés Igazgatóságának, a Polgári Tervezési és Végrehajtási Szolgálatnak, a Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálatnak, valamint a közös biztonság- és védelempolitikai misszióknak a funkcióit annak érdekében, hogy a helyzetismereti és felkészültségi (rezilienciával kapcsolatos) funkcióknak megfelelően naprakésszé tegye az adott koordinációs platformot.

Intézkedések a tagállamokban az EU külső határain

A tagállamok az EU külső határain aktiválják a határigazgatásra, a befogadásra és a menekültügyre vonatkozó nemzeti vészhelyzeti tervezést/intézkedéseket.

A tagállamok tájékoztatást nyújtanak az EU külső határain fennálló operatív helyzetről, hiányosságokról és szükségletekről.

Az EU külső határán lévő tagállamok kérésére az uniós polgári védelmi mechanizmus aktiválható a szükséges segítségnyújtás biztosítása érdekében.

A Bizottsággal és az uniós ügynökségekkel együttműködésben megerősítik a határőrizetet annak érdekében, hogy azt a leginkább érintett területekre is kiterjesszék.

A Frontex a tagállamok kérésére támogatást nyújt a meglévő közös műveletek megerősítéséhez vagy a Frontex gyorsreagálási határvédelmi intervenciójának bevetéséhez.

Az EASO a tagállamokkal együttműködve megfelelő személyzetet és felszerelést küld a befogadás és a menekültügy terén való segítségnyújtás céljából.

Az Europol a tagállamokkal együttműködve személyzetét/berendezéseit/kapcsolattartóit küldi ki az érkező migránsok biztonsági ellenőrzésének elvégzésére.

A Frontex a tagállamokkal összehangoltan támogatja a visszaküldési tevékenységeket azáltal, hogy visszaküldési szakértőket küld ki, és a visszatérési műveletek lebonyolításához charter- és menetrend szerinti járatok indítását szervezi meg és koordinálja, ezenkívül a visszaküldéshez kísérőket és megfigyelőket biztosít.

A Bizottság a tagállamokban az EU külső határain európai regionális munkacsoportokat hoz létre, amelyek keretként szolgálnak az információcsere megkönnyítéséhez és az érdekelt felek közötti koordináció javításához.

A nagy nyomásnak kitett helyszíneken migrációkezelést támogató csoportokat és befogadó állomásokat alakítanak ki, amelyekhez a személyzetet az érintett nemzeti hatóságok adják, és amelyekhez az uniós ügynökségek a szükséges migrációs és biztonsági információs rendszerek biztosításával nyújtanak támogatást.

A Bizottság személyzetet küld a tagállamokba az EU külső határaira, hogy segítse a reagálási intézkedések koordinálását.

A Bizottság a tagállamokkal együttműködve megállapodik a kulcsfontosságú nyilvános válságkommunikációs üzenetekről, és a leghatékonyabb kommunikációs eszközöket – többek között az uniós politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmus platformját – használja ezen üzenetek terjesztésére és a dezinformáció elleni küzdelemre.

A Bizottság a tagállamokkal közösen eseti alapon együttműködik a főbb nemzetközi szervezetekkel (nevezetesen az UNHCR-rel és az IOM-mel) és a kulcsfontosságú nem kormányzati szervezetekkel az EU külső határain alkalmazott tagállami intézkedések megfelelő kiegészítése érdekében.

A Bizottság elérhetővé teszi a támogatott önkéntes visszatéréssel és reintegrációval kapcsolatos, a tagállamok által igénybe vehető projekteket.

A Bizottság a tagállamok szükségleteinek felmérése alapján felülvizsgálja és aktiválja az összes releváns (belső és külső) finanszírozási eszköz keretében rendelkezésre álló finanszírozást, beleértve adott esetben azok vészhelyzeti elemeit is.

Kivételes körülmények esetén a Bizottság megvizsgálja, hogy rendelkezésre állnak-e további források, amelyeket a többéves pénzügyi keret rendelkezései alapján mozgósítani lehet, amennyiben a fenti finanszírozás nem elegendő.

A Bizottság a tagállamokkal együttműködve fontolóra veszi az uniós és a nemzeti költségvetésekből származó finanszírozás együttes felhasználását, amíg döntés nem születik a finanszírozásnak a jövőbeli többéves pénzügyi keret időszakában való folytatásáról.

A nyomásnak ki nem tett tagállamok segítséget nyújthatnak az EU külső határain lévő tagállamoknak felszerelések, anyagok, személyzet, szakképzett személyzet bevetése, a migránsok önkéntes áthelyezése, valamint az uniós ügynökségek műveleteihez való személyzeti hozzájárulás révén.

A nyomásnak ki nem tett tagállamok anyagilag is hozzájárulhatnak a biztonsági intézkedések végrehajtásához szükséges további pénzügyi megoldásokhoz.

Intézkedések a nyomásnak kitett más tagállamokban

A nyomásnak kitett más tagállamok a befogadással és a menekültüggyel kapcsolatos nemzeti vészhelyzeti tervezést/intézkedéseket aktiválnak.

A nyomásnak kitett más tagállamok tájékoztatást nyújtanak az operatív helyzetről, a hiányosságokról és a szükségletekről.

A nyomásnak kitett tagállamok kérésére az uniós polgári védelmi mechanizmust aktiválják a szükséges segítségnyújtás biztosítása érdekében.

A Bizottság a nyomásnak kitett más tagállamokban európai regionális munkacsoportokat hoz létre, amelyek keretként szolgálnak az információcsere megkönnyítéséhez és az érdekelt felek közötti koordináció javításához.

A Frontex a tagállamokkal összehangoltan támogatja a visszaküldési tevékenységeket azáltal, hogy visszaküldési szakértőket küld ki, és a visszatérési műveletek lebonyolításához charter- és menetrend szerinti járatok indítását szervezi meg és koordinálja, ezenkívül a visszaküldéshez kísérőket és megfigyelőket biztosít.

Az EASO a tagállamokkal együttműködve megfelelő személyzetet és felszerelést küld a befogadás és a menekültügy terén való segítségnyújtás céljából.

Az Europol személyzetét/berendezéseit/kapcsolattartóit küldi ki az érkező migránsok biztonsági ellenőrzésének elvégzésére.

A Bizottság személyzetet küld a nyomásnak kitett tagállamokba, hogy segítse a reagálási intézkedések koordinálását.

A Bizottság a tagállamokkal együttműködve megállapodik a kulcsfontosságú nyilvános válságkommunikációs üzenetekről, és a leghatékonyabb kommunikációs eszközöket – többek között az uniós politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmus platformját – használja ezen üzenetek terjesztésére és a dezinformáció elleni küzdelemre.

A Bizottság a tagállamokkal közösen együttműködik a főbb nemzetközi szervezetekkel (nevezetesen az UNHCR-rel és az IOM-mel) és a kulcsfontosságú nem kormányzati szervezetekkel a nyomásnak kitett más tagállamok intézkedéseinek megfelelő kiegészítése érdekében.

A Bizottság elérhetővé teszi a támogatott önkéntes visszatéréssel és reintegrációval kapcsolatos, a nyomásnak kitett más tagállamok által igénybe vehető projekteket.

A Bizottság a tagállamok szükségleteinek felmérése alapján felülvizsgálja és aktiválja az összes releváns (belső és külső) finanszírozási eszköz keretében rendelkezésre álló finanszírozást, beleértve adott esetben azok vészhelyzeti elemeit is.

Kivételes körülmények esetén a Bizottság megvizsgálja, hogy rendelkezésre állnak-e további források, amelyeket a többéves pénzügyi keret rendelkezései alapján mozgósítani lehet, amennyiben a fenti finanszírozás nem elegendő.

A Bizottság a tagállamokkal együttműködve fontolóra veszi az uniós és a nemzeti költségvetésekből származó finanszírozás együttes felhasználását, amíg döntés nem születik a finanszírozásnak a jövőbeli többéves pénzügyi keret időszakában való folytatásáról.

A nyomásnak ki nem tett tagállamok segítséget nyújthatnak a nyomásnak kitett más tagállamoknak felszerelések, anyagok, személyzet, szakképzett személyzet bevetése, a migránsok önkéntes áthelyezése, valamint az uniós ügynökségek műveleteihez való személyzeti hozzájárulás révén.

A nyomásnak ki nem tett tagállamok anyagilag is hozzájárulhatnak a biztonsági intézkedések végrehajtásához szükséges további pénzügyi megoldásokhoz.

1. ÁBRA

Ez az ábra vizuálisan mutatja be a migrációs felkészültségi és válságkezelési terv többszintű felépítését.

Image 1


Top