EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2021.7.14.
COM(2021) 563 final
2021/0213(CNS)
Javaslat
A TANÁCS IRÁNYELVE
az energiatermékek és a villamos energia uniós adóztatási keretének átszervezéséről (átdolgozás)
(EGT-vonatkozású szöveg)
{SEC(2021) 663 final} - {SWD(2021) 640 final} - {SWD(2021) 641 final} - {SWD(2021) 642 final}
INDOKOLÁS
1.A JAVASLAT HÁTTERE
•A javaslat indokai és céljai
Az energiatermékek és a villamos energia adóztatása az éghajlat- és energiapolitika egyik jelentős tényezője. Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK irányelvben (a továbbiakban: energiaadó-irányelv) megállapított harmonizált szabályok célja, hogy biztosítsák a belső piac megfelelő működését.
Az energiaadó-irányelv elfogadása óta azonban a mögöttes éghajlat- és energiapolitikai keret radikálisan megváltozott, és az irányelv már nincs összhangban a jelenlegi uniós szakpolitikákkal. Ezenfelül az energiaadó-irányelv már nem biztosítja a belső piac megfelelő működését sem.
Az átdolgozásra irányuló javaslat az európai zöld megállapodás és az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag részét képezi, és környezetvédelmi és éghajlat-politikai kérdésekre összpontosítva támogatja a Bizottság elkötelezettségét a környezettel kapcsolatos kihívások kezelése, az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célkitűzések teljesítése, valamint a légszennyezés visszaszorítása terén.
Az európai zöld megállapodás új uniós növekedési stratégiát irányoz elő, amely méltányos és virágzó uniós társadalmat hivatott megteremteni. Megerősíti a Bizottság azon szándékát, hogy fokozza éghajlat-politikai törekvéseit, és 2050-re Európa legyen az első klímasemleges kontinens. Az európai zöld megállapodás időszerűségét és értékét csak fokozza, hogy a Covid19-világjárvány rendkívül súlyos hatást gyakorolt az uniós polgárok egészségére és gazdasági jólétére.
Az európai zöld megállapodásban megfogalmazott stratégia alapján és egy átfogó hatásvizsgálat nyomán közzétett, „Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozása” című 2020. szeptemberi bizottsági közlemény (a továbbiakban: 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célterv) javaslatot tett az uniós törekvések fokozására, és átfogó tervet terjesztett elő, hogy az Európai Unió 2030-ra kitűzött kötelező nettó kibocsátáscsökkentési célértékét felelősségteljes módon legalább 55 %-ra növeljék. A 2030-ra kitűzött megemelt célértéknek köszönhetően a szakpolitikai döntéshozók és a beruházók is elkerülhetik, hogy a kibocsátási szinteket illetően az elkövetkezendő években olyan döntéseket hozzanak, amelyek összeegyeztethetetlenek az EU 2050-re teljesítendő klímasemlegességi célkitűzésével. A 2030-ra kitűzött cél összhangban van a Párizsi Megállapodás azon célkitűzésével, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést jóval 2 °C alatt kell tartani, és erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az ne haladja meg az 1,5 °C-ot. Az Európai Tanács 2020. decemberi ülésén jóváhagyta a 2030-ra vonatkozó új kötelező uniós célértéket.
Az Európai Parlament és az Európai Tanács által elfogadott európai klímarendelet jogilag kötelező erejűvé teszi az EU klímasemlegességi célkitűzését, és törekvéseit fokozva 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-os nettó kibocsátáscsökkentési célt tűz ki.
Az európai klímarendeletben javasolt irányvonal követése és a 2030-ra kitűzött ambiciózusabb célok elérése érdekében a Bizottság felülvizsgálta a jelenleg hatályos éghajlat- és energiapolitikai jogszabályokat. A 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai céltervben bejelentett „Irány az 55%!” jogalkotási csomag a 2030-ra vonatkozó ambiciózus új éghajlat-politikai cél megvalósítására irányuló erőfeszítések legátfogóbb eleme, amelynek végrehajtásához valamennyi gazdasági ágazatnak és szakpolitikának hozzá kell járulnia.
Az európai zöld megállapodásban a Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy a környezeti kérdésekre összpontosítva felülvizsgálja az energiaadó-irányelvet annak biztosítása érdekében, hogy az energiaadóztatás összhangban legyen az éghajlat-politikai célkitűzésekkel. Az adózás közvetlenül támogatja a zöld átállást azáltal, hogy megfelelő árjelzéseket küld, és megfelelő ösztönzőket biztosít a fenntartható fogyasztás és termelés számára.
Ebben az összefüggésben az üvegházhatásúgáz-kibocsátás eredményes csökkentése érdekében egyéb szabályozási intézkedések mellett Unió-szerte hatékony környezetvédelmi adórendszerre és a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztására irányuló ösztönzők megszüntetésére van szükség.
Az energiaadó-irányelv hozzájárulhat ahhoz a fokozott törekvéshez, hogy 2030-ra legalább 55 %-kal csökkenjen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, biztosítva, hogy az üzemanyagok és a tüzelő-, fűtőanyagok adóztatása jobban tükrözze a környezetre és az egészségre gyakorolt hatásukat. Ez a kibocsátáskereskedelem révén történő szén-dioxid-árazás kiegészítéseképpen a tiszta technológiák hátrányainak felszámolásával, valamint a nem hatékony és szennyező üzemanyagokra kivetett magasabb adók bevezetésével érhető el. A Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségekkel összhangban mindez elő fogja segíteni a fosszilis tüzelőanyagokról a tisztább energiára való átállást, ami hozzájárul az EU klímasemlegességi célkitűzésének teljesítéséhez.
Az energiaadó-irányelv értékelésére 2019-ben került sor. Az értékelést követően a Tanács következtetéseket fogadott el, amelyekben úgy ítélte meg, hogy az energiaadóztatás fontos részét képezheti a sikeres energetikai átállást elősegítő gazdasági ösztönzőknek, mivel ösztönzi az alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátást és az energiamegtakarítási beruházásokat, ugyanakkor hozzájárul a fenntartható növekedéshez, ezért felkérte a Bizottságot az energiaadó-irányelv felülvizsgálatára.
A jelenleg hatályos energiaadó-irányelv számos kérdést vet fel, mivel nem illeszkedik kellően az éghajlat-politikai és energiahatékonysági célkitűzésekhez, és a belső piac működésével kapcsolatosan is hiányosságokat mutat.
Először is, az energiaadó-irányelv nem áll összhangban az EU éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseivel. Az irányelv nem mozdítja elő kellő mértékben az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését, az energiahatékonyságot, valamint a villamos energia és az alternatív üzemanyagok (megújuló hidrogén, szintetikus üzemanyagok, fejlett bioüzemanyagok stb.) elterjedését. Ennek oka az, hogy a kisebb mértékű szén-dioxid-kibocsátást okozó új üzemanyagokat a hozzájuk legközelebb álló fosszilis megfelelőjük alapján adóztatják meg, ha az új üzemanyag a legutóbbi energiaadó-irányelv 2003-as elfogadása óta jelent meg, és ezért nincs kifejezett adómértéke. A bioüzemanyagokat hátrányos helyzetbe hozza a térfogatalapú adózás (a liter alapján kifejezett adómértékek). Ennek oka az, hogy egy liter bioüzemanyag rendszerint alacsonyabb energiaértékkel rendelkezik, mint egy liter versenytársként fellépő fosszilis tüzelőanyag, miközben az esetükben alkalmazandó adómérték megegyezik. Összességében tehát elmondható, hogy az energiaadó-irányelv nem ösztönzi kellően a tiszta technológiákba történő beruházásokat.
Másodszor, az energiaadó-irányelv a gyakorlatban a fosszilis tüzelőanyagok használatának kedvez. Igen eltérő nemzeti adómértékeket alkalmaznak az adómentességek és adókedvezmények széles skálájával kombinálva. A mentességek és a kedvezmények széles köre a fosszilis tüzelőanyagok használatát ösztönzi, ami nincs összhangban az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel. Az új javaslat kétféleképpen járulna hozzá a fosszilis tüzelőanyagok csökkenő használatához. Először is, a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó magasabb, és a megújuló energiaforrásokból előállított termékekre vonatkozó alacsonyabb adómértékek megállapításával, ezáltal is csökkentve a fosszilis tüzelőanyagok kevésbé szennyező alternatívákkal szembeni relatív árelőnyét. Ez visszaszorítaná a fosszilis tüzelőanyagok használatát. Másodszor, a fosszilis tüzelőanyagokból származó adóbevételeket jelenleg csökkentő adókedvezmények és adómentességek lehetőségének felülvizsgálatával. Ide tartoznak a mezőgazdaságban használt gázolaj, a háztartásokban fűtésre használt gázolaj és szén (a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások mentességének lehetősége megmaradna), valamint a nagy energiaintenzitású iparágakban használt fosszilis tüzelőanyagok. Ezenkívül a javaslat véget vetne a légi és a vízi közlekedésre, valamint a halászati ágazatra vonatkozó, jelenleg kötelező mentességnek.
Harmadszor, az energiaadó-irányelv már nem járul hozzá a belső piacok megfelelő működéséhez, mivel a minimum adómértékek jelenleg már nem fejtik ki a nemzeti adómértékekre gyakorolt konvergáló hatásukat. A minimum adómértékek alacsonyak, mivel 2003 óta nem aktualizálták őket, bár a legtöbb esetben a nemzeti adómértékek jelentősen meghaladják az energiaadó-irányelvben rögzített minimumokat. Az energiaadó-irányelv szerinti minimum adómértékek ezért már nem akadályozzák meg a negatív versenyt, és az adóztatás tekintetében nem rögzítik az alsó határokat sem. Mindez – a mentességekkel és adókedvezményekkel párosulva – fokozza a belső piac széttöredezettségét, és az érintett gazdasági ágazatokban különösen torzítja az egyenlő versenyfeltételeket.
Emellett az energiaadó-irányelvnek vannak olyan vonatkozásai, amelyek nem egyértelműek, nem relevánsak és nem koherensek, ami jogbizonytalanságot teremt. Ezek közé tartozik többek között az irányelv hatályán kívül eső adóköteles termékek és felhasználások meghatározása, valamint a légi és vízi közlekedésben használt üzemanyagok adómentességének értelmezése. Ennek megfelelően a javaslat az alábbi célokat tűzi ki:
(1)Olyan kiigazított keret létrehozása, amely az európai zöld megállapodással összefüggésben hozzájárul a 2030-as uniós célokhoz és a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességhez. Ez a kibocsátáscsökkentésre irányuló uniós erőfeszítésekhez hozzájárulva magában foglalná az energiatermékek és a villamos energia adóztatásának összehangolását az EU energia-, környezetvédelmi és éghajlat-politikájával.
(2)Olyan keret létrehozása, amely az adómértékek alkalmazási körének és struktúrájának aktualizálása, valamint a tagállami adómentességek és adókedvezmények használatának észszerűsítése révén fenntartja és javítja az EU belső piacát.
(3)Azon képesség fenntartása, hogy az adóztatás bevételt generáljon a tagállami költségvetéseknek.
A fent említetteknek megfelelően ezek a célkitűzések a térfogatalapú adózásról az energiaérték-alapú adózásra való átállással, a fosszilis tüzelőanyagok használatára irányuló ösztönzők felszámolásával, valamint az adómértékek környezeti teljesítmény szerinti rangsorolásának bevezetésével érhetők el. Emellett a jelenlegi adórendszer egyszerűsödik azáltal, hogy (az üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként használt) energiatermékeket és a villamos energiát kategóriákba sorolják, és környezeti teljesítményük alapján rangsorolják. A „környezeti teljesítmény” meghatározása az európai zöld megállapodás szerinti egyéb uniós szakpolitikákkal, és különösen az „Irány az 55%!” csomag többi javaslatával összefüggésben történt. E rangsor szerint a hagyományos fosszilis tüzelőanyagokra, például a gázolajra és a benzinre fogják a legmagasabb adómértéket alkalmazni. Az adómértékek következő kategóriája olyan kevésbé káros üzemanyagokat foglal magában, amelyek ugyan fosszilis alapúak, rövid és középtávon mégis hozzájárulhatnak a dekarbonizációhoz. Például a fosszilis eredetű földgázra, cseppfolyósított szénhidrogéngázra (LPG) és hidrogénre egy tízéves átmeneti időszakban a referencia-adómérték kétharmadát kell alkalmazni. Ezt követően a szóban forgó adómérték a teljes referencia-adómértékre emelkedik. A következő kategóriába a fenntartható, de nem fejlett bioüzemanyagok tartoznak. Tekintettel a dekarbonizációban betöltött szerepükre, ezekre a termékekre a referencia-adómérték fele alkalmazandó. A legalacsonyabb adómértéket – felhasználásától függetlenül – a villamos energiára, a fejlett bioüzemanyagokra, a folyékony bio-energiahordozókra és a biogázokra, valamint a megújuló hidrogénre kell alkalmazni. Az e kategóriára alkalmazandó adómérték jelentősen alacsonyabb a referencia-adómértéknél, mivel a villamos energia és ezek az üzemanyagok központi szerepet játszhatnak az EU tiszta energiára való átállásában, az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek elérésében és végső soron a klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósításában.
Egyes – főként a jelenleg teljes körű mentességet élvező – ágazatokban, mint például a légi közlekedésben, illetve a kedvezőbb helyzetben lévő háztartásokban használt tüzelő-, fűtőanyagokat illetően átmeneti időszakokat kell alkalmazni az adózás bevezetésével járó gazdasági és társadalmi hatások enyhítésére.
A javaslat egyúttal figyelembe veszi a szociális dimenziót is; bevezeti annak lehetőségét, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások tízéves időszakra mentességet kapjanak a tüzelő-, fűtőanyagok adóztatása alól, továbbá tízéves átmeneti időszakot vezet be a minimum adómérték elérésére.
A tagállamoknak lehetőségük nyílik arra is, hogy minden háztartás esetében a minimummértékeknél nem alacsonyabb kedvezményeket biztosítsanak a tüzelő-, fűtőanyagokra. Az adóbevételek felhasználásáról a tagállamok döntenek, és fokozottan törekedhetnek a méltányosságra azáltal, hogy e bevételeket a társadalmi hatások enyhítésére használják fel.
•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel
A 2003/96/EK tanácsi irányelv meghatározza az adóköteles energiatermékek körét, az adóköteles felhasználásokat, valamint az egyes termékek minimum adómértékét annak függvényében, hogy a terméket motorhajtóanyagaként, bizonyos ipari vagy kereskedelmi célokra, illetőleg tüzelésre, fűtésre használják-e fel. A módosított rendelkezések összhangban maradnak a változatlan rendelkezésekkel.
•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival
Az európai zöld megállapodás szerinti uniós éghajlat-politikai célkitűzésekhez kapcsolódó kezdeményezéseket, különösen a 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzést az „Irány az 55%!” csomag terjeszti elő. Ez a csomag különösen az éghajlatváltozás, az energiaügy, a közlekedés és az adózás területére vonatkozó ágazati jogszabályok felülvizsgálatára terjed ki.
Az energiaadó-irányelv átdolgozására irányuló javaslat e koherens csomag részét képezi. A csomagban szereplő többi javaslat kiegészítéseként hozzájárul az EU éghajlat-politikai céljaihoz azáltal, hogy foglalkozik a fosszilis tüzelőanyagok használatát a gyakorlatban ösztönző energiaadó-mentességekkel és -kedvezményekkel, ugyanakkor előmozdítja az energiahatékonyságot és a tisztább üzemanyagok elterjedését. Az energiaadó-irányelv átdolgozására irányuló javaslat és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálatára irányuló javaslat – beleértve az épületekre és a közúti közlekedésre kiterjesztett kibocsátáskereskedelem bevezetését is – ezért kiegészíti egymást.
Az „Irány az 55%!” csomag egyéb kezdeményezései közé tartoznak az éghajlat-, energia- és közlekedéspolitika területén előterjesztendő új javaslatok, csakúgy mint a hatályos uniós vívmányok alábbiakra kiterjedő felülvizsgálata:
·az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (a továbbiakban: EU ETS) és annak hozzáigazítása az új éghajlat-politikai célhoz, a kibocsátáskereskedelem bevezetése az épületek, valamint a tengeri és a közúti közlekedési ágazat esetében, továbbá a jelenleg már az EU ETS hatálya alá tartozó légiközlekedési ágazatra alkalmazott adóügyi bánásmód megváltoztatása;
·a közös kötelezettségvállalási rendelet a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentéseket illetően;
·a személygépkocsikra és a könnyű haszongépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírásokat meghatározó rendelet;
·a megújulóenergia-irányelv;
·a „ReFuelEU” légiközlekedési kezdeményezés, amelynek célja a fenntartható légijármű-üzemanyagok előállításának és elterjedésének ösztönzése a légiközlekedési ágazatban;
·a „FuelEU” tengerészeti kezdeményezés, amelynek célja a megújuló és alacsony kibocsátású üzemanyagok iránti kereslet növelése a tengeri közlekedési ágazatban;
·az energiahatékonysági irányelv, a 2030-ra vonatkozó új éghajlat-politikai célkitűzés teljesítése és az igazságos átmenethez való hozzájárulás érdekében;
·az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó új mechanizmus;
·a földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről szóló rendelet;
·az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló irányelv;
·a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról szóló rendelet (taxonómia).
Az energiaadó-irányelv átdolgozása ezenfelül támogatja az európai zöld megállapodás keretében vállalt szennyezőanyag-mentességi célkitűzést, valamint a 2021–2027 közötti időszakra szóló „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramon belül az éghajlat-, energia- és mobilitáspolitika terén folytatott K+I szakpolitikákat.
2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG
•Jogalap
A javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 113. cikkén alapul, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy harmonizált szabályokat állapítson meg a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében. Ezenkívül az EUMSZ 192. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében megfelelő adózási természetű rendelkezések fogadhatók el, amelyek többek között a környezet megóvását és védelmét célozzák.
•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)
Az irányelv hiányosságai kizárólag az energiaadó-irányelv más uniós szakpolitikai intézkedésekkel összehangolt felülvizsgálatával orvosolhatók. A jelenleg hatályos energiaadó-irányelv értelmében a tagállamok növelhetik az energiatermékekre és a villamos energiára kivetett adók mértékét, dönthetnek úgy, hogy nem élnek a lehetséges mentességekkel és adókedvezményekkel, illetve környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzéseket vezethetnek be. Az ilyen nemzeti megközelítések azonban azzal a kockázattal járnak, hogy a nemzeti adók nem harmonizált szerkezete és mértéke torzítja a belső piacot és aláássa az európai zöld megállapodás célkitűzéseit:
(1)A jelenlegi minimum adómértékek korlátozhatják a tagállamok energiaadók révén megvalósított környezetvédelmi törekvéseinek szintjét, elsősorban azért, mert az energiaadóztatás közvetlenül befolyásolja a vállalatok költségeit.
(2)Az energiaadóztatás energiaadó-irányelv révén történő harmonizációja vélhetően hozzájárul a tagállamok közötti energiaadó-verseny káros hatásainak csökkentéséhez, amelyek például annak tudhatók be, hogy a vállalkozások adott esetben kedvezőbb adórendszert alkalmazó tagállamokba települnek át.
(3)Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) hatékony eszköznek bizonyult a rendszer hatálya alá tartozó létesítményekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésében. Az „Irány az 55%!” csomag részeként a Bizottság javasolja az EU ETS kiterjesztését a tengerészeti ágazatra, valamint a kibocsátáskereskedelem bevezetését a közúti közlekedés és az épületek esetében. A tagállamok energiaadóztatása azonban az uniós szintű kibocsátáskereskedelemmel párhuzamosan működik, ezért az energiaadó-irányelv révén uniós szinten meghatározott minimum adómértékeknek olyan ösztönzőket kell biztosítaniuk, amelyek összhangban állnak az EU energia-, éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzéseivel. Ebben az összefüggésben az uniós szintű fellépés biztosíthatja az EU ETS alkalmazása és az energiatermékek és a villamos energia adóztatása közötti koherenciát, valamint az energiatermékek adóztatására vonatkozó közös uniós megközelítést.
Az uniós éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzések megvalósításához több szakpolitikai eszköz együttesére van szükség, és egy hatékony uniós adózási keret révén – más uniós szakpolitikai intézkedések támogatása mellett – elkerülhetők a belső piac torzulását és/vagy a kettős adóztatást eredményező nemzeti fellépések.
Az energiaadó-irányelv átdolgozását és időzítését az európai zöld megállapodás menetrendjének tágabb összefüggésében kell szemlélni. Az energiaadó-irányelvnek a céljaival való szorosabb összehangolását csak az Unió által elfogadott jogszabállyal, az energiaadó-irányelv átdolgozásával lehet elérni.
•Arányosság
A javaslat megfelel az arányosság elvének a következők miatt:
A javaslat célkitűzései a jelenleg hatályos irányelv fent kifejtettek szerinti átdolgozásával érhetők el a legmegfelelőbben. A javaslat főként az irányelv egyes lényegi elemeit érinti: az adózás szerkezetét és a különböző energiaforrások adóügyi megítélése közötti kapcsolatot.
A javaslat semmilyen tekintetben sem lépi túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket.
•A jogi aktus típusának megválasztása
A javaslat irányelvre irányul. A fent kifejtett okoknál fogva a tagállamok számára továbbra is mozgásteret kell hagyni az érintett területen, amelyre vonatkozóan már most is hatályban van egy irányelv. Ezért a 2003/96/EK irányelvet módosító irányelvtől eltérő eszközök nem felelnek meg a célnak.
3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI
•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése/célravezetőségi vizsgálata
Az energiaadó-irányelv kezdetben összességében kedvezően járult hozzá a belső piac megfelelő működésének biztosítására, a kettős adóztatás elkerülésére, valamint az energiaforrások, az energiafogyasztók és az energiaszolgáltatók közötti kereskedelem és verseny torzulásának megakadályozására irányuló fő célkitűzéséhez.
Mivel azonban a technológiák, a nemzeti adómértékek és az energiapiacok az elmúlt 15 évben átalakultak, az energiaadó-irányelv jelenlegi formájában már nem nyújtja ugyanazt a kedvező hozzájárulást. Ezenkívül az uniós jogszabályi keret és a szakpolitikai célkitűzések az energiaadó-irányelv 2003-as elfogadása óta szintén jelentősen átalakultak, ami a relevanciát és a koherenciát illetően kérdéseket vet fel. Ennek eredményeként az energiaadó-irányelv uniós hozzáadott értéke összességében jelentősen csökkent, különösen a minimum adómértékek indexálásának hiánya, a tagállamok által választható adómentességek széles körű és rendkívül eltérő alkalmazása, valamint a változó szakpolitikai környezet miatt.
A jelenleg hatályos energiaadó-irányelv csak igen korlátozott mértékben járul hozzá az EU tágabb gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szakpolitikai célkitűzéseihez. Jóllehet az energiaadó-irányelv részben összhangban áll a megújulóenergia-használat és a fokozott energiahatékonyság előmozdítására irányuló szakpolitikai erőfeszítésekkel, ám ez kevésbé igaz az üvegházhatású és más gázok kibocsátásának csökkentésére, illetve az energiaellátás diverzifikálására és az energiafüggetlenségre és -biztonságra. A koherencia hiányának fő okai közé tartozik az energiatermékek és a villamos energia energiaértékének és szén-dioxid-kibocsátásának figyelmen kívül hagyása, a (túl) alacsony minimum adómértékek és a (túl) sok mentesség. Ugyanezen okokból kifolyólag az energiaadó-irányelv nem járul hozzá a közlekedés dekarbonizációjához és a légszennyezés okozta kibocsátás mérsékléséhez. Következésképpen az energiaadó-irányelv korlátozott mértékben járul hozzá a nemzetközi megállapodásokban, például a 2015. évi Párizsi Megállapodásban meghatározott célkitűzések eléréséhez. Ezenkívül az energiaadó-irányelv nem tesz különbséget a megújuló és a nagyobb mértékű szén-dioxid-kibocsátást okozó villamosenergia-források között, és nem veszi figyelembe a bioüzemanyagok környezeti teljesítményét sem. Az energiaadó-irányelv bioüzemanyagok adóztatására vonatkozó rendelkezései ezért nincsenek összhangban az EU energia-, éghajlat-változási és környezetvédelmi szakpolitikáival.
Az energiaadó-irányelv az EU energiaszerkezetének zsugorodó hányadát fedi le, mivel folyamatosan új technológiák és termékek (pl. power-to-gas-technológia, nem biológiai eredetű üzemanyagok) jelennek meg vagy válnak fontossá. Következésképpen az energia adóztatásának jelenlegi rendszere nem képes biztosítani a környezeti szempontból fenntartható új technológiák és termékek kedvezményes adóügyi megítélését. Jó példa erre, hogy a megújuló üzemanyagok növekvő piaci jelentősége ellenére az energiaadó-irányelv szerinti adóügyi megítélésük még mindig az akkor kialakított szabályokon nyugszik, amikor ezen üzemanyagok még csak egy szűk piaci rést képviseltek.
A jelenleg hatályos energiaadó-irányelv a dízelüzemanyaghoz képest hátrányosan kezeli a benzint, mivel az előbbire alacsonyabb minimum adómértéket ír elő. Ez növeli a dízel iránti keresletet. Ezenfelül az újfajta üzemanyagok is hátrányos helyzetben vannak. Ha ezeket az üzemanyagokat nem sorolja fel kifejezetten a jelenleg hatályos energiaadó-irányelv, esetükben a megegyező célokra használt üzemanyag adómértéke alkalmazandó. Az ilyen üzemanyagok literenkénti energiaértéke jellemzően alacsonyabb, mint a hozzájuk legközelebb álló üzemanyagé. Az új üzemanyagok esetében mindez magasabb literenkénti adómértéket eredményez. Ezenkívül a nemzetközi légi és vízi közlekedésre vonatkozó kötelező adómentesség különösen problematikus, mivel nincs összhangban a jelenlegi éghajlati kihívásokkal és szakpolitikákkal.
A légi közlekedést illetően az EU az Unió és a tagállamok nevében tárgyalásokat folytat harmadik országokkal horizontális légiszolgáltatási megállapodásokról és átfogó légiközlekedési megállapodásokról. Emellett maguk a tagállamok is kötnek kétoldalú légiszolgáltatási megállapodásokat harmadik országokkal. A horizontális légiszolgáltatási megállapodások révén az EU a tagállamok kétoldalú megállapodásainak számos rendelkezését módosíthatja. Az átfogó légiközlekedési megállapodások elsőbbséget élveznek az egyes tagállamok harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásaival szemben. A legtöbb esetben ezek a megállapodások lehetővé teszik a tagállamok területén forgalmazott, Unión belüli járatok üzemeltetésére szolgáló légi járművekben felhasznált üzemanyag megadóztatását.
A vízi közlekedést illetően az 1868. október 17-én Mannheimban aláírt, felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény szabályozza a Rajna belvízi közlekedését. Ezen túlmenően az 1952. május 16-án Strasbourgban aláírt, a rajnai hajózás vonatkozásában a hajók gázolajkészleteire alkalmazandó vám- és adószabályokról szóló megállapodás (Strasbourgi Megállapodás) mentességet biztosít a Rajnán és mellékfolyóin, valamint egyéb vízi utakon felhasznált gázolajra. Mivel a vízi közlekedéshez használt üzemanyagra az Unión belül azonos mértékű adót kell kivetni, a Strasbourgi Megállapodásban részes tagállamoknak meg kell tenniük a megfelelő lépéseket az összeegyeztethetetlenségek hatékony megszüntetése érdekében. Az EUMSZ 351. cikkének második bekezdése szerint, amennyiben az uniós tagállamok és harmadik országok között kötött megállapodások nem egyeztethetőek össze az uniós joggal, az érintett tagállamoknak megfelelő lépéseket kell tenniük a megállapított összeegyeztethetetlenség kiküszöbölésére.
A tüzelő-, fűtőanyagokra alkalmazott minimum adómértékek túl alacsonyak ahhoz, hogy hozzájáruljanak a belső piac zavartalan működéséhez, mivel e termékek árának csak elhanyagolható részét teszik ki. Emellett a háztartásoknak és az üzleti felhasználóknak egyaránt biztosított opcionális mentességek és adókedvezmények alkalmazása tovább növeli az eltéréseket, amelynek következtében egyes tagállamokban a tényleges adómértékek számottevően alacsonyabbak, mint másokban.
A villamos energia és a földgáz esetében igen eltérő adómértékeket alkalmaznak az adómentességek és adókedvezmények széles skálájával kombinálva, ami növeli a belső piac széttagoltságát.
Mivel az energiaadó-irányelv szerinti adómértékek semmilyen konkrét logikát nem tükröznek – például nem veszik figyelembe az energiaértéket és az externáliákat – a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy nemzeti adómértékeiket saját elképzeléseik szerint határozzák meg anélkül, hogy a termékek közötti különbségek érzékeltetésére bármilyen jelzést vagy arányt kellene alkalmazniuk. Következésképpen a jelenleg hatályos energiaadó-irányelv azt eredményezheti, hogy a felhasználók nem megfelelő árjelzéseket kapnak, és ezért nem részesítik előnyben a környezetbarátabb és hatékonyabb energiaforrásokat; ezenfelül pedig nemzeti szinten sem biztosított az energiaforrásokkal való következetes bánásmód.
Az energiaadó-irányelvnek való megfelelés nem rótt jelentős szabályozásból eredő terheket vagy költségeket sem a tagállamokra, sem a gazdasági szereplőkre. A költségek és terhek nagy része horizontális jogszabályokból vagy olyan nemzeti végrehajtási intézkedésekből adódik, amelyeket nem az irányelv ír elő, és amelyek tagállamonként vagy gazdasági ágazatonként jelentős eltéréseket mutatnak.
Az energiaadó-irányelv végrehajtásával kapcsolatos nehézségek ahhoz köthetők, hogy az energiaadó-irányelv egyes rendelkezései összetettek, nem kellően egyértelműek, félreérthető megfogalmazásokat tartalmaznak és többféleképpen értelmezhetők. Mindez bizonytalanságokhoz vezet; jó példa erre, hogy a kedvezményes adóügyi megítélésre való jogosultság feltételei nem egyértelműek. E bizonytalanság költségeket róhat az adóhatóságokra és a gazdasági szereplőkre, különösen akkor, ha jogvitát eredményez, és alternatív vagy jogvédelmi költségként jelentkezik.
•Konzultációk az érdekelt felekkel
A javaslat széles körben folytatott egyeztetések során nyert külső észrevételek figyelembevételével készült. Az érdekelt felekkel első alkalommal a bevezető hatásvizsgálat visszajelzési mechanizmusa és egy célzottan indított nyilvános konzultáció keretében konzultáltak.
A nyilvános konzultációra 2020. július 22. és 2020. október 14. között került sor. Összesen 563 válasz és 129 állásfoglalás érkezett 25 tagállamból és 5 harmadik országból. A válaszadók túlnyomó többsége egyetért az éghajlatváltozás és a szennyezés elleni küzdelem általános uniós célkitűzéseivel és e célkitűzéseknek az energiaadó-irányelv felülvizsgálatára történő alkalmazásával. Ami az energiaadó-irányelv felülvizsgálatának prioritásait illeti, a válaszadók többsége egyetértett abban, hogy az energiaadó-irányelv felülvizsgálata során az (inkább energiaérték, semmint térfogat alapján kifejezendő) adómértékek megállapításához figyelembe kell venni az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, és ösztönzőket kellene bevezetni az alternatív energiaforrások, például a tiszta hidrogén és a fenntartható bioüzemanyagok tekintetében. A válaszadók összességében nem értettek egyet a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett ágazatok adóztatásával. A nyilvános konzultáció során kiderült, hogy az egyenlő feltételek mellett zajló verseny érdekében a válaszadók támogatják a különböző közlekedési módokra kivetett adók összehangolását, valamint az energiahatékonyabb és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési módok fejlesztését. Ami a kísérő szociális intézkedéseket illeti, a válaszadók többsége támogatta a munkabért terhelő adók és a társadalombiztosítási járulékok reformját, csakúgy mint a szegény háztartásokat célzó szociális jóléti programokat.
A nyilvános konzultáció mellett közvetlen konzultációkra is sor került egyrészt a tagállamokkal – melyek során többek között kikérték a tényleges adómértékek kiszámítására vonatkozó álláspontjukat –, másrészt egyéb érdekelt felekkel.
•Hatásvizsgálat
Annak felmérése érdekében, hogy a különböző szakpolitikai célkitűzéseket miként lehet a legalkalmasabb módon elérni, több megközelítést is megvizsgáltak, és ezeket összehasonlították az alapforgatókönyvvel.
Az alapforgatókönyv a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó meglévő éghajlat- és energiapolitikai jogszabályi keretet jelenti, azaz az üvegházhatásúgáz-kibocsátás korábban elfogadott, 2030-ig teljesítendő 40 %-os csökkentésére vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai célokat, valamint az ezek végrehajtásához szükséges fő szakpolitikai eszközöket. Ez a szakpolitikai alternatíva azt feltételezi, hogy az energiaadó-irányelv változatlan marad.
Az 1. alternatíva indexálná a minimum adómértékeket, és részben szélesítené az adóalapot, miközben annak szerkezete lényegében változatlan maradna. Az Unión belüli légiközlekedési és tengerészeti ágazat a jelenlegi adómentességek megszüntetésével a nulla százalékos minimum adómérték hatálya alá kerülne.
A 2. alternatíva egyszerűsített adómérték-rendszert vezetne be. A minimum adómértékeket indexálnák és energiaérték alapján határoznák meg, továbbá átmeneti időszakot alkalmaznának (a 2a. alternatíva esetében ez 10 év lenne, a 2b. alternatíva esetében pedig egy rövidebb, 2030-ig tartó időszak). Az alternatíva az energiaértékre összpontosítana, növelné az adómértékeket (főként a tüzelő-, fűtőanyagok esetében), ezenfelül pedig az irányelv hatálya alá rendelné az adóalap Unión belüli légiközlekedési és tengerészeti ágazatot érintő kiterjesztését, ami egy tízéves átmeneti időszak alatt lineárisan emelkedő minimum adómértékekkel járna. A 2c. alternatíva új tényezőt vezetne be az adómértékek meghatározásához, amely a 2a. alternatíva jellemzőin felül figyelembe veszi a termékek légszennyezőanyag-kibocsátását.
A 3. alternatíva új elemként figyelembe venné a karbontartalmat azon ágazatok esetében, amelyek jelenleg nem tartoznak a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá, és így biztosítaná, hogy ezen ágazatok esetében is alkalmazzanak szén-dioxid-árazást. A 2. alternatívához hasonlóan ebben az esetben is két átmeneti időszakot (10 év és egy rövidebb, 2030-ig tartó időszak) vesznek fontolóra. Ezen alternatíva keretében szintén elemzik a szennyezés új tényezőként való bevezetését.
Főbb eredmények
Az Európai Bizottság, amikor 2020 szeptemberében javaslatot tett arra, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátást 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal csökkentsék, egyúttal ismertette azokat az intézkedéseket is, amelyek a gazdaság valamennyi ágazatát érintve kiegészítenék a fokozott törekvések megvalósítására irányuló nemzeti erőfeszítéseket. Az „Irány az 55%!” csomag részét képező kulcsfontosságú jogalkotási eszközök tervezett felülvizsgálatának alátámasztására hatásvizsgálatok is készültek.
Ennek fényében a szóban forgó hatásvizsgálat elemezte azokat a különböző alternatívákat, amelyek révén az energiaadó-irányelv felülvizsgálata egy szélesebb körű „Irány az 55%!” részeként amellett járulhatna hozzá eredményesen és hatékonyan az aktualizált célérték eléréséhez, hogy a bevételek csökkenését elkerülve teljesíti a belső piacra vonatkozó célkitűzést.
Az alternatívák összehasonlítása és a konkrét szakpolitikai alternatívák elemzése alapján a 2. és a 3. alternatíva is a kívánt módon valósítaná meg a célkitűzéseket.
Ezek azok az alternatívák, amelyek az éghajlat- és energiapolitikai célkitűzések mellett az egyéb szakpolitikai célkitűzésekhez is hozzájárulnak.
Ami az átmeneti időszakot illeti, 2035-re mindkét időszak (10 vagy 7 év) minden alternatíva esetében megegyező hatást vált ki. A tízéves átmeneti időszakkal számoló alternatívák (a 2a. és a 3a. alternatíva) azonban a szociális dimenzió tekintetében jobb eredményeket biztosítanak mint a rövidebb átmeneti időszakkal számoló alternatívák.
A légszennyezési tényező figyelembevétele esetén a kibocsátáscsökkentésre gyakorolt pozitív hatás negatív társadalmi hatással jár a szén és a biomassza árának jelentős emelkedése révén.
Tekintettel arra, hogy az EU ETS-javaslatnak az „Irány az 55%!” csomag keretében történő felülvizsgálata javasolja, hogy vezessék be a kibocsátáskereskedelmet a közúti közlekedés és az épületek szén-dioxid-kibocsátása tekintetében, a 2a. alternatíva tekinthető a legjobbnak, mivel elkerüli a két mechanizmus közötti átfedéseket.
Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszernek a tengerészeti ágazatra való átgondolt kiterjesztése és a kibocsátáskereskedelem közúti közlekedést és épületeket érintő bevezetése az energiaadó-irányelv 2. alternatívájával karöltve elősegítené az EU ambiciózus éghajlat-politikai célkitűzésének – azaz a kibocsátás 2030-ig megvalósuló 55 %-os csökkentésének – az elérését, miközben az energiaadó-irányelv felülvizsgálatának többi célkitűzése is megvalósulhatna.
A hatásvizsgálat azt is igazolta, hogy az energiaadó-irányelv felülvizsgálata nem okoz indokolatlan gazdasági terhet. A fent vázolt célkitűzések nagyon korlátozott gazdasági ráfordításokkal is elérhetők, ugyanakkor a felülvizsgálat potenciálisan gazdasági előnyökkel járhat, különösen akkor, ha a tagállamok az energiafogyasztás általános adóztatásából származó többletbevételt a nem kívánatos társadalmi hatások kompenzálására használnák fel.
A hatásvizsgálat rámutatott, hogy a fosszilis tüzelőanyagok magasabb adóztatása nagyobb hatással lehet az alacsony jövedelmű háztartásokra, különösen a fűtés tekintetében. Ezekben az esetekben az energiaadók lehetséges regresszivitását ellensúlyozhatja, ha a zöld átállás előmozdítása érdekében e bevételeket kis szénlábnyomú és energiahatékony termékekbe és készülékekbe történő beruházások finanszírozásába vagy egyösszegű támogatásokba forgatják vissza. Az elemzés például azt mutatja, hogy ha az energiaadókból származó többletbevételt egyösszegű támogatásként visszajuttatják a háztartásokhoz, a javasolt változtatások progresszív irányt vesznek, mivel ezek a transzferek a szegényebb háztartások nettó jövedelmének nagyobb arányú növekedését eredményezik.
Az alapforgatókönyv szerint a tagállamok bevételei 2020 és 2035 között mintegy 32 %-kal fognak csökkenni az energiarendszer várható átalakulása miatt, és ezzel párhuzamosan az energiamegtakarításnak és a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásnak köszönhetően csökken az üzemanyagoktól való függőség is. Az előnyben részesített alternatíva a bevételek növelésével nagymértékben enyhítené ezt a tendenciát.
•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés
Az irányelv működésének költségeit illetően az energiaadó-irányelv konkrét végrehajtása számos más tényezőtől függ. Ezek közé tartoznak az olyan szempontok, mint az ugyanazon a területen alkalmazott konkrét nemzeti vagy egyéb uniós szakpolitikák, a nemzeti prioritások és az ipari háttér, az uralkodó gazdasági és kereskedelmi feltételek, illetve az egyes ágazatok vagy vállalatok üzleti modelljei.
Az energiaadó-irányelv (már közzétett) értékelése szerint a jelenleg hatályos energiaadó-irányelv széles körű rugalmasságot biztosít a tagállamoknak az adómentességek, -kedvezmények és -visszatérítések alkalmazása terén, és emiatt bonyolultnak bizonyult a tényleges adómértékek uniós szintű harmonizált kiszámítása. Figyelemre méltó, hogy akkor, amikor az értékelés zajlott, nem létezett olyan hivatalos adatgyűjtés, amely alkalmasnak bizonyult volna a tényleges adómértékek azonosítására. Ezért nehéz volt azonosítani és számszerűsíteni az irányelv egyes hatásait.
A szóban forgó hatásvizsgálat azonban azonosított bizonyos gazdasági ráfordításokat, amelyeket a szakpolitikai alternatívák hatásaival foglalkozó szakasz ismertet.
Bizonyos szabályozási költségek merülnek majd fel (főként az engedélyek és a nyilatkozatok adminisztrációjából és az informatikai rendszerek frissítéséből adódóan) az energiaadó-irányelv hatálya alá újonnan bevont energiatermékek kereskedői és a közigazgatási szervek számára, mivel ezekre a termékekre a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezések némelyike lesz alkalmazandó; ám e költségek várhatóan csak a hidrogénnel és a szilárd biomasszával foglalkozó kereskedők esetében merülnek fel, mivel ezekre a termékekre a földgázra, illetve a szénre vonatkozóakkal megegyező szállításellenőrzési egyszerűsítéseket lehet majd alkalmazni. Az egyes üzemanyagok és ágazatok (pl. a légiközlekedési és a tengerészeti ágazat) jövedékiadó-mentességének megszüntetése nem változtat az általános rendelkezésekkel kapcsolatos szabályozási költségeken, mivel az adómentes üzemanyagokra egyébként is tartási és szállításellenőrzési előírások vonatkoztak.
A légiközlekedési ágazatban az üzemanyagadó beszedése adminisztratív szempontból várhatóan nem fog problémákba ütközni. A tagállamok már rendelkeznek tapasztalatokkal a más közlekedési módokra (főként a közúti közlekedésre) kivetett üzemanyagadó beszedése terén. A légijármű-üzemanyagra kivetett adót várhatóan hasonló módon szedik majd be; az üzemanyag-forgalmazók a kerozin repülőtéri értékesítésekor felszámítják az adót, majd átutalják az illetékes adóhatóságoknak.
Ami a hatékonyságot illeti, az üzemanyagra kivetett jelenlegi adók beszedésének költségei alapján hozzávetőlegesen megbecsülhető, hogy mennyibe kerülne a légijármű-üzemanyagra kivetett adó beszedése. Egy 2012-ben készült tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a hatóságok adminisztratív költségei az üzemanyagadó-bevétel 0,65–0,85 %-át teszik ki. A becslések szerint a kerozinadó beszedése némileg egyszerűbb lenne, mivel a kerozin forgalmazása a repülőterekre koncentrálódik, és minden tagállamban korlátozott a repülőterek száma. Ennek fényében az üzemanyagadó beszedésének adminisztratív költségeként a bevétel 0,65 %-át képviselő, legalacsonyabb értékkel lehet számolni.
A Bizottság egy, a légi közlekedésre kivetett adókkal foglalkozó külső tanulmány elkészítésére is megbízást adott, többek között a hatásvizsgálat céljából.
•Alapvető jogok
Az intézkedés nincs kihatással az alapvető jogokra.
4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK
A javaslat nincs hatással az uniós költségvetésre.
5.EGYÉB ELEMEK
•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai
Az energiafogyasztás adóztatását rendszeresen, legalább évente egyszer ellenőrzik a tagállamoktól a közvetett adókkal foglalkozó szakértői csoport (ITEG) ülései alkalmával történő információgyűjtés révén. Ezenkívül a Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósága a tagállamokkal együtt évente kétszer frissíti az alkalmazandó energiaadó-mértékekre vonatkozó információs adatbázist (Adók Európában adatbázis, TEDB).
Ezen túlmenően az energiaadó-irányelv a Bizottság jelentése, és adott esetben javaslata alapján rendszeres vizsgálatot ír elő, amelynek célja az irányelv különböző rendelkezéseinek és a minimum adómértékeknek a módosítása. E vizsgálat figyelembe veszi a belső piac megfelelő működését és a Szerződés szélesebb körű célkitűzéseit. Az energiaadó-irányelv felülvizsgálatát követően ennek a vizsgálatnak különösen a következőkre kell összpontosítania:
(a)a tagállamok hogyan hajtották végre nemzeti rendszereikben az energiatermékek és a villamos energia adóztatására vonatkozó új keretet,
(b)mindez hogyan tette lehetővé számukra a környezetvédelmi és energiahatékonysági megfontolások jobb integrálását, valamint
(c)milyen gazdasági hatások érzékelhetők, figyelembe véve, hogy a tagállamok miként használták fel a többletbevételeket.
•Magyarázó dokumentumok (irányelvek esetén)
Nincs szükség magyarázó dokumentumokra e javaslat rendelkezéseinek átültetésére vonatkozóan.
•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata
A Bizottság 2023. január 1-jei hatállyal a következőket javasolja:
1) Az energiatermékek és a villamos energia energiaértékén és környezeti teljesítményén alapuló energiaadózás.
A már említett sokrétű célkitűzések (energiahatékonyság, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése, bevételtermelés stb.) megvalósítása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy e célkitűzéseket a lehető legnagyobb mértékű következetesség mellett lehessen elérni, az adóztatást az energiatermékek és a villamos energia energiaértékéhez, valamint az általános uniós keretből levezetett környezeti teljesítményéhez kell kötni.
Az energiaértéken alapuló adóztatás alkalmasabb referenciát jelent a különböző energiatermékek és a villamos energia összehasonlításához, és megszünteti bizonyos termékek – például a bioüzemanyagok – jelenlegi lehetséges hátrányos adóügyi megítélését.
A „környezeti teljesítmény” fogalma és az alkalmazandó adómértékek ennek megfelelő rangsorolása figyelembe veszi a különböző termékek sajátos jellemzőit, a jelenleg hatályos energiaadó-irányelv szerinti tagállami gyakorlatokat, továbbá az EU energiaszerkezetének várható alakulását, és a koherencia és a közös célkitűzésekhez való hozzájárulás biztosítása érdekében összhangban áll az „Irány az 55%!” csomag többi javaslatával (különösen az EU ETS és az átdolgozott megújulóenergia-irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatokkal), valamint azzal a célkitűzéssel, hogy a „szennyező fizet” elv végrehajtásának köszönhetően megvalósuljon a szennyezőanyag-mentesség. Ebből adódóan az energiaadóztatás az energiatermékeknek és a villamos energiának a 2012/27/EU irányelv IV. mellékletében meghatározott nettó fűtőértékén alapulna. A biomasszából származó termékek esetében a referenciaértékeket az (EU) 2018/2001 irányelv III. melléklete határozza meg (lásd az 1. cikk (2) bekezdésének első albekezdését).
Ha a fent említett irányelvek nem tartalmaznak nettó fűtőértéket az érintett termékre vonatkozóan, a termék nettó fűtőértékével kapcsolatban rendelkezésre álló releváns információkra kell hagyatkozni (lásd az 1. cikk (2) bekezdésének második albekezdését).
A minimum adómértékeket az említett környezeti teljesítménynek megfelelően határozzák meg (pl. a fenntartható bioüzemanyagokra alacsonyabb adómértéket alkalmaznának), és EUR/GJ-ban fejezik ki (lásd a 7., 8., 9. és 10. cikket, valamint az I. mellékletet).
2) Az energiatermékek jegyzéke és az alkalmazandó fogalommeghatározások
Az adóztatás hatályának ki kell terjednie az energiatermékek jegyzékébe felvett versengő energiaforrásokra, következésképpen pedig arról is gondoskodni kell, hogy ezeket egységes és összehangolt adóügyi bánásmódban részesítsék, többek között az ellenőrzésre és szállításra vonatkozó rendelkezések hatálya tekintetében is (lásd a 2. cikk (1) bekezdését és a 21. cikk (1) bekezdését).
Az egyéb uniós jogszabályokból (nevezetesen a fent említett (EU) 2018/2001 irányelvből) származó, vagy a javaslatban meghatározott további fogalommeghatározások differenciált adóügyi megítélést tesznek lehetővé (lásd a 2. cikk (4) és (5) bekezdésében szereplő fogalommeghatározásokat).
Egy vagy több termék keverékéből álló termék esetében az egyes összetevők adóztatását ennek megfelelően, az alkalmazandó adómértékek alapján és attól a KN-kódtól függetlenül kell meghatározni, amely alá a termék egésze tartozik (lásd a 2. cikk (6) bekezdését).
Végül hivatkozás történik a Kombinált Nómenklatúra (KN) jelenleg hatályos változatára. Annak érdekében, hogy a KN-kódokra való hivatkozást szükség esetén naprakésszé tegyék, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a frissítések végrehajtása céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el (lásd a 2. cikk (8) bekezdését és a 29. cikket).
3) A jogi keret alkalmazási köréből való kizárásra vonatkozó rendelkezések
Az energiaadózás az üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként használt energiatermékekre és a villamos energiára terjed ki. Következésképpen az energiaadó-irányelv hatálya alól csak az üzemanyagoktól, illetve tüzelő-, fűtőanyagoktól eltérő felhasználást, az energiatermékek kettős felhasználását, valamint a hőtermelés adóztatását célszerű kizárni. A hasonló módon felhasznált villamos energiát hasonlóan kell kezelni (lásd a 3. cikket).
4) Az adómértékek rangsorolása és a minimum adómértékek indexálása
Annak érdekében, hogy az energiaforrásokkal való következetes bánásmód – a javaslatban meghatározott minimummértékeket meghaladva – kiterjedjen a nemzeti szinten megállapított adómértékekre is, a tagállamoknak a javaslatban a különböző energiaforrásokra és -felhasználásokra meghatározott minimum adómértékek közötti viszonyrendszert kell alapul venniük. E követelmény tekintetében a villamos energiának – különösen a közlekedési ágazatban való felhasználásának előmozdítása érdekében – mindig a legkevésbé adóztatott energiaforrások közé kell tartoznia, és azt más üzemanyagokkal és tüzelő-, fűtőanyagokkal megegyezően kell rangsorolni (lásd az 5. cikk (1) bekezdését).
Az energiatermékek és a villamos energia rangsorolását olyan általános elvnek kell tekinteni, amely értelemszerűen alkalmazandó, amikor az irányelv lehetővé teszi a differenciálást (lásd a 13., 14., 15., 16., 17. és 18. cikket).
Meg kell őrizni továbbá az adóztatás minimummértékeinek reálértékét. A minimummértékeket évente oly módon kell kiigazítani, hogy az adómérték-harmonizáció jelenlegi szintjének megőrzése érdekében tükrözzék a reálérték alakulását. Az energia- és élelmiszerárak ingadozásából eredő volatilitás csökkentése érdekében e kiigazítást az Eurostat által közzétett – az energia és a feldolgozatlan élelmiszerek nélkül számított – uniós szintű harmonizált fogyasztói árindex alakulása alapján kell elvégezni. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi az így megállapított minimum adómértékeket (lásd az 5. cikk (2) bekezdését).
5) Az üzemanyagokra, a tüzelő-, fűtőanyagokra és a villamos energiára alkalmazandó eltérő minimum adómértékek
Eltérő minimum adómértékeket kell megállapítani a közlekedésben használt üzemanyagok, a meghatározott célokra (például a primer szektorban) használt üzemanyagok, a tüzelő-, fűtőanyagok és a villamos energia tekintetében. Átmeneti időszak alkalmazása esetén a minimum adómértékek tekintetében – az alacsony kibocsátású üzemanyagok kivételével – az átmeneti időszak végéig évente egytizedes emelést kell rögzíteni, figyelembe véve azt is, hogy e minimum adómértékeket indexálni kell (lásd a 7., 8., 9. és 10. cikket, valamint az I. mellékletet).
A javaslat célkitűzéseivel összhangban nem szabad különbséget tenni a gázolaj üzemanyagként való kereskedelmi és nem kereskedelmi felhasználása, valamint a tüzelő-, fűtőanyagok és a villamos energia üzleti és nem üzleti célú felhasználása között.
A minimum adómértékek struktúrájának egyszerűsítése érdekében az üzemanyagok egyes felhasználásaira vonatkozó minimum adómértékek (lásd az I. melléklet B. táblázatát) a tüzelő-, fűtőanyagokra alkalmazandó minimum adómértékekhez igazodnak (lásd az I. melléklet C. táblázatát).
6) A villamosenergia-termeléshez felhasznált inputok
Az energiaadó-irányelvtől eltérően a tagállamok anélkül vethetnek ki adót a villamosenergia-termeléshez felhasznált energiatermékekre és villamos energiára, hogy a javaslatban környezetvédelem-politikai célzattal előírt minimum adómértékeket be kellene tartaniuk. Azoknak a tagállamoknak, amelyek ilyen adóztatást kívánnak bevezetni, a megfelelő környezeti jelzések biztosítása érdekében legalább a javaslatban meghatározott minimummértékek közötti rangsort kell alapul venniük (lásd a 13. cikket).
7) Légi járművek és hajók által felhasznált energiatermékek és villamos energia
A nemzetközi légiközlekedési megállapodások sérelme nélkül az Unión belüli légi közlekedésben (kivéve a kizárólag árufuvarozásra szolgáló járatokat) és az Unión belüli vízi közlekedésben – beleértve a halászatot is – használt energiatermékekre és villamos energiára adót kell kivetni (lásd a 14. és 15. cikket).
Az energiatermékeknek és a villamos energiának az Unión belüli, nem üzleti és nem kedvtelési célú repülésben való felhasználására eltérő adómérték lenne alkalmazandó. Az Unión belüli üzleti és kedvtelési célú repülésben használt energiatermékekre és villamos energiára az üzemanyagokra és a villamos energiára alkalmazandó tagállami általános adómértékeket kellene alkalmazni.
Az Unión belüli, nem üzleti és nem kedvtelési célú repülésre vonatkozó rendelkezések zökkenőmentes végrehajtásának biztosítása érdekében tízéves átmeneti időszak alatt érnék el az üzemanyag-felhasználásra vonatkozó minimum adómértéket, míg a fenntartható alternatív üzemanyagokra (beleértve a fenntartható bioüzemanyagokat és biogázokat, az alacsony kibocsátású üzemanyagokat, a fenntartható fejlett bioüzemanyagokat és biogázokat, valamint a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokat) és villamos energiára tíz évig nulla százalékos minimum adómérték vonatkozna.
Az Unión belüli, kizárólag árufuvarozási célú légi közlekedésre használt energiatermékekre és villamos energiára mentességet kell adni, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy a kizárólag belföldi árufuvarozást végző légi járatok esetében vagy a más tagállamokkal kötött két- vagy többoldalú megállapodások alapján adóztassák meg ezeket az üzemanyagokat.
Az Unión kívüli légi közlekedés tekintetében a tagállamok – a nemzetközi kötelezettségek sérelme nélkül – a repülés típusától függően adómentességet adhatnak, vagy ugyanazokat az adómértékeket alkalmazhatják, mint az Unión belüli légi közlekedés esetében.
A vízi közlekedést illetően, figyelembe véve a maximális tankolható üzemanyag Unión kívüli felvételének kockázatát, az energiatermékeknek és a villamos energiának az Unión belüli (egyik uniós kikötőtől egy másik uniós kikötőig tartó) menetrend szerinti tengeri és belvízi hajózásban, halászatban és teherszállításban való felhasználására eltérő adómérték lenne alkalmazandó. Az említetteken kívüli Unión belüli vízi közlekedéshez (többek között a magánjellegű, kedvtelési célú vízi járművek útjaihoz) felhasznált energiatermékekre és villamos energiára az üzemanyagokra és a villamos energiára alkalmazandó tagállami általános adómértékeket kellene alkalmazni.
Az Unión belüli menetrend szerinti tengeri és belvízi hajózás, halászat és teherszállítás esetében a minimum adómértékeknek meg kell egyezniük a meghatározott célokra történő üzemanyag-felhasználásra alkalmazandó minimum adómértékekkel (tehát alacsonyabbnak kell lenniük, mint az általános üzemanyag-felhasználásra vonatkozók). Használatuk ösztönzése érdekében a fenntartható alternatív üzemanyagokra (beleértve a fenntartható bioüzemanyagokat és biogázokat, az alacsony kibocsátású üzemanyagokat, a fenntartható fejlett bioüzemanyagokat és biogázokat, valamint a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokat) és villamos energiára tíz évig nulla százalékos minimum adómérték vonatkozna.
Az Unión kívüli vízi közlekedés tekintetében a tagállamok adómentességet adhatnak, vagy a tevékenység típusától függően a már említett adómértékeket alkalmazhatják.
Végül megemlítendő, hogy a hajók fedélzetén előállított villamos energia tisztább alternatívájaként egyes kikötőkben part menti villamos energia (azaz a szárazföldi villamosenergia-hálózathoz való csatlakozás) is igénybe vehető. A kikötőkben horgonyzó hajók számára biztosított part menti villamos energia – a fejlesztés és a felhasználás ösztönzése érdekében – mentességet élvezhet.
Ugyanezt a bánásmódot kell alkalmazni az álló légi járművek számára szolgáltatott villamos energiára is.
8) Egyes termékek vagy a bizonyos forrásokból származó villamos energia adómentességének lehetősége
Az adómértékre vonatkozó mentességek vagy kedvezmények alkalmazásának lehetőségét konkrét okok – különösen az energiahatékonysággal és a környezetvédelemmel kapcsolatos célkitűzések – indokolnák bizonyos esetekben, mint például: villamosenergia megújuló forrásokból; kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés során előállított villamos energia, feltéve hogy az uniós fogalommeghatározás szerinti környezetbarát kapcsolt generátorokról van szó; nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok, fenntartható fejlett bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók, biogázok és a 4401 és a 4402 KN-kód alá tartozó fenntartható fejlett termékek (lásd a 16. cikket).
9) Egyes felhasználásokra vonatkozó adókedvezmények lehetősége
A javaslatban meghatározott minimummértékeknél nem alacsonyabb célzott kedvezmények különböző okokból, például az energiahatékonyság megvalósítása vagy szociális megfontolások figyelembevétele miatt válhatnak szükségessé (lásd a 17. cikket).
Többek között a háztartásokban tüzelő-, fűtőanyagként felhasznált energiatermékek és villamos energia esetében elképzelhető olyan kedvezmény, amely nem alacsonyabb a minimummértékeknél. Ebben az esetben a minimum adómértékeknek nulla százaléktól kellene indulniuk, és egy tízéves átmeneti időszak alatt évente a végleges minimum adómértékek egytizedével kellene emelkedniük (lásd a 17. cikk c) pontját).
A harmonizált uniós fogalommeghatározás szerinti kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokban felhasznált energiatermékek és villamos energia az irányelv hatálybalépését követően legfeljebb tíz évig részesíthető mentességben (lásd a 17. cikk c) pontját).
Egyes ágazatok (mezőgazdasági, kertészeti vagy akvakultúra-munkák és erdőgazdálkodás) esetében a fűtési célra használt energiatermékekre és a villamos energiára vonatkozó adókedvezmények nem lennének alacsonyabbak mint a minimum adómértékek (lásd a 17. cikk d) pontját).
10) Nagy energiaintenzitású vállalkozások és egyéb üzleti vállalkozások
A környezetvédelmi célkitűzések elérésének ösztönzéséhez és az uniós termelő ágazat energiahatékonyságának javításához szükség lehet a minimummértékeknél nem alacsonyabb célzott adókedvezményekre (lásd a 18. cikket).
Ezeket a kedvezményeket vagy szigorúan meg kell határozni, vagy az említett célok eléréséhez vezető, ellenőrizhető erőfeszítésekhez kell kötni.
11) Az ellenőrzésre és szállításra vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartozó energiatermékek jegyzéke
A fokozott jogbiztonság és a csalás kockázatának kezelése érdekében az ellenőrzésre és szállításra vonatkozó rendelkezéseket ki kell terjeszteni bizonyos kiválasztott energiatermékekre (pl. kenőolajok) (lásd a 21. cikket).
12) Adófizetési kötelezettség keletkezése bizonyos energiatermékek esetében
Figyelembe véve a fizikai tulajdonságok analógiáit, a hidrogén esetében az adóköteles eseményt hozzá kell igazítani a földgázra vonatkozóhoz; ez utóbbi tekintetében az adófizetési kötelezettség a forgalmazó vagy továbbforgalmazó általi rendelkezésre bocsátás időpontjában keletkezik (lásd a 22. cikk (4) bekezdésének első albekezdését).
Ami a villamos energiát illeti, a tárolási technológiák közelmúltbeli és várható fejlődése szükségessé tenné, hogy a villamosenergia-tároló létesítmények és a villamosenergia-transzformátorok a kettős adóztatás kockázatának elkerülése érdekében továbbforgalmazónak minősüljenek, amennyiben villamos energiát szolgáltatnak (lásd a 22. cikk (4) bekezdésének második albekezdését).
Ezen túlmenően a fizikai tulajdonságok hasonlósága és a tagállamok eltérő helyzete miatt a 2703 KN-kód (tőzeg), a 4401 KN-kód (tűzifa, faforgács vagy hasonló részek, fűrészpor és fahulladék és -maradék) és a 4402 KN-kód (faszén) alá tartozó termékeknek adókötelesnek kell lenniük, és az adót – akárcsak a szén, a koksz és a lignit esetében – a leszállítás időpontjában, az egyes tagállamok által meghatározott eljárások szerint kell felszámítani (lásd a 22. cikk (4) bekezdésének ötödik albekezdését).
13) A szabvány üzemanyagtartályok fogalommeghatározása
A kereskedelmi gépjárművekre és a speciális konténerekre vonatkozó biztonsági előírások betartásával egyidejűleg biztosított szabad mozgás érdekében az ilyen járművek szabvány üzemanyagtartályaira alkalmazott fogalommeghatározásnak tükröznie kell azt a tényt, hogy a kereskedelmi gépjárművek üzemanyagtartályait nem kizárólag a gyártók szerelhetik fel a járművekre (lásd a 25. cikket).
14) A tagállamok jelentéstételi kötelezettsége
Annak érdekében, hogy pontos információk álljanak rendelkezésre az irányelv működéséről, a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot az általuk alkalmazott adómértékekről, valamint az adóköteles energiatermékek és villamos energia kapcsolódó mennyiségéről (lásd a 26. cikket).
15) A Bizottság jelentése a Tanácsnak
A Bizottság első alkalommal öt évvel az irányelv hatálybalépését követően, majd ötévenként jelentést terjeszt a Tanács elé az irányelv alkalmazásáról, amelyet adott esetben kiegészít az irányelv módosítására vonatkozó javaslattal.
Jelentésében a Bizottság többek között megvizsgálja a minimum adómértékeket, az innováció és a technológiai fejlődés hatását – különösen az energiahatékonyság és a villamos energiának a közlekedésben való felhasználása tekintetében –, valamint a javaslatban megállapított adómentességek, adókedvezmények és differenciált adóztatás indokoltságát. A jelentés figyelembe veszi a belső piac megfelelő működését, a környezetvédelmi és a szociális megfontolásokat, a minimum adómértékek reálértékét és a Szerződés idevágó, szélesebb körű célkitűzéseit (lásd a 31. cikket).
16) Az I. melléklet és a minimum adómértékeket tartalmazó táblázatok
Az I. melléklet tartalmazza a 7. cikk és a 8. cikk (2) bekezdése alkalmazásában az üzemanyagokra, a tüzelő-, fűtőanyagokra és a villamos energiára általánosan alkalmazandó, EUR/GJ-ban kifejezett minimum adómértékeket feltüntető táblázatokat (lásd az A., B., C. és D. táblázatot).
Ezeket a minimummértékeket akkor is alkalmazni kell, ha azokat az irányelv más vonatkozó rendelkezései említik.
🡻
2003/96/EK (kiigazított szöveg)
2021/0213 (CNS)
Javaslat
A TANÁCS IRÁNYELVE
az energiatermékek és a villamos energia uniós adóztatási keretének átszervezéséről (átdolgozás)
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó ⌦ Európai Unió működéséről szóló ⌫ szerződésre és különösen annak 93. cikkére,⌦ 113. cikkére és 192. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjára ⌫,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Parlament véleményére,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére,
különleges jogalkotási eljárás keretében,
mivel:
⇩ új szöveg
(1)A 2003/96/EK tanácsi irányelvet több alkalommal jelentős mértékben módosították. Mivel további módosítások szükségesek, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.
(2)A 2003/96/EK irányelvet annak érdekében fogadták el, hogy az energiatermékek és a villamos energia adóztatása tekintetében biztosítsa a belső piac megfelelő működését. A 2003/96/EK irányelv többek között az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Kiotói Jegyzőkönyvének fényében környezetvédelmi követelményeket is integrált.
🡻 2003/96/EK (1) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
Az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/81/EGK tanácsi irányelv
és az ásványolajok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/82/EGK tanácsi irányelv
alkalmazási köre az ásványolajokra korlátozódik.
🡻 2003/96/EK (2) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
A villamos energia és az ásványolajon kívüli egyéb energiatermékek minimum adómértékét megszabó közösségi rendelkezések hiánya káros hatással lehet a belső piac megfelelő működésére.
⇩ új szöveg
(3)Biztosítani kell, hogy az energiatermékekre és a villamos energiára vonatkozó egyértelmű adózási szabályok továbbra is hozzájáruljanak a belső piac zavartalan működéséhez, ugyanakkor „Az európai zöld megállapodás” című bizottsági közleménnyel összefüggésben kezeljék az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos kihívásokat. Az energiaadózás hozzájárulhat egyrészt ahhoz a törekvéshez, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal csökkenjen a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás, másrészt a „szennyező fizet” elv végrehajtásának köszönhetően a szennyezőanyag-mentességi célkitűzéshez azáltal, hogy biztosítja, hogy az üzemanyagok, a tüzelő-, fűtőanyagok és a villamos energia adóztatása jobban tükrözze a környezetre és az egészségre gyakorolt hatásukat. Az energiaadózás e célkitűzésekhez való hozzájárulását az EU energiaadóztatási keretéről szóló tanácsi következtetések is jóváhagyták.
🡻 2003/96/EK (3) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
A belső piac megfelelő működése és az egyéb közösségi politikák célkitűzéseinek elérése megköveteli, hogy a legtöbb energiatermékre, beleértve a villamos energiát, a földgázt és a szenet is, közösségi szinten minimum adómértékeket állapítsanak meg.
⇩ új szöveg
(4)A környezetvédelmi adóztatás költséghatékony eszköz lehet a tagállamok számára az üvegházhatású gázok célzott csökkentésének eléréséhez. A belső piac megfelelő működéséhez közös szabályokra van szükség ezen a téren.
(5)A tagállamok számára ugyanakkor biztosítani kell annak lehetőségét, hogy az üzemanyagokra, a tüzelő-, fűtőanyagokra és a villamos energiára különféle célokból – azaz nem feltétlenül, kifejezetten vagy kizárólagosan csak az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése céljából – energiaadót vessenek ki.
🡻 2003/96/EK (4) preambulumbekezdés
(6)A tagállamok által alkalmazott nemzeti energiaadó-mértékek érezhető különbségei hátrányosnak bizonyulhatnak a belső piac megfelelő működésére.
🡻 2003/96/EK (5) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
(7)A megfelelő minimum közösségi ⌦ uniós ⌫ adómértékek meghatározása lehetővé teheti a nemzeti adómértékek között fennálló különbségek csökkentését.
🡻 2003/96/EK (6) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
A Szerződés 6. cikkével összhangban a környezetvédelmi követelményeket be kell építeni az egyéb közösségi politikák meghatározásába és végrehajtásába.
🡻 2003/96/EK (7) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
(8)Az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményének aláírójaként a Közösség ⌦ az Unió ⌫ megerősítette a Kiotói Jegyzőkönyvet ⌦ Párizsi Megállapodást ⌫. Az energiatermékek, és adott esetben a villamos energia adóztatása egyike a Kiotói Jegyzőkönyv ⌦ Párizsi Megállapodás ⌫ célkitűzései megvalósítását szolgáló eszközöknek.
⇩ új szöveg
(9)Szabályokat kell megállapítani annak érdekében, hogy az energiaadó alapját az energiatermékek és a villamos energia energiaértéke, valamint környezeti teljesítménye képezze. E célból hivatkozni kell a 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv fogalommeghatározásaira, az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvre, valamint az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletre. Ezen túlmenően egyes energiatermékek felvételével naprakésszé kell tenni az energiatermékek jegyzékét is, hogy a szóban forgó üzemanyagok egységes és összehangolt bánásmódban részesüljenek.
🡻 2003/96/EK (8) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
A Tanácsnak rendszeresen meg kell vizsgálnia a mentességeket és kedvezményeket, valamint a minimum adómértékeket, figyelembe véve a belső piac megfelelő működését, a minimum adómértékek valós értékét, a közösségi vállalkozások nemzetközi versenyképességét, valamint a Szerződés általános célkitűzéseit.
⇩ új szöveg
(10)Az adósemlegesség érdekében az energiaadóztatás egyes elemeire azonos minimum adómértékeket kell alkalmazni az azonos felhasználási célú energiatermékek esetében. Ugyancsak az adósemlegesség érdekében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az azonos minimum adómértékek megállapítása esetén az összes érintett termék nemzeti szintű adómértéke megegyezzen.
🡻 2003/96/EK (9) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
A tagállamok számára biztosítani kell a nemzeti körülményekhez igazított politikák meghatározásához és végrehajtásához szükséges rugalmasságot.
⇩ új szöveg
(11)Az adómértékek környezetvédelmi szempontokhoz igazított struktúrája érdekében a tagállamoknak ezenkívül minden esetben azt a rangsorolást kell alapul venniük, amelyet a különböző termékekre az egyes felhasználási célok tekintetében alkalmazandó minimum adómértékek vonatkozásában a melléklet megállapít. Az energiaadó minimummértékeit évente automatikusan ki kell igazítani, hogy az adómérték-harmonizáció jelenlegi szintjének megőrzése, és ezáltal az energia- és élelmiszerárakból eredő volatilitás csökkentése érdekében figyelembe vegyék azok reálértékének alakulását. E kiigazítást az Eurostat által közzétett – az energia és a feldolgozatlan élelmiszerek nélkül számított – uniós szintű harmonizált fogyasztói árindex alakulása alapján kell elvégezni.
(12)Egyes, termékekre vagy felhasználási módokra vonatkozó rendelkezések zökkenőmentes végrehajtásának biztosítása érdekében átmeneti alkalmazási időszakra van szükség.
🡻 2003/96/EK (10) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
(13)⇨ Általános elvként a tagállamoknak az energiatermékekre és a villamos energiára az irányelvben meghatározottaknál nem alacsonyabb minimum adómértékeket kell alkalmazniuk. ⇦ A tagállamok különféle típusú adózást kívánnak bevezetni vagy fenntartani az energiatermékekre és a villamos energiára. E célból a A tagállamoknak meg kell engedni, hogy a minimum közösségi ⌦ uniós ⌫ adómértékeknek úgy feleljenek meg, hogy figyelembe veszik a teljes kivetett adóterhet az összes olyan közvetett adó tekintetében, amelynek alkalmazása mellett döntenek (a hozzáadottérték-adó kivételével).
🡻 2003/96/EK (11) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
(14)Az energiatermékekre és a villamos energiára vonatkozó, e közösségi ⌦ ezen uniós ⌫ adóztatási keretrendszer végrehajtásával kapcsolatos adóügyi intézkedésekről az egyes tagállamoknak kell dönteniük. E tekintetben a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem növelik a teljes adóterhet, ha úgy ítélik meg, hogy egy ilyen, az adóügyi semlegességre vonatkozó elv megvalósítása hozzájárulhat adórendszereik átszervezéséhez és modernizálásához azáltal, hogy ösztönzi azon magatartást, amely a környezet fokozottabb védelmét és a nagyobb munkaerő-felhasználást segíti elő.
🡻 2003/96/EK (12) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
(15)Az ⌦ Unióban az ⌫ energiaárak kulcsfontosságú elemei a Közösség az energia-, közlekedés- és környezetvédelmi politikáinakpolitikának.
🡻 2003/96/EK (13) preambulumbekezdés
Az adózás részben meghatározza az energiatermékek és a villamos energia árát.
🡻 2003/96/EK (14) preambulumbekezdés
A minimum adómértékeknek tükrözniük kell a különböző energiatermékek és a villamos energia versenyhelyzetét. Ezen összefüggésben tanácsos lenne e minimummértékek számítását, amennyire csak lehetséges, a termékek energiatartalmára alapozni. Ezt a módszert azonban az üzemanyagokra nem kell alkalmazni.
🡻 2003/96/EK (15) preambulumbekezdés
Bizonyos körülmények vagy állandó feltételek mellett lehetővé kell tenni ugyanazon termékekre eltérő nemzeti adómértékek alkalmazását, feltéve hogy tiszteletben tartják a minimum közösségi adómértékeket, valamint a belső piaci és versenyszabályokat.
🡻 2003/96/EK (16) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
(16)Mivel a hőenergia Közösségen ⌦ Unión ⌫ belüli kereskedelme nagyon korlátozott, a hőtermelés adóztatása kívül marad e közösségi ⌦ ezen uniós ⌫keretrendszer alkalmazási körén.
🡻 2003/96/EK (17) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
(17)Az energiatermékek és a villamos energia felhasználása szerint különböző minimum közösségi ⌦ uniós ⌫adómértékek megállapítására van szükség.
🡻 2003/96/EK (18) preambulumbekezdés
⇨ új szöveg
(18)Bizonyos ipari és kereskedelmi célokra üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként használt energiatermékek adóztatása rendszerint alacsonyabb mértékű, mint a motorhajtóanyagként felhasznált energiatermékekre alkalmazandó adómértékek. ⇨ A villamos energiának – különösen a közlekedési ágazatban való felhasználásának előmozdítása érdekében – mindig a legkevésbé adóztatott energiaforrások közé kell tartoznia. E célból a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy ezen irányelv hatálybalépését követően az előírt időszakban ugyanazt az adómértéket alkalmazzák az elektromos járművek töltésére, illetve a fűtési célra használt villamos energiára.⇦
🡻 2003/96/EK (19) preambulumbekezdés
A fuvarozók, különösen a Közösségen belüli tevékenységeket folytató fuvarozók által használt dízelüzemanyag adóztatása egy különleges bánásmód lehetőségét követeli meg, beleértve ebbe olyan intézkedéseket is, amelyek lehetővé teszik az úthasználati díjak rendszerének bevezetését annak érdekében, hogy korlátozzák a gazdasági szereplők által a versenyben esetleg tapasztalt torzulásokat.
⇩ új szöveg
(19)Az irányelv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében nem szabad különbséget tenni sem a dízelüzemanyag kereskedelmi és nem kereskedelmi felhasználása, sem a tüzelő-, fűtőanyagok és a villamos energia üzleti és nem üzleti célú felhasználása között.
🡻 2003/96/EK (20) preambulumbekezdés
A tagállamoknak esetleg különbséget kell tenniük a kereskedelmi és nem kereskedelmi dízelüzemanyag között. A tagállamok ezt a lehetőséget felhasználhatják a motorhajtóanyagként felhasznált nem kereskedelmi gázolaj és a benzin adóztatása közötti különbség csökkentésére.
🡻 2003/96/EK (21) preambulumbekezdés
Az energiatermékek és a villamos energia üzleti és nem üzleti felhasználását eltérően lehet kezelni az adóztatás szempontjából.
🡻 2003/96/EK (22) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
(20)Az energiatermékeket alapvetően egy közösségi ⌦ uniós ⌫ keretrendszer szabályozza, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként használják fel. Ennek keretében az adórendszer természetéből és logikájából adódik, hogy a keretrendszer alkalmazási köréből kizárják az energiatermékek kettős felhasználását, valamint a nem tüzelő,- fűtő vagy üzemanyagként való felhasználását, valamint a nem fém ásványi termékek gyártását. A hasonló módon felhasznált villamos energiát hasonlóan kell kezelni.
🡻 2003/96/EK (23) preambulumbekezdés
A meglévő nemzetközi kötelezettségek és a közösségi társaságok versenyhelyzetének fenntartása indokolttá teszi - a magánjellegű, kedvtelési célú felhasználás céljait kivéve - a légi és vízi közlekedés céljaira értékesített energiatermékek meglévő mentességének fenntartását, ugyanakkor a tagállamok számára lehetővé kell tenni e mentességek korlátozását.
⇩ új szöveg
(21)Az Unió és a tagállamok többoldalú megállapodásokat, illetve harmadik országokkal kétoldalú megállapodásokat kötnek a légi szolgáltatások és a légi közlekedés területén. E megállapodások a légijármű-üzemanyagok adóztatására vonatkozóan is tartalmaznak rendelkezéseket. A légijármű-üzemanyagra hagyományosan kedvezményes adórendszer vonatkozik. Az irányelv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében, az említett nemzetközi megállapodások sérelme nélkül, az Unión belüli légi közlekedésben – kivéve a kizárólag árufuvarozásra szolgáló járatokat – használt energiatermékre és villamos energiára adót kell kivetni. Hatékonyabb alternatívák hiányában továbbra is szükség van a kizárólag árufuvarozásra szolgáló járatok által felhasznált üzemanyagra vonatkozó mentességre.
(22)Ezen irányelv zökkenőmentes végrehajtása érdekében az Unión belüli nem üzleti és nem kedvtelési célú repülés üzemanyag-felhasználására vonatkozó minimum adómértéket tízéves átmeneti időszak alatt érnék el, míg a fenntartható alternatív üzemanyagokra és villamos energiára tíz évig nulla százalékos minimum adómérték vonatkozna. Az Unión belüli üzleti és kedvtelési célú repülésben használt energiatermékekre és villamos energiára az üzemanyagokra és a villamos energiára alkalmazandó tagállami általános adómértékeket kell alkalmazni.
(23)A vízi közlekedésben – beleértve a halászatot is – használt üzemanyagot szintén meg kell adóztatni, és az ilyen üzemanyagok adómentességét előíró nemzetközi megállapodásokban részes tagállamoknak ezen irányelv alkalmazásának időpontjáig gondoskodniuk kell az összeegyeztethetetlenségek megszüntetéséről. Lehetővé kell tenni, hogy az Unión belüli menetrend szerinti hajózásban, halászatban és teherszállításban, valamint az ezekhez kapcsolódó horgonyzási tevékenységek során felhasznált energiatermékekre és villamos energiára eltérő adómértéket alkalmazzanak. Tekintettel e felhasználások sajátosságaira, a minimum adómértékeknek alacsonyabbnak kell lenniük az általános üzemanyag-felhasználásra alkalmazandó minimum adómértékeknél. A fenntartható alternatív üzemanyagok és villamos energia használatának ösztönzése érdekében az ilyen üzemanyagokra és villamos energiára tíz évig adómentességet kell biztosítani. Az említetteken kívüli Unión belüli vízi közlekedésben felhasznált energiatermékekre és villamos energiára az üzemanyagokra és a villamos energiára alkalmazandó tagállami általános adómértékeket kell alkalmazni.
(24)Az Unión kívüli légi közlekedés – a nemzetközi kötelezettségek sérelme nélkül –, csakúgy mint az Unión kívüli vízi közlekedés – beleértve a halászatot – tekintetében a tagállamok a tevékenység típusától függően adómentességet adhatnak, vagy az Unión belüliekkel megegyező adómértékeket alkalmazhatnak.
🡻 2003/96/EK (24) preambulumbekezdés
⇨ új szöveg
(25)A tagállamok számára engedélyezni kell bizonyos egyéb adómentességek vagy adókedvezmények alkalmazását, ha azok ⇨ nem ellentétesek a környezetvédelmi célkitűzésekkel, ⇦ nem károsak a belső piac megfelelő működésére és nem eredményeznek torzulást a versenyben.
🡻 2003/96/EK (25) preambulumbekezdés
⇨ új szöveg
(26)Különösen a ⇨ magas hatásfokú ⇦ kapcsolt hő- és villamosenergia-előállítás, valamint – az alternatív energiaforrások használatának előmozdítása érdekében – a megújuló energiaforrások szerezhetnek jogosultságot kedvezményes bánásmódra.
🡻 2003/96/EK (26) preambulumbekezdés
Kívánatos olyan közösségi keretrendszer létrehozása, amely lehetővé teszi a tagállamok számára a jövedéki adók alóli mentesség biztosítását, illetve a jövedéki adók kedvezményét a bioüzemanyagok használatának előmozdítása érdekében, ami így hozzájárul a belső piac jobb működéséhez és megfelelő mértékű jogbiztonságot biztosít a gazdasági szereplők számára. A verseny torzulásait korlátozni kell, és a bioüzemanyagok előállítóinak és forgalmazóinak előállítási költségei csökkentésére irányuló ösztönzést többek között a tagállami kiigazítások segítségével kell fenntartani, figyelembe véve a nyersanyagárak változásait.
🡻 2003/96/EK (27) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
Ezen irányelv nem sérti a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25-i 92/12/EGK tanácsi irányelv
és az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi irányelv
vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását, ha az üzemanyagként vagy üzemanyagok adalékaként kínált, értékesített vagy ily módon felhasznált termék a 92/83/EGK irányelv meghatározása szerinti etil-alkohol.
🡻 2003/96/EK (28) preambulumbekezdés
Szükségesnek bizonyulhatnak bizonyos adómentességek vagy adókedvezmények, nevezetesen a közösségi szintű erős harmonizáció hiánya, a nemzetközi versenyképesség elvesztésének kockázatai, illetve szociális vagy környezetvédelmi megfontolások miatt.
⇩ új szöveg
(27)A környezetvédelmi célkitűzések elérésének ösztönzéséhez és az uniós termelő ágazat energiahatékonyságának javításához célzott adókedvezményekre lehet szükség.
(28)A célzott adókedvezmények szükségesnek bizonyulhatnak az energiaadók társadalmi hatásának kezeléséhez. A kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások védelme érdekében szükség lehet átmeneti adómentességre.
🡻 2003/96/EK (29) preambulumbekezdés
Figyelmet érdemelnek azon vállalkozások, amelyek a környezetvédelem és az energiahatékonyság jelentős fokozása érdekében megállapodásokat kötnek; közülük a nagy energiaintenzitású vállalkozások különleges bánásmódot érdemelnek.
🡻 2003/96/EK (30) preambulumbekezdés
Átmeneti időszakokra és intézkedésekre lehet szükség ahhoz, hogy a tagállamok zavartalanul alkalmazkodhassanak az új adómértékekhez, és ily módon csökkentsék az esetleges negatív mellékhatásokat.
🡻 2003/96/EK (31) preambulumbekezdés
⇨ új szöveg
(29)⇨ Tekintettel az egyes tagállamokra gyakorolt pénzügyi, gazdasági és környezeti hatásokra – például a közlekedési ágazat villamosításának igényéből adódóan –, ⇦ Sszükséges egy olyan eljárást előírni, amely meghatározott időszakra engedélyezi a tagállamoknak egyéb mentességek vagy kedvezményes adómértékek bevezetését. ⇨ A környezet és az emberi egészség védelme érdekében – beleértve a légszennyezés csökkentését is – szükséges egy olyan eljárást előírni, amely meghatározott időszakra engedélyezi a tagállamoknak egyedi, megemelt adómértékek bevezetését. Ezt az engedélyt a tagállamok indokolt kérésére és a Bizottság javaslata alapján az EUMSZ 291. cikkével összhangban tanácsi végrehajtási határozat útján kell elfogadni. ⇦ Az ilyen mentességeket és kedvezményeket ⇨ intézkedéseket ⇦ rendszeresen felül kell vizsgálni.
⇩ új szöveg
(30)A 2008/118/EK tanácsi irányelv ellenőrzésre és szállításra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá tartozó energiatermékek jegyzékének tartalmaznia kell bizonyos kiválasztott energiatermékeket az e termékekkel való egységes és összehangolt bánásmód biztosítása, valamint az adókijátszás, az adókikerülés és a visszaélés kockázatának figyelembevétele érdekében.
(31)A kereskedelmi gépjárművekre és a speciális konténerekre vonatkozó biztonsági előírások betartásával egyidejűleg biztosított szabad mozgás érdekében az ilyen járművek szabvány üzemanyagtartályaira alkalmazott fogalommeghatározásnak tükröznie kell azt a tényt, hogy a kereskedelmi gépjárművek üzemanyagtartályait nem kizárólag a gyártók szerelhetik fel a járművekre.
🡻 2003/96/EK (32) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
(32)Rendelkezni kell arról, hogy a tagállamok értesítsék a Bizottságot bizonyos nemzeti intézkedésekről. Az ilyen értesítések nem mentesítik a tagállamokat a Szerződés ⌦ az EUMSZ ⌫88. ⌦ 108. ⌫ cikke (3) bekezdésében meghatározott azon kötelezettség alól, hogy értesítést küldjenek bizonyos nemzeti intézkedésekről. Ezen irányelv nem sérti ⌦ sértheti ⌫ az olyan jövőbeli állami támogatásokra vonatkozó eljárások kimenetelét, amelyeket a Szerződés ⌦ az EUMSZ ⌫ 87. ⌦ 107. ⌫ és 88. ⌦ 108. ⌫ cikkével összhangban végeznek.
🡻 2003/96/EK (33) preambulumbekezdés
(33)A 92/12/EGK irányelv 2008/118/EK irányelvalkalmazási körét adott esetben ki kell terjeszteni az ezen irányelv által szabályozott termékekre és közvetett adókra.
⇩ új szöveg
(34)Annak érdekében, hogy ezen irányelvet egységes feltételek mellett lehessen végrehajtani, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy meghatározhassa, hogy a 2008/118/EK irányelv ellenőrzésre és szállításra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók-e az adókijátszásra, adókikerülésre vagy visszaélésre alkalmat adó termékekre. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.
🡻 2003/96/EK (34) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)
Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal
összhangban kell elfogadni,
⇩ új szöveg
(35)Hivatkozni kell a Kombinált Nómenklatúra jelenleg hatályos változatára. Annak biztosítása érdekében, hogy az ezen irányelvben szereplő Kombinált Nómenklatúra-kódokra (KN-kódok) való hivatkozásokat szükség esetén naprakésszé tegyék, és hogy a minimum adómértékek tükrözzék az árak alakulását, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az említett KN-kódokra való hivatkozások, valamint – a fogyasztói árindex éves változásai alapján – a minimum adómértékek aktualizálása tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban rögzített elveknek megfelelően kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.
(36)A Bizottság első alkalommal öt évvel az irányelv hatálybalépését követően, majd ötévenként jelentést terjeszt a Tanács elé az irányelv alkalmazásáról, amelyben különösen megvizsgálja a minimum adómértékeket, az innováció és a technológiai fejlődés hatását – különösen az energiahatékonyság és a villamos energiának a közlekedésben való felhasználása tekintetében –, valamint az ebben az irányelvben megállapított adómentességek, adókedvezmények és differenciált adóztatás indokoltságát. A jelentésnek figyelembe kell vennie a belső piac megfelelő működését, a környezetvédelmi és a szociális megfontolásokat, a minimum adómértékek reálértékét és a Szerződések szélesebb körű célkitűzéseit.
(37)Az ezen irányelv belső jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a korábbi irányelvhez képest jelentős mértékben módosultak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvből ered.
(38)Ez az irányelv nem érinti a II. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel és az alkalmazásuk kezdőnapjaival kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.
🡻 2003/96/EK
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
(1)
A tagállamok ezen irányelvvel összhangban adót állapítanak meg az energiatermékekre és a villamos energiára.
⇩ új szöveg
(2)
Ezen irányelv alkalmazásában az EUR/gigajoule-ban kiszámított adó alapját az energiatermékeknek és a villamos energiának a 2012/27/EU irányelv IV. mellékletében meghatározott, gigajoule-ra átváltott nettó fűtőértéke képezi. A biomasszából származó termékek esetében a referenciaértékeket az (EU) 2018/2001 irányelv III. melléklete határozza meg, amelyek átváltandók gigajoule-ra.
Ha adott esetben a 2012/27/EU irányelv vagy az (EU) 2018/2001 irányelv nem tartalmaz nettó fűtőértéket az érintett termékre vonatkozóan, a tagállamoknak a nettó fűtőértékre vonatkozóan rendelkezésre álló releváns információkra kell hagyatkozniuk.
🡻 2003/96/EK
⇨ új szöveg
2. cikk
(1)
Ezen irányelv alkalmazásában „energiatermékek” a következők:
a)a 1507–1518 KN-kódok alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják;
b)a 2701, 2702 és 2704–2715 KN-kódok alá tartozó termékek ⇨ 2207, 2208 90 91 és 2208 90 99 KN-kódok alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják, és a 92/83/EGK irányelv 27. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében mentesülnek az alkohol és az alkoholtartalmú italok harmonizált jövedéki adója alól⇦ ;
c)a ⇨ 2701–2715 ⇦ 2901 és 2902 KN-kódok alá tartozó termékek;
d)⇨ a 2804 10 KN-kód alá tartozó termékek ⇦ a 2905 11 00 KN-kód alá tartozó termékek, amelyek nem szintetikus eredetűek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják;
⇩ új szöveg
e)a 2814 KN-kód alá tartozó termékek, ha azokat üzemanyagként kínálják;
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
ef)a 3403 ⇨ 2901 és 2902 ⇦ KN-kód alá tartozó termékek;
fg)a 3811 KN-kód alá tartozó termékek ⇨a 2905 11 00 KN-kód alá tartozó termékek, amelyek nem szintetikus eredetűek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják ⇦ ;
gh)a 3817 KN-kód alá tartozó termékek ⇨ a 2909 19 10 és 2909 19 90 KN-kód alá tartozó termékek, ez utóbbiak abban az esetben, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják ⇦;
hi)⇨ a 3403 KN-kód alá tartozó termékek; ⇦ a 38249986, 38249992 (kivéve: az amint mint aktív összetevőt tartalmazó rozsdagátló készítmények, valamint a kevert szervetlen oldószerek és hígítók lakkokhoz és hasonló termékekhez), 38249993, 38249996 (kivéve: az amint mint aktív összetevőt tartalmazó rozsdagátló készítmények, valamint a kevert szervetlen oldószerek és hígítók lakkokhoz és hasonló termékekhez), 38260010 és 38260090 KN-kódok alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják.
⇩ új szöveg
j)a 3811 KN-kód alá tartozó termékek;
k)a 3814 KN-kód alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják;
l)a 3817 KN-kód alá tartozó termékek;
m)a 3823 19 KN-kód alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják;
n)a 3824 99 86 és 3824 99 92 (kivéve: az amint mint aktív összetevőt tartalmazó rozsdagátló készítmények, valamint a kevert szervetlen oldószerek és hígítók lakkokhoz és hasonló termékekhez), a 3824 99 93 és 3824 99 96 (kivéve: az amint mint aktív összetevőt tartalmazó rozsdagátló készítmények, valamint a kevert szervetlen oldószerek és hígítók lakkokhoz és hasonló termékekhez), valamint a 3826 00 10 és 3826 00 90 KN-kódok alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják;
o)a 4401 és a 4402 KN-kód alá tartozó termékek, ha azokat legalább 5 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű létesítményekhez tüzelő-, fűtőanyagként kínálják.
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
(2)
Ezen irányelvet kell alkalmazni a következő termékre is:
A 2716 KN-kód alá tartozó villamos energia.
(3)
Ha az energiatermékeket üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként kínálják, értékesítik vagy használják fel, akkor azok kivételével, amelyekre ezen irányelv ⇨ minimum ⇦ adómérték⌦ ek ⌫et határoz meg, a felhasználásnak megfelelően kell adóztatni, s az adómérték a hozzá legközelebb álló tüzelő-, fűtőanyag vagy üzemanyag adómértéke.
Az (1) bekezdésben felsorolt adóköteles termékeken kívül bármely üzemanyagként, üzemanyagok adalékaként vagy hígítóanyagként kínált, értékesített vagy felhasznált terméket a hozzá legközelebb álló üzemanyag adómértékével kell megadóztatni.
Az (1) bekezdésben felsorolt adóköteles termékeken kívül bármely egyéb olyan szénhidrogént, kivéve a tőzeget, amelyet tüzelő-, fűtőanyagként kínálnak, értékesítenek vagy használnak fel, a hozzá legközelebb álló energiatermék adómértével kell megadóztatni.
⇩ új szöveg
Az energiatermékektől eltérő termékeket, ha azokat üzemanyagként kínálják, értékesítik vagy használják fel, a hozzájuk legközelebb álló üzemanyag adómértékével kell megadóztatni.
Az üzemanyagok adalékait és higítóanyagait, kivéve a vizet, a hozzájuk legközelebb álló üzemanyag adómértékével kell megadóztatni.
Az (1) bekezdésben felsorolt szénhidrogénektől eltérő bármely egyéb olyan szénhidrogént, amelyet tüzelő-, fűtőanyagként kínálnak, értékesítenek vagy használnak fel, a hozzá legközelebb álló energiatermék adómértével kell megadóztatni.
🡻 2003/96/EK
(4)
Ezen irányelvet nem lehet a következőkre alkalmazni:
a)hőtermelés adóztatása és a 4401 és 4402 KN-kód alá tartozó termékek adóztatása;
b)az energiatermékek és a villamos energia következő felhasználásai:
–nem üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként felhasznált energiatermékek,
–energiatermékek kettős felhasználása.
Egy energiatermék akkor kettős felhasználású, ha egyaránt felhasználják tüzelő-, fűtőanyagként, valamint nem üzemanyagként vagy nem tüzelő-, fűtőanyagként. A kémiai redukciós eljárásban, valamint elektrolízisnél és fémipari folyamatokban felhasznált energiatermékeket kettős felhasználásúnak kell tekinteni,
–elsősorban kémiai redukció céljaira, valamint elektrolízisnél és fémipari folyamatokban használt villamos energia,
–villamos energia, ha egy termék költségének több mint 50 %-át teszi ki. A „termék költsége” a termékek és szolgáltatások teljes beszerzésének, valamint a bérköltségek és az állóeszközök felhasználásának összege az üzleti vállalkozás szintjén, a 11. cikk meghatározása szerint. Ezt a költséget egységenkénti átlagként számítják ki. A „villamos energia költsége” a villamos energia tényleges beszerzési értéke vagy a villamos energia előállítási költsége, ha azt az üzleti vállalkozáson belül állítják elő,
–ásványtani folyamatok.
„Ásványtani folyamatok” a NACE-nómenklatúrában a DI 26 „egyéb nem fém ásványi termék gyártása” kód alá besorolt folyamatok, az Európai Közösségben a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozásáról szóló, 1990. október 9-i 3037/90/EGK tanácsi rendelet
szerint.
Ezen energiatermékekre azonban a 20. cikket alkalmazni kell.
(5)
Ezen irányelvben a Kombinált Nómenklatúra szerinti kódokra való hivatkozásokat a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a közös vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet
I. mellékletének módosításáról szóló, 2001. augusztus 6-i 2031/2001/EK bizottsági rendeletben szereplő kódokra való hivatkozásoknak kell tekinteni.
Az ezen irányelvben említett termékekre vonatkozó Kombinált Nómenklatúra szerinti kódok frissítéséről szóló határozatot évente egyszer kell meghozni a 27. cikkben meghatározott eljárással összhangban. A határozat nem eredményezhet változást az ezen irányelvben alkalmazott minimum adómértékekben, és nem eredményezheti valamely energiaterméknek vagy villamos energiának az irányelvhez hozzáadását, illetve törlését.
⇩ új szöveg
(4)
Az (1) és a (3) bekezdésben említett, biomasszából előállított vagy abból származó adóköteles termékekre adóügyi ellenőrzés mellett az ilyen termékekre az irányelvvel összhangban meghatározott egyedi adómértékek alkalmazandók, feltéve, hogy megfelelnek az alábbi kritériumok valamelyikének:
a)
a termék megfelel az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikkében meghatározott fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumoknak, kivéve az említett irányelv 26. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, a földhasználat közvetett megváltozása tekintetében magas kockázatot jelentő termékeket;
b)
a terméket az (EU) 2018/2001 irányelv IX. mellékletében felsorolt alapanyagokból állítják elő.
Ezen irányelv alkalmazásában az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikkének 24. pontja szerinti „biomassza”, 28. pontja szerinti „biogáz”, 32. pontja szerinti „folyékony bio-energiahordozók”, 33. pontja szerinti „bioüzemanyagok” és 34. pontja szerinti „fejlett bioüzemanyagok” fogalommeghatározások alkalmazandók.
Ezen irányelv alkalmazásában a „fejlett” biogáz, a folyékony bio-energiahordozók és a 4401 és a 4402 KN-kód alá tartozó termékek: az (EU) 2018/2001 irányelv IX. mellékletének A. részében felsorolt alapanyagokból előállított termékek. Az említett irányelv IX. mellékletének B. részében felsorolt alapanyagokból előállított bioüzemanyagokat, biogázt és folyékony bio-energiahordozókat a fejlett termékekkel egyenértékűnek kell tekinteni.
(5)
Az (1) és a (3) bekezdésben említett, a „nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok” és az „alacsony kibocsátású üzemanyagok” fogalommeghatározás alá tartozó adóköteles termékekre adóügyi ellenőrzés mellett az ilyen termékekre az irányelvvel összhangban meghatározott egyedi adómértékek alkalmazandók; az alábbi fogalommeghatározások alapján:
a)
„nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok”: a bioüzemanyagoktól, folyékony bio-energiahordozóktól vagy biogáztól eltérő üzemanyagok, amelyek energiaértéke a biomasszától eltérő megújuló forrásokból származik;
b)
„alacsony kibocsátású üzemanyagok”: alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén, valamint olyan szintetikus gáznemű és folyékony tüzelőanyagok, amelyek energiaértéke alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogénből származik, továbbá minden olyan fosszilis alapú tüzelőanyag, amely megfelel azoknak a technikai vizsgálati kritériumoknak, amelyek alapján meghatározható, hogy egy adott gazdasági tevékenység az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendelet 10. cikke és az (EU) [...]/[...] felhatalmazáson alapuló rendelet I. melléklete szerint jelentős mértékben hozzájárul-e az éghajlatváltozás mérsékléséhez. Ebbe a kategóriába kell sorolni az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikke 35. pontjának fogalommeghatározása szerinti „széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagokat”.
(6)
Ha az adóköteles termék egy része az előző bekezdésekben említett egy vagy több termékből áll, az egyes összetevők adóztatását ennek megfelelően, ezen irányelv alapján és attól a KN-kódtól függetlenül kell meghatározni, amely alá a termék egésze tartozik.
(7)
E cikk (1) bekezdésének a), b), d), e), g), h), k), m), n) és o) pontja, valamint a 21. cikk (1) bekezdésének a), b), h), i), l), m) és n) pontja alkalmazásában a forgalmazásra szánt termékeket tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínáltnak kell tekinteni, ha a forgalmazó tudatában van annak, vagy tudomása kell, hogy legyen arról, hogy a vevő a termékeket tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként szándékozik használni. Az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában és a 21. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett termékek nem tekinthetők tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínált termékeknek, ha azokat az e cikk (1) bekezdésének n) pontjában és a 21. cikk (1) bekezdésének n) pontjában említett termékek előállítójának értékesítik.
(8)
Az ezen irányelv Kombinált Nómenklatúra-kódokra való hivatkozásait az (EU) 2020/1577 bizottsági végrehajtási rendelettel módosított 2658/87/EGK tanácsi rendeletben szereplő Kombinált Nómenklatúra-kódokra való hivatkozásként kell értelmezni.
Amennyiben az első albekezdésben említett rendelet helyébe másik rendelet lép, vagy amennyiben a Kombinált Nómenklatúra módosítása szükségessé teszi az ezen irányelvben említett kódok módosítását, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 29. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az ezen irányelvben említett termékek Kombinált Nómenklatúra-kódjainak aktualizálása, vagy az első bekezdésben szereplő hivatkozás aktualizálása céljából, hogy a hivatkozás igazodjon a Kombinált Nómenklatúra alkalmazandó változatához.
Az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok nem eredményezhetik sem az ezen irányelvben megállapított minimum adómértékek megváltoztatását, sem valamely energiaterméknek vagy a villamos energiának az irányelvhez való hozzáadását, illetve az irányelvből való törlését.
🡻 2003/96/EK
3. cikk
A 92/12/EGK irányelvben szereplő „ásványolajokra” vagy „jövedéki adóra” történő hivatkozásokat, amennyiben azokat ásványolajokra kell alkalmazni, úgy kell értelmezni, hogy azok kiterjednek az ezen irányelv 2. cikkében és 4. cikke (2) bekezdésében említett valamennyi energiatermékre, villamos energiára és nemzeti közvetett adóra.
⇩ új szöveg
3. cikk
(1)
Ez az irányelv nem alkalmazandó a következőkre:
a)
a hőtermelés adóztatása;
b)
az energiatermékek és a villamos energia következő felhasználásai:
—
nem üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként felhasznált energiatermékek,
—
energiatermékek kettős felhasználása.
Egy energiatermék akkor kettős felhasználású, ha egyaránt felhasználják tüzelő-, fűtőanyagként, valamint nem üzemanyagként vagy nem tüzelő-, fűtőanyagként. A kémiai redukciós eljárásban, valamint elektrolízisnél és fémipari folyamatokban felhasznált energiatermékeket, amennyiben azokat közvetlenül az eljárásban vagy az eljáráshoz szükséges közvetlen energiabevitelhez használják fel, vagy fogyasztásuk kapcsolódik a folyamathoz, kettős felhasználásúnak kell tekinteni,
—
elsősorban kémiai redukció céljaira, valamint elektrolízisnél és fémipari folyamatokban használt villamos energia, amennyiben azt közvetlenül az eljárásban vagy az eljáráshoz szükséges közvetlen energiabevitelhez használják fel, vagy fogyasztása kapcsolódik a folyamathoz.
(2)
A 21. cikket alkalmazni kell az e cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint felhasznált energiatermékekre.
🡻 2003/96/EK
4. cikk
(1)
Azon adómértékek, amelyeket a tagállamoknak a 2. cikkben felsorolt energiatermékekre és villamos energiára alkalmaznak, nem lehetnek kisebbek, mint az ezen irányelvben előírt minimum adómértékek.
(2)
Ezen irányelv alkalmazásában „adómérték” a szabadforgalomba bocsátás időpontjában az energiatermékek és a villamos energia mennyiségére közvetlenül vagy közvetetten számított összes közvetett adó (kivéve hozzáadottérték-adó) tekintetében megállapított teljes teher.
5. cikk
A tagállamok adóügyi felügyelet mellett alkalmazhatnak eltérő adómértékeket, feltéve hogy tiszteletben tartják az ezen irányelvben előírt minimum adómértékeket, és hogy azok összeegyeztethetők a közösségi joggal, mégpedig a következő esetekben:
–közvetlen kapcsolat áll fenn az eltérő adómértékek és a termékminőség között,
–az eltérő adómértékek a tüzelési, fűtési célra használt villamos energia és energiatermékek fogyasztásához igazodnak,
–a következő felhasználásoknál: helyi tömegközlekedés (beleértve a taxit is), hulladékgyűjtés, fegyveres erők és közigazgatás, fogyatékossággal élő személyek, betegszállító járművek,
–a 9. és 10. cikkben említett energiatermékek és villamos energia esetén az üzleti és nem üzleti felhasználások között különbséget tesznek.
⇩ új szöveg
5. cikk
(1)
A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy adott felhasználási célra vonatkozóan az I. melléklet megegyező minimum adómértékeket állapít meg, az ezen felhasználásra szánt termékekre megegyező adómértékeket alkalmazzanak. A tagállamoknak ezenkívül minden egyes felhasználási cél tekintetében minden esetben az I. mellékletben a különböző termékekre vonatkozóan megállapított minimum adómértékek rangsorát kell alapul venniük.
Az első albekezdés alkalmazásában minden olyan felhasználást, amelyre vonatkozóan az I. melléklet A., B., illetve C. táblázatában minimum adómértéket állapítottak meg, önálló felhasználásnak kell tekinteni, kivéve ha az irányelv ettől eltérően rendelkezik.
Az első albekezdésben említett rangsor alkalmazásában a villamos energiát az I. melléklet B. és C. táblázatában feltüntetett egyéb üzemanyagokkal és tüzelő-, fűtőanyagokkal együtt kell figyelembe venni, kivéve, ha a tagállamok az elektromos járművek töltésére használt villamos energiára egyedi adómértéket alkalmaznak, amely esetben a villamos energiát az I. melléklet A. táblázatában feltüntetett üzemanyagokkal együtt kell figyelembe venni, kivéve, ha az irányelv ettől eltérően rendelkezik.
E bekezdés harmadik albekezdésének alkalmazásában „elektromos jármű”: a 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének 2. pontjában meghatározott elektromos jármű.
(2)
Az ezen irányelvben megállapított minimum adómértékeket 2024. január 1-jétől kezdődően évente ki kell igazítani az Eurostat által közzétett – az energia és a feldolgozatlan élelmiszerek nélkül számított – harmonizált fogyasztói árindex alakulásának megfelelően. A minimum adómértékek kiigazítására az euróban kifejezett bázisösszeg emelkedésével vagy csökkenésével automatikusan kerül sor az index előző naptári évben bekövetkezett százalékos változásának megfelelően.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 29. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az első albekezdésben említett minimum adómértékek módosítása céljából.
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
6. cikk
A tagállamok az ezen irányelvben előírt adómértékekre vonatkozó mentességet vagy kedvezményt szabadon megadhatják vagy
a)közvetlenül;
b)eltérő adómérték révén;
vagy
c)a megfizetett adó egészének vagy egy részének visszatérítésével.
7. cikk
(1)
⇨ 2023. ⇦ 2004. január 1-jétől és 2010. január 1-jétől az üzemanyagokra az I. melléklet A. táblázatában meghatározott minimum adómértékek alkalmazandók.
⇩ új szöveg
Az 5. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, ha az I. melléklet A. táblázata átmeneti időszak alkalmazását írja elő, a minimum adómértékek tekintetében 2033. január 1-jéig évente egytizedes emelést kell rögzíteni. Az alacsony kibocsátású üzemanyagok esetében az átmeneti időszak első évére megállapított minimum adómérték 2033. január 1-jéig alkalmazandó.
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
Legkésőbb 2012. január 1-jéig, az Európai Parlamenttel történő konzultációt követően egyhangúlag eljárva, a Bizottság jelentése és javaslata alapján a Tanács határoz a gázolajra alkalmazandó minimum adómértékekről a 2013. január 1-jével kezdődő további időszakra.
(2)
A tagállamok különbséget tehetnek a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi és nem kereskedelmi felhasználása között, feltéve hogy a minimum közösségi adómértékeket betartják és a motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj adómértéke nem kisebb, mint a 2003. január 1-jén hatályban levő nemzeti adómérték, az ezen irányelvben erre a felhasználásra meghatározott bármilyen eltérés ellenére.
(3)
„Motorhajtóanyagként felhasznált kereskedelmi gázolaj” a következő célokra motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj:
a)ellenszolgáltatás fejében vagy saját költségre kizárólag közúti árufuvarozásra szolgáló és legalább 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű gépjárművel vagy nyerges járműszerelvénnyel végzett közúti árufuvarozás;
b)személyszállítás akár menetrendszerű, akár nem menetrendszerű forgalomban, a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelvben
meghatározott M2 vagy M3 kategóriába tartozó gépjárművel.
(4)
A (2) bekezdés ellenére azon tagállamok, amelyek kizárólag közúti árufuvarozásra szolgáló gépjárművekre vagy nyerges járműszerelvényekre úthasználati díjrendszert vezetnek be, az ilyen járművek által használt gázolajra olyan kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak, amely alacsonyabb a 2003. január 1-jén hatályban levő nemzeti adómértéknél, amennyiben a teljes adóteher nagyjából azonos marad, feltéve hogy a közösségi minimummértékeket betartják, továbbá a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra 2003. január 1-jén hatályban levő nemzeti adómérték legalább kétszerese a 2004. január 1-jén alkalmazandó minimum adómértéknek.
8. cikk
(1)
2004. ⇨ 2023. ⇦ január 1-jétől, a 7. cikk ellenére, ⌦ az e cikk (2) bekezdésében ⌫ a (2) bekezdésben meghatározott célokra üzemanyagként felhasznált termékekre alkalmazandó minimum adómértékeket az I. melléklet B. táblázatában meghatározottak szerint kell rögzíteni.
⇩ új szöveg
Az 5. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, ha az I. melléklet B. táblázata átmeneti időszak alkalmazását írja elő, a minimum adómértékek tekintetében 2033. január 1-jéig évente egytizedes emelést kell rögzíteni. Az alacsony kibocsátású üzemanyagok esetében az átmeneti időszak első évére megállapított minimum adómérték 2033. január 1-jéig alkalmazandó.
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
(2)
E cikket ⌦ Az (1) bekezdést ⌫a következő ipari és kereskedelmi célokra kell alkalmazni:
a)mezőgazdasági, kertészeti vagy haltenyésztési munkák ⌦ akvakultúra-munkák ⌫ és az erdészet;
b)helyhez kötött motorok;
c)magas- és mélyépítéshez, közművekhez használt műszaki berendezések és gépek;
d)járművek, amelyeket nem a közúthálózaton történő használatra szántak, vagy olyanok, amelyeket nem engedélyeztek alapvetően közúti használatra.
9. cikk
(1)
⇨ 2023. ⇦ 2004. január 1-jétől a tüzelő-, fűtőanyagokra alkalmazandó minimum adómértékeket az I. melléklet C. táblázatában meghatározottak szerint kell rögzíteni.
⇩ új szöveg
Az 5. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, ha az I. melléklet C. táblázata átmeneti időszak alkalmazását írja elő, a minimum adómértékek tekintetében 2033. január 1-jéig évente egytizedes emelést kell rögzíteni. Az alacsony kibocsátású üzemanyagok esetében az átmeneti időszak első évére megállapított minimum adómérték 2033. január 1-jéig alkalmazandó.
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
(2)
Azon tagállamok, amelyek számára engedélyezték 2003. január 1-jén felügyeleti díj kiszabását a háztartási tüzelőolajra, továbbra is alkalmazhatnak egy kedvezményes 10 EUR/1 000 liter mértékű díjat a kérdéses termékre. Ez az engedély 2007. január 1-jén hatályát veszti, ha a Tanács a Bizottság jelentése és javaslata alapján egyhangúlag eljárva így dönt, miután megállapította, hogy a kedvezményes díj túl alacsony a tagállamok közötti kereskedelem torzulási problémáinak elkerüléséhez.
10. cikk
(1)
⇨ 2023. ⇦ 2004. január 1-jétől a villamos energiára alkalmazandó minimum adómértékeket az I. melléklet ⌦ D. ⌫ C. táblázatában megállapítottak szerint kell rögzíteni.
(2)
Az (1) bekezdésben említett minimum adómértékek felett a tagállamoknak lehetősége van az alkalmazandó adóalap meghatározására, feltéve hogy tiszteletben tartják a 92/12/EGK irányelvet.
11. cikk
(1)
Ezen irányelvben „üzleti felhasználás” olyan, a (2) bekezdésben meghatározott üzleti vállalkozás általi felhasználás, amely bárhol önállóan végez termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, függetlenül attól, hogy milyen célja vagy eredménye van e gazdasági tevékenységeknek.
A gazdasági tevékenységek körébe tartozik a szolgáltatást nyújtó termelők, kereskedők és személyek minden tevékenysége, beleértve a bányászati és mezőgazdasági tevékenységeket és a szabadfoglalkozásúak tevékenységeit is.
Az állami, regionális és helyi közigazgatási szerveket és közintézményeket nem lehet üzleti vállalkozásoknak tekinteni az olyan tevékenységek vagy ügyletek tekintetében, amelyekben hatóságként vesznek részt. Ha részt vesznek azonban ilyen tevékenységekben vagy ügyletekben, azokat üzleti vállalkozásnak kell tekinteni e tevékenységek vagy ügyletek vonatkozásában, ha a nem üzleti vállalkozásként való kezelésük a verseny jelentős torzulásához vezetne.
(2)
Ezen irányelv tekintetében az üzleti vállalkozást nem lehet kisebbnek tekinteni egy vállalkozás vagy egy jogi személy olyan részénél, amely szervezeti szempontból önálló üzleti vállalkozást testesít meg, azaz olyan jogi személyiséget, amely képes saját eszközeivel működni.
(3)
Ha vegyes felhasználásra kerül sor, az adóztatást az egyes felhasználástípusok arányában kell alkalmazni, mindazonáltal amennyiben akár az üzleti, akár a nem üzleti felhasználás jelentéktelen, attól el is lehet tekinteni.
(4)
A tagállamok korlátozhatják az üzleti felhasználás kedvezményes adómértékének alkalmazási körét.
12.11. cikk
(1)
A tagállamok nemzeti adómértékeiket a 7–10. cikkben meghatározottaktól ⌦ meghatározottól ⌫eltérő egységekben is kifejezhetik, feltéve hogy az ezen egységekre történő átváltás után a megfelelő adómértékek nem alacsonyabbak az ezen irányelvben meghatározott minimummértékeknél.
2.
A 7., 8. és 9. cikk szerinti olyan energiatermékeknél, amelyek adómértékét térfogat alapján határozzák meg, ⇨ Térfogategységek alkalmazása esetén ⇦ a térfogatot 15 °C hőmérsékleten kell megmérni.
13.12. cikk
(1)
Azon tagállamok számára, amelyek nem vezették be az eurót, évente egyszer rögzítik az euró nemzeti valutában kifejezett, az adómértékek átváltására alkalmazandó árfolyamát. Az október első munkanapján érvényes és az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetett árfolyamokat kell alkalmazni, és azok a következő naptári év január 1-jétől érvényesek.
2.
A tagállamok az (1) bekezdésben előírt éves kiigazítás időpontjában érvényes adóösszegeket fenntarthatják, ha az euróban kifejezett adómérték összegeinek átváltása 5 %-nál vagy 5 EUR-nál – a kettő közül a kisebb összegűnél – alacsonyabb mértékű emelkedést eredményezne a nemzeti valutában kifejezett adómértékben.
⇩ új szöveg
13. cikk
(1)
A tagállamok adóügyi ellenőrzés mellett mentességet biztosítanak a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékek és villamos energia, valamint a villamosenergia-előállítási képesség fenntartásához felhasznált villamos energia esetében.
(2)
Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok környezetvédelem-politikai célzattal az (1) bekezdésben említett termékeket adókötelessé tehetik anélkül, hogy be kellene tartaniuk az ezen irányelvben meghatározott minimum adómértékeket. Ilyen esetben e termékek adóztatásakor a minimum adómértékek I. mellékletben megállapított rangsorát kell alapul venni, és e termékek adózását nem kell figyelembe venni a villamos energia 10. cikkben meghatározott minimum adómértékének kielégítése céljából.
🡻 2003/96/EK
14. cikk
(1)
A 92/12/EGK irányelvben meghatározott, az adóköteles termékek adómentes felhasználásairól szóló általános rendelkezéseken kívül, és egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok a következőket olyan feltételekkel mentesítik az adózás alól, amely feltételeket az ilyen mentességek helyes és következetes alkalmazása és az adókijátszás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzése céljából határoznak meg:
a)villamos energia előállításához felhasznált energiatermékek és villamos energia, és a villamosenergia-előállítási képesség fenntartásához felhasznált villamos energia. A tagállamok környezetvédelem-politikai célzattal azonban e termékeket adókötelessé tehetik anélkül, hogy be kellene tartaniuk az ezen irányelvben meghatározott minimum adómértékeket. Ilyen esetben e termékek adózását nem kell figyelembe venni a villamos energia 10. cikkben meghatározott minimum adómértékének kielégítése céljából;
b)magánjellegű, kedvtelési célú repülés kivételével a légi közlekedés által üzemanyagként felhasznált energiatermékek.
Ezen irányelv alkalmazásában „magánjellegű, kedvtelési célú repülés” egy légi jármű használata tulajdonosa, illetve azon természetes vagy jogi személy által, aki használatát akár bérlet, akár más egyéb módon élvezi, amely használat nem szolgálja kereskedelmi célú és különösen nem személyek vagy áruk szállításának, illetve szolgáltatások ellenszolgáltatás fejében történő nyújtásának célját, illetve hatóságok céljait.
A tagállamok korlátozhatják e mentesség alkalmazási körét az üzemanyag-petróleum (2710 19 21 KN-kód) értékesítésére;
c)energiatermékek, amelyeket a magánjellegű, kedvtelési célú vízi járművek kivételével a Közösség felségvizein belüli hajózás (valamint halászat) céljaira szolgáló üzemanyagként történő felhasználásra értékesítenek, valamint villamos energia, amelyet egy vízi jármű fedélzetén állítottak elő.
Ezen irányelv alkalmazásában a „magánjellegű, kedvtelési célú vízi jármű” olyan vízi jármű, amelyet tulajdonosa, illetve azon természetes vagy jogi személy, aki használatát akár bérlet, akár más egyéb módon élvezi, nem használja kereskedelmi célra és különösen nem személyek vagy áruk szállításának, illetve szolgáltatások ellenszolgáltatás fejében történő nyújtásának céljára, illetve hatóságok céljaira.
(2)
A tagállamok az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott mentességek alkalmazási körét a nemzetközi és a Közösségen belüli szállításra korlátozhatják. Ezenkívül, ha egy tagállam egy másik tagállammal kétoldalú megállapodást kötött, akkor eltekinthet az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott mentességektől. Ilyen esetekben a tagállamok az ezen irányelvben előírt minimummértéknél alacsonyabb adómértéket is alkalmazhatnak.
⇩ új szöveg
14. cikk
(1)
A nemzetközi kötelezettségek és ezen irányelv 5. cikkének sérelme nélkül a tagállamok az üzleti és kedvtelési célú repülésektől eltérő Unión belüli légi közlekedésre adóügyi ellenőrzés mellett legalább az ezen irányelvben előírt minimum adómértékeket alkalmazzák önálló felhasználásként az említett járatok Unión belüli légi közlekedése céljából a légijármű-üzemanyagaként való felhasználásra forgalmazott energiatermékekre és az elektromos légi járművek töltésére közvetlenül használt villamos energiára.
Az első albekezdés alkalmazásában a villamos energiát az I. melléklet A. táblázatában feltüntetett üzemanyagok közé kell besorolni.
Az első albekezdésben említett minimum adómértékek nulla százaléktól indulnak, és egy tízéves átmeneti időszak alatt évente az I. melléklet A. és D. táblázatában meghatározott végleges minimum adómértékek egytizedével emelkednek. Az említett tízéves átmeneti időszakban nulla százalékos minimum adómértéket kell alkalmazni a fenntartható bioüzemanyagokra és biogázokra, az alacsony kibocsátású üzemanyagokra, a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokra, a fenntartható fejlett bioüzemanyagokra és biogázokra, valamint a villamos energiára.
E cikk alkalmazásában „Unión belüli légi közlekedés”: két Unión belüli repülőtér közötti járatok, beleértve a belföldi járatokat is.
E cikk alkalmazásában „üzleti repülés”: repülés, amely esetében vállalkozások vagy magánszemélyek légi járműveket működtetnek vagy használnak utasok vagy áruk szállítására üzletvitelük elősegítése céljából, amennyiben a légi jármű repülésének célja általában nem minősül a nagyközönség által igénybe vehetőnek, és a légi jármű vezetését olyan személyek látják el, akik legalább érvényes kereskedelmi pilótaengedéllyel rendelkeznek, műszerrepülő jogosítással.
E cikk alkalmazásában „kedvtelési célú repülés”: légi jármű személyes vagy szabadidős célra történő használata, amely nem köthető üzleti vagy szakmai célú használathoz.
(2)
A kizárólag árufuvarozásra szolgáló járatok Unión belüli légi közlekedése céljából légijármű-üzemanyagaként való felhasználásra forgalmazott energiatermékek és az elektromos légi járművek töltésére közvetlenül használt villamos energia mentességet élveznek.
E bekezdés első albekezdésétől eltérve a tagállamok az (1) bekezdésben meghatározottal megegyező adómértéket is alkalmazhatnak az e bekezdés első albekezdésében említett, kizárólag árufuvarozásra szolgáló belföldi járatokra.
Ha valamely tagállam megállapodást kötött egy vagy több tagállammal, az (1) bekezdésben meghatározottal megegyező adómértéket is alkalmazhat az első albekezdésben említett, kizárólag árufuvarozásra szolgáló járatok Unión belüli légi közlekedésére.
E bekezdés alkalmazásában „kizárólag árufuvarozásra szolgáló járat”: menetrend szerinti vagy nem menetrend szerinti légi járat, amely ellenérték fejében rakományt – a fizető utasok kivételével – szállít légi járművel, kivéve az egy vagy több fizető utast szállító járatokat és a közzétett menetrendben az utasok számára nyitottként felsorolt légi járatokat.
(3)
A tagállamok – a nemzetközi kötelezettségek sérelme nélkül – a repülés típusától függően adómentességet adhatnak, vagy az Unión belüli légi közlekedés esetében alkalmazottakkal megegyező adómértékeket alkalmazhatnak az Unión kívüli légi közlekedésre.
(4)
A légi járművek gyártása, fejlesztése, tesztelése és karbantartása során felhasznált üzemanyagokra az (1) bekezdésben előírt adómérték vonatkozik.
(5)
A tagállamok adóügyi ellenőrzés mellett teljes vagy részleges adómentességeket alkalmazhatnak az álló légi járművek számára szolgáltatott villamos energiára.
Az első albekezdés alkalmazásában „álló légi járművek számára szolgáltatott villamos energia”: szabványos rögzített vagy mobil interfészen keresztül történő villamosenergia-szolgáltatás légi járművek számára a kapunál vagy a repülőtéri külső álláshelyeken.
15. cikk
(1)
Az 5. cikk sérelme nélkül a tagállamok az Unión belüli menetrend szerinti hajózásra, halászatra és teherszállításra adóügyi ellenőrzés mellett legalább az I. melléklet B. és D. táblázatában meghatározott minimum adómértékeket alkalmazzák önálló felhasználásként a hajóüzemanyagként való felhasználásra forgalmazott energiatermékekre és az elektromos hajók töltésére közvetlenül használt villamos energiára.
Az első albekezdés alkalmazásában a villamos energiát az I. melléklet B. táblázatában feltüntetett üzemanyagok közé kell besorolni.
Egy tízéves átmeneti időszak alatt nulla százalékos minimum adómértékeket kell alkalmazni a fenntartható bioüzemanyagokra és biogázokra, az alacsony kibocsátású tüzelőanyagokra, a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokra, a fenntartható fejlett bioüzemanyagokra és biogázokra, valamint a villamos energiára.
E cikk alkalmazásában „Unión belüli vízi közlekedés”: két Unión belüli kikötő közötti vízi közlekedés, beleértve a belföldi közlekedést is.
E cikk alkalmazásában „menetrend szerinti hajózás”: a ro-ro személyhajók vagy gyorsjáratú személyszállító vízi járművek ugyanazon két vagy több kikötő közötti forgalom bonyolítására szolgáló átkeléseinek sorozata, vagy egy kikötőből induló és köztes kikötések nélkül ugyanoda visszatérő útjainak sorozata: vagy közzétett menetrend szerint, vagy olyan rendszeres vagy gyakori átkeléssel, hogy azok észszerű szisztematikus sorozatot alkotnak.
E cikk alkalmazásában „teherszállítás”: olyan menetrend szerinti vagy nem menetrend szerinti hajójárat, amely ellenérték fejében rakományt – a fizető utasok kivételével – szállít hajóval, kivéve az egy vagy több fizető utast szállító járatokat és a közzétett menetrendben az utasok számára nyitottként felsorolt járatokat.
(2)
A tagállamok a tevékenység típusától függően adómentességet adhatnak, vagy az Unión belüli vízi közlekedés esetében alkalmazottakkal megegyező adómértékeket alkalmazhatnak az Unión kívüli vízi közlekedésre.
(3)
A tagállamok a hajók gyártása, fejlesztése, tesztelése és karbantartása során felhasznált üzemanyagokra és villamos energiára, valamint a hajózható vízi utakon és a kikötőkben végzett kotrási műveletekhez felhasznált üzemanyagokra és villamos energiára az (1) bekezdésben előírt adóztatást alkalmazzák.
(4)
A hajók fedélzetén előállított villamos energia adómentes.
(5)
A tagállamok adóügyi ellenőrzés mellett teljes vagy részleges adómentességeket alkalmazhatnak a kikötőkben horgonyzó hajóknak közvetlenül szolgáltatott villamos energiára.
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
15.16. cikk
(1)
Más közösségi ⌦ uniós ⌫ rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok adóügyi ellenőrzés mellett teljes vagy részleges adómentességeket vagy adókedvezményeket alkalmazhatnak a következőkre:
a)a környezetet jobban kímélő termékek technológiai fejlesztésével foglalkozó kísérleti projektek területén vagy megújuló energiaforrásokból előállított üzemanyagokkal kapcsolatban, adóügyi felügyelet mellett felhasznált adóköteles termékek;
b)villamos energia:
–amely nap, szél, hullám, árapály vagy geotermikus eredetű,
–amelyet vízerőművekben állítanak elő,
–amelyet ⇨ fenntartható ⇦ biomasszából vagy ⇨ fenntartható ⇦ biomasszából előállított termékekből állítanak elő,
–amelyet elhagyott szénbányák által kibocsátott metánból fejlesztenek,
–amelyet üzemanyagcellákból fejlesztenek;
⇩ új szöveg
A tagállamok a fogyasztó által az e bekezdésben meghatározott termékekből előállított villamos energiára kifizetett adó összegét részben vagy egészben visszatéríthetik a termelőnek.
🡻 2003/96/EK
⇨ új szöveg
c)kapcsolt hő- és villamos energia előállításához felhasznált energiatermékek és villamos energia;
dc)kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés során előállított villamos energia, feltéve hogy környezetbarát kapcsolt generátorokról van szó ⇨ a kapcsolt generátorok révén zajló kapcsolt termelés a 2012/27/EU irányelv 2. cikkének 34. pontjában szereplő fogalommeghatározás értelmében magas hatásfokú kapcsolt termelés. ⇦ A tagállamok a „környezetbarát” (vagy magas hatásfokú) kapcsolt energiatermelés nemzeti fogalommeghatározásait addig alkalmazhatják, amíg a Tanács a Bizottság jelentése és javaslata alapján egyhangúlag el nem fogad egy közös fogalommeghatározást;
⇩ új szöveg
d)nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok, fenntartható fejlett bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók, biogázok és a 4401 és a 4402 KN-kód alá tartozó fenntartható fejlett termékek;
e)fűtési célra felhasznált, a 2705 KN-kód alá tartozó termékek.
🡻 2003/96/EK
e)áruk és személyek vasúton, metrón, villamoson és trolibuszon történő szállításához felhasznált energiatermékek és villamos energia;
f)a magánjellegű, kedvtelési célú hajózás kivételével a belföldi vízi utakon történő hajózásban (beleértve a halászatot is) üzemanyagként felhasznált energiatermékek és a vízi jármű fedélzetén előállított villamos energia;
g)földgáz, azon tagállamokban, amelyekben a földgáz részesedése a végső energiafogyasztásból 2000-ben kevesebb volt, mint 15 %.
A teljes vagy részleges mentességeket vagy kedvezményeket ezen irányelv hatálybalépése után legfeljebb tíz évig lehet alkalmazni, vagy amíg a földgáz belföldi részesedése a végső energiafogyasztásban el nem éri a 25 %-ot, attól függően, hogy melyik következik be előbb. Azonban amint a földgáz belföldi részesedése a végső energiafogyasztásból eléri a 20 %-ot, az érintett tagállam szigorúan pozitív adómértéket alkalmaz, amelyet évente emelni kell annak érdekében, hogy a fentiekben említett időszak végén legalább a minimummértéket elérje.
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága a földgázra vonatkozó teljes vagy részleges mentességeket vagy kedvezményeket Észak-Írországra külön alkalmazhatja;
h)háztartások és/vagy az érintett tagállam által jótékonysági szervezetként elismert szervezet által felhasznált villamos energia, földgáz, szén és szilárd tüzelőanyagok. Ilyen jótékonysági szervezetek esetén az érintett tagállam a mentességet vagy kedvezményt a nem üzleti célú tevékenységek céljaira történő felhasználásra korlátozhatja. Ahol vegyes felhasználásra kerül sor, az adót az egyes felhasználási típusok arányában kell alkalmazni. Ha egy felhasználás jelentéktelen, akkor azt figyelmen kívül lehet hagyni;
i)motorhajtóanyagként felhasznált földgáz és cseppfolyósított szénhidrogén (LPG);
j)légi járművek és hajók gyártása, fejlesztése, tesztelése és karbantartása során felhasznált üzemanyagok;
k)hajózható vízi utakon és kikötőkben végzett kotrási műveletekhez felhasznált üzemanyagok;
l)fűtési célra felhasznált, a 2705 KN-kód alá tartozó termékek.
(2)
A tagállamok a fogyasztó által az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott termékekből előállított villamos energiára kifizetett adó összegét részben vagy egészben visszatéríthetik a termelőnek.
(3)
A tagállamok mezőgazdasági, kertészeti vagy haltenyésztési munkálatokra, és az erdőgazdálkodásban felhasznált energiatermékekre és villamos energiára egy nulláig is csökkenthető adómértéket is alkalmazhatnak.
A Bizottság javaslata alapján a Tanács 2008. január 1-jéig megvizsgálja, hogy hatályon kívül kell-e helyezni a nulláig is csökkenthető adómérték alkalmazásának lehetőségét.
16. cikk
(1)
A tagállamok az (5) bekezdés sérelme nélkül adóügyi felügyelet mellett mentességet vagy kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak a 2. cikkben említett adóköteles termékekre, ha az ilyen termékek a következő termékekből állnak vagy azokból egyet vagy többet tartalmaznak:
–a 1507–1518 KN-kódok alá tartozó termékek;
–a 38249955 és a 38249980, 38249985, 38249986, 38249992 (kivéve: amint mint aktív összetevőt tartalmazó rozsdagátló készítmények, valamint kevert szervetlen oldószerek és hígítók lakkokhoz és hasonló termékekhez), 38249993, 38249996 (kivéve: amint mint aktív összetevőt tartalmazó rozsdagátló készítmények, valamint kevert szervetlen oldószerek és hígítók lakkokhoz és hasonló termékekhez), 38260010 és 38260090 KN-kódok alá tartozó termékek a biomasszából előállított összetevőik miatt,
–a 2207 20 00 és 2905 11 00 KN-kódok alá tartozó termékek, amelyek nem szintetikus eredetűek,
–biomasszából előállított termékek, beleértve a 4401 és 4402 KN-kódok alá tartozó termékeket is.
Adóügyi felügyelet mellett a tagállamok akkor is alkalmazhatnak kedvezményes adómértéket a 2. cikkben említett adóköteles termékekre, ha az ilyen termékek vizet tartalmaznak (2201 és 2853 90 10 KN-kód).
„Biomassza” a mezőgazdaságból (beleértve a növényi és állati eredetű anyagokat is), erdőgazdálkodásból és kapcsolódó iparágakból származó termékek, hulladékok és maradékanyagok biológiailag lebontható része, valamint az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható része.
(2)
Az (1) bekezdésben meghatározott kedvezményes adómérték alkalmazásából származó mentesség vagy adókedvezmény nem lehet nagyobb, mint a kedvezményre jogosult termékekben jelen levő, az (1) bekezdésben említett termékek térfogata után fizetendő adó összege.
A tagállamok által az (1) bekezdésben említett termékekből álló vagy azokat tartalmazó termékekre alkalmazott adómértékek alacsonyabbak lehetnek, mint a 4. cikkben meghatározott minimummértékek.
(3)
A tagállamok által alkalmazott adómentességet vagy adókedvezményt a nyersanyagárak változásainak figyelembevételével kell kiigazítani, hogy el lehessen kerülni az (1) bekezdésben említett termékek gyártásához kapcsolódó többletköltségek túlkompenzálását.
(4)
2003. december 31-ig a tagállamok mentességet biztosíthatnak az olyan termékekre, illetve fenntarthatják az olyan termékek mentességét, amelyek kizárólag vagy csaknem kizárólag az (1) bekezdésben említett termékekből állnak.
(5)
Az (1) bekezdésben említett termékekre meghatározott mentességet vagy kedvezményt egy többéves programmal összhangban lehet úgy megadni, hogy egy gazdasági szereplőnek egy közigazgatási hatóság egy naptári évnél hosszabb időszakra engedélyt ad ki. Az engedélyezett mentességet vagy kedvezményt nem lehet hat egymást követő évnél hosszabb időszakra alkalmazni. Ezt az időszakot meg lehet újítani.
Egy közigazgatási hatóság által 2012. december 31. előtt engedélyezett többéves program részeként a tagállamok az (1) bekezdés szerint a mentességet vagy kedvezményt alkalmazhatják 2012. december 31. után is, a többéves program végéig. Ezt az időszakot nem lehet megújítani.
(6)
Amennyiben a közösségi jog a tagállamok számára előírja jogilag kötelező erejű kötelezettségek betartását, amelyek szerint az (1) bekezdésben említett termékek egy minimális részarányát forgalomba kell hozniuk, úgy az (1)–(5) bekezdést nem lehet alkalmazni azon időponttól fogva, amikor az ilyen kötelezettségek a tagállamok számára kötelező erejűvé váltak.
(7)
A tagállamok 2004. december 31-ig és azt követően 12 havonta közlik a Bizottsággal az e cikkel összhangban alkalmazott adókedvezmények vagy adómentességek listáját.
(8)
Legkésőbb 2009. december 31-ig a Bizottság a Tanácsnak jelentést tesz az e cikkel összhangban nyújtott kedvezmények adóügyi, gazdasági, mezőgazdasági, energetikai, ipari és környezetvédelmi vonatkozásairól.
⇩ új szöveg
17. cikk
Az 5. cikk sérelme nélkül a tagállamok alkalmazandó önálló felhasználásként adóügyi ellenőrzés mellett a következőket alkalmazhatják:
a)
a kapcsolt hő- és villamosenergia-termeléshez használt energiatermékek és villamos energia kedvezményes adómértéke, amely nem lehet alacsonyabb az I. melléklet C. és D. táblázatában meghatározott minimumoknál, a 13. cikk sérelme nélkül;
b)
a vasúton, metrón, villamoson és trolibuszon végzett árufuvarozáshoz és személyszállításhoz, valamint a helyi tömegközlekedéshez, a hulladékgyűjtéshez, a fegyveres erők, a közigazgatás és a fogyatékossággal élő személyek tevékenységeihez, továbbá a mentőautókhoz használt energiatermékek és villamos energia kedvezményes adómértéke, amely nem lehet alacsonyabb az I. melléklet B. és D. táblázatában meghatározott minimumoknál.
A b) pont alkalmazásában a villamos energiát az I. melléklet B. táblázatában feltüntetett üzemanyagok közé kell besorolni;
c)
a háztartások és/vagy az érintett tagállam által jótékonysági szervezetként elismert szervezetek által tüzelő-, fűtőanyagként használt energiatermékek és villamos energia kedvezményes adómértéke, amely nem lehet alacsonyabb az I. melléklet C. és D. táblázatában meghatározott minimumoknál. Ilyen jótékonysági szervezetek esetén az érintett tagállam a kedvezményt a nem üzleti célú tevékenységek céljaira történő felhasználásra korlátozza. Ahol vegyes felhasználásra kerül sor, az adót az egyes felhasználási típusok arányában kell alkalmazni. Ha egy felhasználás jelentéktelen, akkor azt figyelmen kívül lehet hagyni.
A c) pont alkalmazásában az I. melléklet C. és D. táblázatában meghatározott minimum adómértékek nulla százaléktól indulnak, és egy tízéves átmeneti időszak alatt évente a végleges minimum adómértékek egytizedével emelkednek.
A c) pont alkalmazásában kiszolgáltatott helyzetben lévőnek minősülő háztartásokban felhasznált energiatermékek és villamos energia az irányelv hatálybalépését követően legfeljebb tíz évig részesíthető mentességben. E bekezdés alkalmazásában „kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások”: az ezen irányelv hatásai által jelentősen érintett háztartások, ami ezen irányelv alkalmazásában azt jelenti, hogy e háztartások jövedelme nem éri el a „szegénység kockázatának kitett” küszöböt, amelyet a rendelkezésre álló nemzeti medián ekvivalens nettó jövedelem 60 %-aként határoznak meg;
d)
a mezőgazdasági, kertészeti vagy akvakultúra-munkák során, valamint az erdőgazdálkodásban tüzelő-, fűtőanyagként használt energiatermékek és villamos energia kedvezményes adómértéke, amely nem lehet alacsonyabb az I. melléklet C. és D. táblázatában meghatározott minimumoknál.
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
17.18. cikk
(1)
Feltéve, hogy az ezen irányelvben előírt minimum adómértékeket átlagosan minden üzleti vállalkozás tekintetében betartják, a tagállamok ⇨ Az 5. cikk sérelme nélkül a tagállamok alkalmazandó önálló felhasználásként az I. melléklet B., C. és D. táblázatában meghatározott minimumoknál nem alacsonyabb⇦ adókedvezményeket alkalmazhatnak a tüzelési, fűtési vagy a 8. cikk (2) bekezdése b) és c) pontjai szerinti célokra felhasznált energiatermékek és villamos energia fogyasztására a következő esetekben:
a)a nagy energiaintenzitású vállalkozások javára.
„Nagy energiaintenzitású vállalkozás”: olyan, a 19. cikk szerinti üzleti vállalkozás, amelynél vagy az energiatermék és a villamos energia beszerzési értéke eléri legalább a termelési érték 3,0 %-át, vagy a fizetendő nemzeti energiaadó eléri legalább a hozzáadott érték 0,5 %-át. E meghatározás keretében a tagállamok szigorúbb fogalmat is alkalmazhatnak, beleértve az eladási érték, folyamat és ágazat meghatározásait.
„Energiatermékek és villamos energia beszerzése”: a beszerzett vagy az üzleti vállalkozáson belül előállított energia tényleges költsége. A kifejezés csak tüzelési, fűtési vagy a 8. cikk (2) bekezdése b) és c) pontja szerinti célokra felhasznált villamos energiára, tüzelő-, fűtőanyagra és energiatermékekre vonatkozik. A kifejezésbe a levonható forgalmi adó kivételével minden adót bele kell érteni.
„Termelési érték”: a forgalom, beleértve a termék árához közvetlenül kapcsolódó támogatásokat, ehhez hozzáadva vagy ebből levonva a késztermékek készleteinek, a folyamatban lévő munkának, valamint a viszonteladásra beszerzett termékeknek és szolgáltatásoknak a változásait, továbbá levonva ebből a viszonteladási termékek és szolgáltatások beszerzéseit.
„Hozzáadott érték”: a hozzáadottértékadó-köteles teljes forgalom, beleértve a kiviteli értékesítéseket, levonva ebből a hozzáadottértékadó-köteles összes beszerzést, beleértve a behozatalt is;
🡻 2003/96/EK
⇨ új szöveg
Azon tagállamoknak, amelyek jelenleg olyan nemzeti energiaadó-rendszereket alkalmaznak, amelyekben a nagy energiaintenzitású vállalkozásokat a termelési értékhez viszonyított energia költségen és a hozzáadott értékhez viszonyított nemzeti energiaadótól eltérő követelmények szerint határozták meg, egy átmeneti időszakot kell engedélyezni 2007. január 1-jéig, hogy igazodjanak az első albekezdés a) pontjában szereplő meghatározáshoz;
b)ha megállapodásokat kötnek vállalkozásokkal ⇨ a 19. cikkben említett üzleti vállalkozásokkal ⇦ vagy vállalkozások ⇨ ilyen üzleti vállalkozások ⇦ társulásával, vagy ha bevezetik a forgalomképes kibocsátási engedélyek rendszerét, vagy azzal egyenértékű intézkedéseket hajtanak végre, amennyiben azok a környezetvédelmi célkitűzések elérését vagy az energiahatékonyság javulását eredményezik.
⇩ új szöveg
Az (1) bekezdés alkalmazásában „forgalomképes kibocsátási engedélyek rendszere”: a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti uniós rendszeren kívüli rendszert jelent.
🡻 2003/96/EK
(2)
A 4. cikk (1) bekezdése ellenére a tagállamok akár nulláig is csökkenthető adómértéket alkalmazhatnak a 2. cikk meghatározása szerinti energiatermékekre és villamos energiára, ha azokat e cikk (1) bekezdésében meghatározott nagy energiaintenzitású vállalkozások használják fel.
(3)
A 4. cikk (1) bekezdése ellenére a tagállamok az ezen irányelvben szereplő minimummértékek akár 50 %-ára is csökkenthető adómértéket alkalmazhatnak a 2. cikk meghatározása szerinti energiatermékekre és villamos energiára, ha azokat a 11. cikk meghatározása szerinti olyan üzleti vállalkozások használják fel, amelyek nem nagy energiaintenzitásúak az e cikk (1) bekezdésének meghatározása szerint.
(4)
A (2) és (3) bekezdésben említett lehetőségekkel élő üzleti vállalkozásoknak el kell fogadniuk az (1) bekezdés b) pontjában említett megállapodásokat, részt kell venniük a forgalomképes kibocsátási engedélyek rendszereiben vagy azzal egyenértékű intézkedéseket kell elfogadniuk. A megállapodások, a forgalomképes kibocsátási engedélyek rendszerei vagy azzal egyenértékű intézkedések eredményeként a környezetvédelmi célkitűzéseknek vagy a fokozott energiahatékonyságnak olyan mértékben kell megvalósulniuk, amely nagyjából egyenértékű azzal, amelyet a szokásos közösségi minimum adómértékek betartásával el lehetett volna érni.
18. cikk
(1)
Ezen irányelv rendelkezéseitől eltérve a II. mellékletben meghatározott tagállamok jogosultak a mellékletben meghatározott kedvezményes adómértékeket vagy adómentességeket továbbra is alkalmazni.
A Tanács előzetes felülvizsgálatára is figyelemmel, a Bizottság javaslata alapján ez a jogosultság hatályát veszti 2006. december 31-én vagy a II. mellékletben meghatározott időpontban.
(2)
Különösen az árstabilitás veszélyeztetésének elkerülése érdekében, a (3)–(13) bekezdésben meghatározott határidők ellenére és feltéve, hogy ez nem torzítja jelentősen a versenyt, azon a tagállamok számára, amelyeknek nehézségeket okoz az új minimum adómérték bevezetése, 2007. január 1-jéig átmeneti időszakot kell engedélyezni.
(3)
A Spanyol Királyság átmeneti időszakot alkalmazhat 2007. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét az új, 302 EUR összegű minimummértékhez igazítsa, és hogy 2012. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget. Továbbá 2009. december 31-ig egy különlegesen kedvezményes adómértéket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására, feltéve hogy az így keletkező adó mértéke nem lesz 287 EUR/1 000 liternél kisebb, és hogy a 2003. január 1-jén hatályban lévő nemzeti adómértékek nem csökkennek. A Spanyol Királyság 2010. január 1-jétől 2012. január 1-jéig eltérő adómértéket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására, feltéve hogy az így keletkező adó mértéke nem lesz 302 EUR/1 000 liternél kisebb, és hogy a 2010. január 1-jén hatályban levő nemzeti adómértékek nem csökkennek. A motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására alkalmazott különlegesen kedvezményes adómértéket 2012. január 1-jéig taxikra is alkalmazni lehet. A 7. cikk (3) bekezdésének a) pontja tekintetében 2008. január 1-jéig a kereskedelmi célok meghatározásához a Spanyol Királyság legalább 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömeget alkalmazhat.
(4)
Az Osztrák Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2007. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét az új, 302 EUR összegű minimummértékhez igazítsa, és hogy 2012. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget. Továbbá 2009. december 31-ig egy különlegesen kedvezményes adómértéket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására, feltéve hogy az így keletkező adó mértéke nem lesz 287 EUR/1 000 liternél kisebb, és hogy a 2003. január 1-jén hatályban lévő nemzeti adómértékek nem csökkennek. Az Osztrák Köztársaság 2010. január 1-jétől 2012. január 1-jéig eltérő adómértéket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására, feltéve hogy az így keletkező adó mértéke nem lesz 302 EUR/1 000 liternél kisebb, és hogy a 2010. január 1-jén hatályban levő nemzeti adómértékek nem csökkennek.
(5)
A Belga Királyság átmeneti időszakot alkalmazhat 2007. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét az új, 302 EUR összegű minimummértékhez igazítsa, és hogy 2012. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget. Továbbá 2009. december 31-ig egy különlegesen kedvezményes adómértéket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására, feltéve hogy az így keletkező adó mértéke nem lesz 287 EUR/1 000 liternél kisebb, és hogy a 2003. január 1-jén hatályban lévő nemzeti adómértékek nem csökkennek. A Belga Királyság 2010. január 1-jétől 2012. január 1-jéig eltérő adómértéket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására, feltéve hogy az így keletkező adó mértéke nem lesz 302 EUR/1 000 liternél kisebb, és hogy a 2010. január 1-jén hatályban levő nemzeti adómértékek nem csökkennek.
(6)
A Luxemburgi Nagyhercegség átmeneti időszakot alkalmazhat 2009. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét az új, 302 EUR összegű minimummértékhez igazítsa, és hogy 2012. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget. Továbbá 2009. december 31-ig egy különlegesen kedvezményes adómértéket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására, feltéve hogy az így keletkező adó mértéke nem lesz 272 EUR/1 000 liternél kisebb, és hogy a 2003. január 1-jén hatályban lévő nemzeti adómértékek nem csökkennek. A Luxemburgi Nagyhercegség 2010. január 1-jétől 2012. január 1-jéig eltérő adómértéket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására, feltéve hogy az így keletkező adó mértéke nem lesz 302 EUR/1 000 liternél kisebb, és hogy a 2010. január 1-jén hatályban levő nemzeti adómértékek nem csökkennek.
(7)
Az Azori-szigetek és Madeira autonóm körzeteiben felhasznált energiatermékekre és villamos energiára a Portugál Köztársaság az ezen irányelvben meghatározott minimum adómértéknél alacsonyabb adómértékeket alkalmazhat, hogy kiegyenlítse azon szállítási költségeket, amelyek e régiók szétszórt sziget jellege miatt merülnek fel.
A Portugál Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2009. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét az új, 302 EUR összegű minimummértékhez igazítsa, és hogy 2012. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget. 2009. december 31-ig továbbá eltérő adómértéket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására, feltéve hogy az így keletkező adó mértéke nem lesz 272 EUR/1 000 liternél kisebb, és hogy a 2003. január 1-jén hatályban lévő nemzeti adómértékek nem csökkennek. A Portugál Köztársaság 2010. január 1-jétől 2012. január 1-jéig eltérő adómértéket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására, feltéve hogy az így keletkező adó mértéke nem lesz 302 EUR/1 000 liternél kisebb, és hogy a 2010. január 1-jén hatályban levő nemzeti adómértékek nem csökkennek. A motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására alkalmazott eltérő adómértéket 2012. január 1-jéig taxikra is alkalmazni lehet. A 7. cikk (3) bekezdésének a) pontja tekintetében 2008. január 1-jéig a kereskedelmi célok meghatározásához Portugália legalább 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömeget alkalmazhat.
A Portugál Köztársaság 2010. január 1-jéig a villamos energia adómértékére teljes vagy részleges mentességet alkalmazhat.
(8)
A Görög Köztársaság az ezen irányelvben meghatározott minimummértékeknél legfeljebb 22 EUR/1 000 liternél alacsonyabb adómértékeket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és Lészvosz, Híosz, Számosz, Dodekániszosz és a Kikládok területén, valamint a következő égei-tengeri szigeteken fogyasztott benzinre: Thászosz, Északi-Szporádok, Szamothráki és Szkírosz.
A Görög Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy a villamos energia jelenlegi felhasználási adórendszerét előállítási adórendszerré alakítsa át, és hogy elérje a benzin új minimum adómértékét.
A Görög Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét az új, 302 EUR/1 000 liter minimummértékhez igazítsa, és hogy 2012. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget. 2009. december 31-ig továbbá eltérő adómértéket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására, feltéve hogy az így keletkező adó mértéke nem lesz 264 EUR/1 000 liternél kisebb, és hogy a 2003. január 1-jén hatályos nemzeti adómértékek nem csökkennek. A Görög Köztársaság 2010. január 1-jétől 2012. január 1-jéig eltérő adómértéket alkalmazhat a motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására, feltéve hogy az így keletkező adó mértéke nem lesz 302 EUR/1 000 liternél kisebb, és hogy a 2010. január 1-jén hatályban levő nemzeti adómértékek nem csökkennek. A motorhajtóanyagként felhasznált gázolaj kereskedelmi felhasználására alkalmazott eltérő adómértéket 2012. január 1-jéig taxikra is alkalmazni lehet. A 7. cikk (3) bekezdésének a) pontja tekintetében 2008. január 1-jéig a kereskedelmi célok meghatározásához a Görög Köztársaság legalább 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömeget alkalmazhat.
(9)
Írország 2008. január 1-jéig a villamos energia adómértékére teljes vagy részleges mentességet vagy kedvezményt alkalmazhat.
(10)
A Francia Köztársaság 2009. január 1-jéig teljes vagy részleges mentességet vagy kedvezményt alkalmazhat az állam, a regionális és helyi önkormányzati szervek vagy egyéb közjogi intézmények által hatóságként végzett tevékenységek vagy ügyletek tekintetében felhasznált energiatermékekre és villamos energiára.
A Francia Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2009. január 1-jéig, hogy jelenlegi villamosenergia-adórendszerét az ezen irányelvben meghatározott rendelkezésekhez igazítsa. Ezen időszak alatt a villamos energia jelenlegi helyi adóztatás teljes mértékének átlagát kell figyelembe venni annak kiértékelésénél, hogy az ezen irányelvben előírt minimummértékeket betartják-e.
(11)
Az Olasz Köztársaság a 7. cikk (3) bekezdésének a) pontja tekintetében 2008. január 1-jéig a kereskedelmi célok meghatározásához legalább 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömeget alkalmazhat.
(12)
A Németországi Szövetségi Köztársaság a 7. cikk (3) bekezdésének a) pontja tekintetében 2008. január 1-jéig a kereskedelmi célok meghatározásához 12 tonna megengedett legnagyobb össztömeget alkalmazhat.
(13)
A Holland Királyság a 7. cikk (3) bekezdésének a) pontja tekintetében 2008. január 1-jéig a kereskedelmi célok meghatározásához 12 tonna megengedett legnagyobb össztömeget alkalmazhat.
(14)
A megállapított átmeneti időszakokon belül a tagállamok fokozatosan csökkentik az új minimum adómértékekhez viszonyított eltéréseiket. Amennyiben a nemzeti adómérték és a minimum adómérték közötti különbség nem haladja meg e minimummérték 3 %-át, akkor az érintett tagállam várhat az időszak végéig a nemzeti adómérték kiigazításával.
⇩ új szöveg
19. cikk
(1)
A 18. cikk alkalmazásában „üzleti vállalkozás”: olyan, az e cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott vállalkozás, amely bárhol önállóan végez termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, függetlenül attól, hogy milyen célja vagy eredménye van e gazdasági tevékenységeknek.
A gazdasági tevékenységek körébe tartozik a termelők, kereskedők és szolgáltatást nyújtó személyek minden tevékenysége, beleértve a bányászati és mezőgazdasági tevékenységeket és a szabadfoglalkozásúak tevékenységeit is.
Az állami, regionális és helyi közigazgatási szerveket és közintézményeket nem lehet üzleti vállalkozásoknak tekinteni az olyan tevékenységek vagy ügyletek tekintetében, amelyekben hatóságként vesznek részt. Ha részt vesznek azonban ilyen tevékenységekben vagy ügyletekben, e tevékenységek vagy ügyletek vonatkozásában üzleti vállalkozásnak kell tekinteni őket, ha a nem üzleti vállalkozásként való kezelésük a verseny jelentős torzulásához vezetne.
(2)
Az (1) bekezdés alkalmazásában az üzleti vállalkozást nem lehet kisebbnek tekinteni egy vállalkozás vagy egy jogi személy olyan részénél, amely szervezeti szempontból önálló üzleti vállalkozást testesít meg, azaz olyan jogi személyiséget, amely képes saját eszközeivel működni.
🡻 A 2004/74/EK irányelvet módosító helyesbítés 1. cikkének (2) bekezdése, HL L 195., 2004.6.2., 26. o.
18a. cikk
(1)
Ezen irányelv rendelkezéseitől eltérve a III. mellékletben meghatározott tagállamok jogosultak a mellékletben meghatározott kedvezményes adómértékeket és adómentességeket alkalmazni.
A Tanács előzetes felülvizsgálatára is figyelemmel, a Bizottság javaslata alapján ez a jogosultság hatályát veszti 2006. december 31-én vagy a III. mellékletben meghatározott időpontban.
(2)
Különösen az árstabilitás veszélyeztetésének elkerülése érdekében, a (3)–(11) bekezdésben meghatározott határidők ellenére és feltéve, hogy ez nem torzítja jelentősen a versenyt, azon tagállamok számára, amelyeknek nehézségeket okoz az új minimum adómérték bevezetése, 2007. január 1-jéig átmeneti időszakot kell engedélyezni.
(3)
A Cseh Köztársaság 2008. január 1-jéig teljes vagy részleges mentességet vagy kedvezményt alkalmazhat a villamos energia, szilárd tüzelőanyagok és földgáz adómértékére.
(4)
Az Észt Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét az új, 330 EUR/1 000 liter minimum mértékhez igazítsa. A motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított adómérték azonban 2004. május 1-jétől nem lehet kevesebb 245 EUR/1 000 liternél.
Az Észt Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy az ólmozatlan benzinre megállapított nemzeti adómértékét az új, 359 EUR/1 000 liter minimum mértékhez igazítsa. Az ólmozatlan benzinre megállapított adómérték azonban 2004. május 1-jétől nem lehet kevesebb 287 EUR/1 000 liternél.
Az Észt Köztársaság teljes mentességet alkalmazhat 2009. január 1-jéig az olajpalára. Továbbá 2013. január 1-jéig kedvezményes adómértéket alkalmazhat az olajpalára, feltéve, hogy az így keletkező adó 2011. január 1-jétől nem lesz kisebb, mint a vonatkozó közösségi minimum adómérték 50 %-a.
Az Észt Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy a távfűtési célokra felhasznált olajpalára megállapított nemzeti adómértékét a minimum adómértékhez igazítsa.
Az Észt Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy a villamos energia jelenlegi felhasználási adórendszerét előállítási adórendszerré alakítsa át.
(5)
A Lett Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2011. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és kerozinra megállapított nemzeti adómértékét az új, 302 EUR/1 000 liter minimum mértékhez igazítsa, és hogy 2013. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget. A gázolaj és a kerozin adómértéke azonban 2004. május 1-jétől nem lehet kevesebb 245 EUR/1 000 liternél, 2008. január 1-jétől pedig nem lehet kevesebb 274 EUR/1 000 liternél.
A Lett Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2011. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált ólmozatlan benzinre megállapított nemzeti adómértékét az új, 359 EUR/1 000 liter minimum mértékhez igazítsa. Az ólmozatlan benzinre megállapított adómérték azonban 2004. május 1-jétől nem lehet kevesebb 287 EUR/1 000 liternél, 2008. január 1-jétől pedig 323 EUR/1 000 liternél.
A Lett Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy a távfűtési célokra felhasznált nehéz fűtőolajra megállapított nemzeti adómértékét a minimum adómértékhez igazítsa.
A Lett Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy a villamos energiára megállapított nemzeti adómértékét a vonatkozó minimum adómértékekhez igazítsa. A villamos energiára megállapított adómérték azonban 2007. január 1-jétől nem lehet kevesebb, mint a vonatkozó közösségi minimum adómértékek 50 %-a.
A Lett Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2009. január 1-jéig, hogy a szénre és kokszra megállapított nemzeti adómértékét a vonatkozó minimum adómértékekhez igazítsa. A szénre és kokszra megállapított adómérték azonban 2007. január 1-jétől nem lehet kevesebb, mint a vonatkozó közösségi minimum adómértékek 50 %-a.
(6)
A Litván Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2011. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és kerozinra megállapított nemzeti adómértékét az új, 302 EUR/1 000 liter minimum mértékhez igazítsa, és hogy 2013. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget. A gázolajra és a kerozinra megállapított adómérték azonban 2004. május 1-jétől nem lehet kevesebb 245 EUR/1 000 liternél, 2008. január 1-jétől pedig 274 EUR/1 000 liternél.
A Litván Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2011. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált ólmozatlan benzinre megállapított nemzeti adómértékét az új, 359 EUR/1 000 liter minimum mértékhez igazítsa. Az ólmozatlan benzinre megállapított adómérték azonban 2004. május 1-jétől nem lehet kevesebb 287 EUR/1 000 liternél, 2008. január 1-jétől pedig 323 EUR/1 000 liternél.
(7)
A Magyar Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy a távfűtési célokra felhasznált villamos energiára, földgázra, szénre és kokszra megállapított nemzeti adómértékét a vonatkozó minimum adómértékekhez igazítsa.
(8)
A Máltai Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy kiigazítsa a villamos energiára megállapított nemzeti adómértékét. A villamos energiára megállapított nemzeti adómérték azonban 2007. január 1-jétől nem lehet kevesebb, mint a vonatkozó közösségi minimum mértékek 50 %-a.
A Máltai Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és kerozinra megállapított nemzeti adómértékét a 330 EUR/1 000 liter minimum mértékhez igazítsa. A motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és kerozinra megállapított nemzeti adómérték azonban 2004. május 1-jétől nem lehet kevesebb 245 EUR/1 000 liternél.
A Máltai Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált ólmozatlan benzinre és ólmozott benzinre megállapított nemzeti adómértékét a vonatkozó minimum adómértékekhez igazítsa. Az ólmozatlan benzinre és az ólmozott benzinre megállapított nemzeti adómérték azonban 2004. május 1-jétől nem lehet kevesebb 287 EUR/1 000 liternél, illetve 337 EUR/1 000 liternél.
A Máltai Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy a fűtőanyagként felhasznált földgázra megállapított nemzeti adómértékét a vonatkozó minimum adómértékekhez igazítsa. A földgázra megállapított tényleges nemzeti adómértékek azonban 2007. január 1-jétől nem lehetnek kevesebbek, mint a vonatkozó közösségi minimum mértékek 50 %-a.
A Máltai Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2009. január 1-jéig, hogy a szilárd tüzelőanyagra megállapított nemzeti adómértékét a vonatkozó minimum adómértékekhez igazítsa. Az érintett energiatermékekre megállapított tényleges nemzeti adómértékek azonban 2007. január 1-jétől nem lehetnek kevesebbek, mint a vonatkozó közösségi minimum mértékek 50 %-a.
(9)
A Lengyel Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2009. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált ólmozatlan benzinre megállapított nemzeti adómértékét az új, 359 EUR/1 000 liter minimum mértékhez igazítsa. Az ólmozatlan benzinre megállapított adómérték azonban 2004. május 1-jétől nem lehet kevesebb 287 EUR/1 000 liternél.
A Lengyel Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra megállapított nemzeti adómértékét az új, 302 EUR/1 000 liter minimum mértékhez igazítsa, és hogy 2012. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget. A gázolajra megállapított nemzeti adómérték azonban 2004. május 1-jétől nem lehet kevesebb 245 EUR/1 000 liternél, 2008. január 1-jétől pedig 274 EUR/1 000 liternél.
A Lengyel Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2008. január 1-jéig, hogy a nehéz fűtőolajra megállapított nemzeti adómértékét az új, 15 EUR/1 000 kilogramm minimum mértékhez igazítsa. A nehéz fűtőolajra megállapított nemzeti adómérték azonban 2004. május 1-jétől nem lehet kevesebb 13 EUR/1 000 kilogrammnál.
A Lengyel Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2012. január 1-jéig, hogy a távfűtési célokra felhasznált szénre és kokszra megállapított nemzeti adómértékét a vonatkozó minimum adómértékhez igazítsa.
A Lengyel Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2012. január 1-jéig, hogy a távfűtéstől eltérő fűtési célokra felhasznált szénre és kokszra megállapított nemzeti adómértékét a vonatkozó minimum adómértékhez igazítsa.
A Lengyel Köztársaság 2008. január 1-jéig teljes vagy részleges mentességet vagy kedvezményt alkalmazhat az iskolák, óvodák és más közüzemek által hatóságként végzett tevékenységek vagy ügyletek tekintetében fűtőanyagként felhasznált gázolajra.
A Lengyel Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2006. január 1-jéig, hogy a villamosenergia-adórendszerét összehangolja a közösségi kerettel.
(10)
A Szlovén Köztársaság adóügyi ellenőrzés mellett a földgáz adómértékére teljes vagy részleges mentességet vagy kedvezményt alkalmazhat. A teljes vagy részleges mentességet vagy kedvezményt 2014 májusáig lehet alkalmazni, vagy amíg a földgáz belföldi részesedése a végső energiafogyasztásban el nem éri a 25 %-ot, attól függően, hogy melyik következik be előbb. Azonban amint a földgáz belföldi részesedése a végső energiafogyasztásból eléri a 20 %-ot, szigorúan pozitív adómértéket alkalmaz, amelyet évente emelni kell annak érdekében, hogy a fentiekben említett időszak végén legalább a minimum mértéket elérje.
(11)
A Szlovák Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy a fűtőanyagként felhasznált villamos energiára és földgázra megállapított nemzeti adómértékét a vonatkozó minimum adómértékekhez igazítsa. A fűtőanyagként felhasznált villamos energiára és földgázra megállapított adómérték azonban 2007. január 1-jétől nem lehet kevesebb, mint a vonatkozó közösségi minimum adómértékek 50 %-a.
A Szlovák Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2009. január 1-jéig, hogy a szilárd tüzelőanyagokra megállapított nemzeti adómértékét a vonatkozó minimum adómértékekhez igazítsa. A szilárd tüzelőanyagokra megállapított adómérték azonban 2007. január 1-jétől nem lehet kevesebb, mint a vonatkozó közösségi minimum adómértékek 50 %-a.
(12)
A megállapított átmeneti időszakokon belül a tagállamok fokozatosan csökkentik az új minimum adómértékekhez viszonyított eltéréseiket. Amennyiben a nemzeti adómérték és a minimum adómérték közötti különbség nem haladja meg e minimum mérték 3 %-át, akkor az érintett tagállam várhat az időszak végéig a nemzeti adómérték kiigazításával.
🡻 A 2004/75/EK irányelvet módosító helyesbítés 1. cikkének (1) bekezdése, HL L 195., 2004.6.2., 31. o.
18b. cikk
(1)
Különösen az árstabilitás veszélyeztetésének elkerülése érdekében, a (2) bekezdésben meghatározott határidők ellenére és feltéve, hogy ez nem torzítja jelentősen a versenyt, azon tagállamok számára, amelyeknek nehézségeket okoz az új minimum adómérték bevezetése, 2007. január 1-jéig átmeneti időszakot kell engedélyezni.
(2)
A Ciprusi Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2008. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és kerozinra megállapított nemzeti adómértékét az új, 302 EUR/1 000 liter minimum mértékhez igazítsa, és hogy 2010. január 1-jéig elérje a 330 EUR összeget. A motorhajtóanyagként felhasznált gázolajra és kerozinra megállapított adómérték azonban 2004. május 1-jétől nem lehet kevesebb 245 EUR/1 000 liternél.
A Ciprusi Köztársaság átmeneti időszakot alkalmazhat 2010. január 1-jéig, hogy a motorhajtóanyagként felhasznált ólommentes benzinre megállapított nemzeti adómértékét az új, 359 EUR/1 000 liter minimum mértékhez igazítsa. Az ólmozatlan benzinre megállapított adómérték azonban 2004. május 1-jétől nem lehet kevesebb 287 EUR/1 000 liternél.
(3)
A megállapított átmeneti időszakokon belül a tagállamok fokozatosan csökkentik az új minimum adómértékekhez viszonyított eltéréseiket. Amennyiben a nemzeti adómérték és a minimum adómérték közötti különbség nem haladja meg e minimum mérték 3 %-át, akkor az érintett tagállam várhat az időszak végéig a nemzeti adómérték kiigazításával.
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
19.20. cikk
(1)
Az előző cikkekben, különösen az 5., 15. és 17. ⌦ a 14., 15., 16., 17. és 18. ⌫ cikkben meghatározott rendelkezéseken felül a Tanács meghatározott politikai megfontolásokból egyhangúlag, a Bizottság javaslatára eljárva ⇨ végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyek révén ⇦ bármely tagállam számára engedélyezheti további mentességek vagy kedvezmények bevezetését. ⇨ Ha a környezet és az emberi egészség védelme érdekében – beleértve a légszennyezés csökkentését is – szükséges, a Tanács egyhangúlag, a Bizottság javaslata alapján eljárva végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyek révén bármely tagállam számára engedélyezheti, hogy az I. mellékletben meghatározott minimum adómértékek közötti rangsortól eltérő egyedi, megemelt adómértékeket vezessen be. ⇦
Egy ilyen intézkedést ⌦ Az ilyen intézkedéseket ⌫ bevezetni kívánó tagállam ennek megfelelően értesíti a Bizottságot, és a Bizottság számára megküld minden megfelelő és szükséges információt.
A Bizottság megvizsgálja a kérést, figyelembe véve többek között a belső piac megfelelő működését, a tisztességes verseny biztosításának szükségességét és a Közösség ⌦ az Unió ⌫ egészségügyi, környezetvédelmi, energia- és közlekedési politikáit.
Az összes megfelelő és szükséges információ beérkezését követő három hónapon belül a Bizottság vagy javaslatot tesz az ilyen intézkedés Tanács általi engedélyezésére, vagy tájékoztatja a Tanácsot azon indokokról, amiért nem javasolta az ilyen intézkedés engedélyezését.
(2)
Az (1) bekezdésben említett engedélyeket legfeljebb 6 évre adják meg, és azokat az (1) bekezdéssel összhangban meghatározott eljárás szerinti meg lehet újítani.
(3)
Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az (1) bekezdésben meghatározott mentességeket vagy kedvezményeket ⇨ intézkedéseket ⇦ többé nem lehet fenntartani, különösen a tisztességes verseny vagy a belső piac működésének torzulása tekintetében, vagy az egészségügyre, a környezetvédelemre, az energiaügyre és a közlekedésre vonatkozó közösségi ⌦ uniós ⌫ politikák tekintetében, megfelelő javaslatokat nyújt be a Tanácshoz. A Tanács e javaslatokról egyhangúlag határoz.
20.21. cikk
(1)
A 92/12/EGK irányelv 2008/118/EK irányelv ellenőrzésre és szállításra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá kizárólag a következő energiatermékek tartoznak:
a)a 1507–1518 KN-kódok alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják;
⇩ új szöveg
b)a 2207, 2208 90 91 és 2208 90 99 KN-kódok alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják, és a 92/83/EGK irányelv 27. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében mentesülnek az alkohol és az alkoholtartalmú italok harmonizált jövedéki adója alól;
🡻 2003/96/EK
🡺1 (EU) 2018/552 1. cikk (3) bekezdés a) pont
🡺2 (EU) 2018/552 1. cikk (3) bekezdés b) pont
🡺3 (EU) 2018/552 1. cikk (3) bekezdés c) pont
🡺4 (EU) 2018/552 1. cikk (3) bekezdés d) pont
⇨ új szöveg
bc)a 2707 10, 2707 20, 2707 30 és 2707 50 KN-kód alá tartozó termékek;
cd)a 🡺1 2710 12–2710 19 68 ⇨ , 2710 19 71–2710 19 99 ⇦ és 2710 20–2710 20 39 és 2710 20 90 (csak olyan termékek esetében, amelyek [a veszteséget is beleszámítva] kevesebb mint 90 térfogatszázaléka desztillál át 210 °C-ig, és [a veszteséget is beleszámítva] legalább 65 térfogatszázaléka átdesztillál 250 °C-ig az ISO 3405 szerinti módszerrel [egyenértékű az ASTM D 86 módszerrel]) KN-kódok alá tartozó termékek 🡸. A 🡺2 2710 12 21 🡸, 🡺3 2710 12 25 🡸 és 🡺4 2710 19 29 és 2710 20 90 (csak olyan termékek esetében, amelyek [a veszteséget is beleszámítva] kevesebb mint 90 térfogatszázaléka desztillál át 210 °C-ig, és [a veszteséget is beleszámítva] legalább 65 térfogatszázaléka átdesztillál 250 °C-ig az ISO 3405 szerinti módszerrel [egyenértékű az ASTM D 86 módszerrel]) 🡸, ⇨ , valamint a 2710 19 71–2710 19 99 ⇦ KN-kód alá tartozó termékek esetén azonban az ellenőrzési és szállítási rendelkezéseket csak az ömlesztett kereskedelmi szállításra lehet alkalmazni;
de)a 2711 KN-kód alá tartozó termékek (kivéve a 2711 11, 2711 21 és 2711 29 kódot);
ef)a 2901 10 KN-kód alá tartozó termékek;
fg)a 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902 42, 2902 43 és 2902 44 KN-kód alá tartozó termékek;
gh)a 2905 11 00 KN-kód alá tartozó termékek, amelyek nem szintetikus eredetűek, és amelyeket tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálnak;
⇩ új szöveg
i)a 2909 19 10 és 2909 19 90 KN-kód alá tartozó termékek, ez utóbbiak abban az esetben, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják;
j)a 3403 KN-kód alá tartozó termékek. Az ellenőrzési és szállítási rendelkezések csak az ömlesztett kereskedelmi szállításra alkalmazandók;
k)a 3811 KN-kód alá tartozó termékek;
l)a 3814 KN-kód alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják. Az ellenőrzési és szállítási rendelkezések csak az ömlesztett kereskedelmi szállításra alkalmazandók;
m)a 3823 19 KN-kódok alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják.
🡻 2003/96/EK
hn)a 3824 99 86 és 3824 99 92 (kivéve: az amint mint aktív összetevőt tartalmazó rozsdagátló készítmények, valamint a kevert szervetlen oldószerek és hígítók lakkokhoz és hasonló termékekhez), a 3824 99 93 és 3824 99 96 (kivéve: az amint mint aktív összetevőt tartalmazó rozsdagátló készítmények, valamint a kevert szervetlen oldószerek és hígítók lakkokhoz és hasonló termékekhez), valamint a 3826 00 10 és 3826 00 90 KN-kódok alá tartozó termékek, ha azokat tüzelő-, fűtőanyagként vagy üzemanyagként kínálják.;
⇩ új szöveg
Az (1) bekezdés alkalmazásában „ömlesztett kereskedelmi szállítás”: a szállítóeszközök szerves részét képező konténerekben (például közúti tartálykocsiban, vasúti tartálykocsiban, tartályhajókon) vagy ISO-tartályokban szállított csomagolatlan termék. A kifejezés magában foglalja a csomagolatlan termékek 210 liter térfogatot meghaladó egyéb konténerekben való szállítását is.
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
(2)
Ha egy tagállam megállapítja, hogy az (1) bekezdésben említettektől különböző energiatermékeket tüzelő-, fűtőanyagként, üzemanyagként vagy más, adókijátszásra, adókikerülésre vagy visszaélésre alkalmat adó módon kínálják, értékesítik vagy használják fel, haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot. Ezt a rendelkezést a villamos energiára is alkalmazni kell. A Bizottság a beérkezést követő egy hónapon belül továbbítja a közlést a többi tagállamnak. ⇨ A közléstől számított két hónapon belül a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ezen energiatermékekkel és villamos energiával kapcsolatos adókijátszás, adókikerülés vagy visszaélés feltárt gyakorlatára vonatkozó véleményükről. A tagállamok észrevételei alapján, illetve ha kockázat áll fenn a belső piac megfelelő működése vagy a környezet szempontjából, a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben megállapítja, ⇦ Ezután a 27. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban hozzák meg a döntést arról, hogy a 92/12/EGK irányelv 2008/118/EK irányelv ellenőrzési és szállítási rendelkezéseinek hatályát ki kell-e terjeszteni a kérdéses termékekre. ⇨ rendelkezései alkalmazandók az érintett termékekre. E végrehajtási jogi aktusokat a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati eljárással összhangban kell elfogadni. ⇦
(3)
A tagállamok kétoldalú megállapodások keretében mellőzhetik a 92/12/EGK irányelvben 2008/118/EK irányelvben meghatározott ellenőrzési intézkedések egy részét vagy egészét az (1) bekezdésben ⌦ e cikk (1) bekezdésében ⌫ említett termékek egy része vagy egésze tekintetében, amennyiben azokra ezen irányelv 7–9. 7., 8. és 9. cikke nem vonatkozik. Az ilyen megállapodások nem érintik azon tagállamokat, amelyek nem részesei azoknak. Minden ilyen kétoldalú megállapodásról értesíteni kell a Bizottságot, amely tájékoztatja a többi tagállamot.
21.22. cikk
(1)
A 92/12/EGK irányelvben2008/118/EK irányelvben előírt adóköteles eseményt meghatározó általános rendelkezéseken és a fizetésre vonatkozó rendelkezéseken kívül az energiatermékek adójának összege a ⌦ az ezen irányelv ⌫ 2. cikk cikkének (3) bekezdésében említett adóköteles események egyikének bekövetkeztekor is esedékessé válik.
(2)
Ezen irányelv alkalmazásában a 92/12/EGK irányelv 4. cikkének c) pontjában és 5. cikke (1) bekezdésében az „előállítás” kifejezésbe adott esetben a „lepárlás” kifejezést is bele kell érteni.
(3)(2).
Egy energiatermékeket előállító létesítmény esetén az energiatermékek létesítményen belüli felhasználását nem lehet adófizetési kötelezettséget megalapozó adóköteles eseménynek tekinteni, ha a felhasználás a létesítményen belül előállított energiatermékekből áll. A tagállamok úgy tekinthetik, hogy nem alapoz meg adóköteles eseményt a nem ilyen létesítményen belül előállított energiatermékek és villamos energia felhasználása, valamint a villamos energia előállításához használandó tüzelőanyagot előállító létesítményeken belüli energiatermék- és villamosenergia-felhasználás. Ha a felhasználás nem energiatermékek előállításához kapcsolódó célokat és különösen járművek meghajtását szolgálja, ezt adófizetési kötelezettséget megalapozó adóköteles eseménynek kell tekinteni.
(4)(3).
A tagállamok rendelkezhetnek úgy is, hogy az energiatermékek és a villamos energia adózása akkor válik esedékessé, amikor megállapítást nyer, hogy egy, a kedvezményes adómérték vagy adómentesség céljából a nemzeti szabályokban meghatározott végső felhasználási feltétel nem vagy többé nem teljesül.
(5)(4).
A 92/12/EGK irányelv 2008/118/EK irányelv 5. és 6. 2. és 7. cikkének alkalmazása céljábólalkalmazásában a villamos energia, és a földgáz ⇨ és a hidrogén ⇦ adóköteles, és az adó a forgalmazó vagy továbbforgalmazó általi rendelkezésre bocsátás időpontjában válik felszámíthatóvá. Ha a fogyasztási célú szállítás olyan tagállamban történik, ahol a forgalmazó vagy továbbforgalmazó nem rendelkezik székhellyel, a rendeltetési hely szerinti tagállam adóját kell felszámítani azon társaságra, amelynek a rendeltetési hely szerinti tagállamban kell székhellyel rendelkeznie. Az adót minden esetben az egyes tagállamok által megállapított eljárással összhangban kell kivetni és beszedni.
⇩ új szöveg
Az első albekezdés alkalmazásában a villamosenergia-tároló létesítmények és a villamosenergia-transzformátorok továbbforgalmazónak tekinthetők, amennyiben villamos energiát szolgáltatnak.
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
Az első albekezdés ellenére a tagállamok jogosultak meghatározni az adóköteles eseményt olyan esetben, ha nincs kapcsolat gázvezetékeik és a többi tagállam gázvezetékei között.
Forgalmazónak kell tekinteni a villamos energiát saját felhasználásra elállító jogi személyt. A 14. cikk (1) bekezdésének a) pontja ⌦ 13. cikk ⌫ ellenére a tagállamok mentesíthetik a kis villamosenergia-termelőket az adófizetés alól, feltéve hogy megadóztatják a kérdéses villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket.
A 92/12/EGK irányelv 5. és 6. ⌦ 2008/118/EK irányelv 2. és 7. ⌫ cikkének alkalmazása céljábólalkalmazásában a szén, a koksz,és a lignit ⇨ és a 2703, 4401 és 4402 KN-kód alá tartozó termékek ⇦ adókötelesek, és az adó azon társaságok általi leszállítás időpontjában válik felszámíthatóvá, amelyeket e célból a megfelelő hatóságoknak be kell jegyezniük. E hatóságok megengedhetik a termelő, kereskedő, importőr vagy adóképviselő számára, hogy helyettesítsék a bejegyzett társaságot a rá kivetett adóügyi kötelezettségek tekintetében. Az adót az egyes tagállamok által megállapított eljárásokkal összhangban vetik ki és szedik be.
(6)(5)
A tagállamoknak nem kell „energiatermékek előállításaként” kezelniük a következőket:
a)olyan műveletek, amelyek során esetlegesen kis mennyiségben energiatermékeket nyernek;
b)olyan műveletek, amelyek révén egy energiatermék felhasználója saját vállalkozásán belül lehetővé teszi annak újbóli felhasználását, feltéve hogy az ilyen termék után már befizetett adó nem kevesebb, mint azon adó, amely akkor lenne felszámítható, ha az újrafelhasznált energiatermék ismét adókötelessé válna;
c)olyan műveletek, amelyek egy előállító létesítményen vagy adóraktáron kívül energiatermékek más energiatermékekkel vagy más anyagokkal történő elegyítéséből állnak, feltéve hogy:
i.az összetevőket terhelő adót korábban már megfizették; és
ii.a megfizetett összeg nem kevesebb, mint azon adó összege, amely a keverékre kiszabható lenne.
Az i. alpont szerinti feltételt nem kell alkalmazni, ha a keveréket mentesítették egy különleges felhasználás tekintetében.
22.23. cikk
Ha az adómértékek megváltoznak, az adó növekedhet vagy csökkenhet az energiatermékek már szabadforgalomba bocsátott készleteinél.
23.24. cikk
A tagállamok visszafizethetik a már megfizetett adóösszegeket az adóraktárba újrahasznosításra visszaküldött szennyezett vagy véletlenül összekeveredett energiatermékekre.
24.25. cikk
(1)
Egyetlen más tagállamban sem adókötelesek azok az egyik tagállamban szabadforgalomba bocsátott energiatermékek, amelyek kereskedelmi gépjárművek szabvány üzemanyagtartályában találhatók, és amelyeket e járművek üzemanyagaként kívánnak felhasználni; valamint azok, amelyek speciális konténerekben találhatók, és amelyeket a szállítás folyamán az ugyanezen konténereket ellátó rendszerek működtetésére kívánnak felhasználni.
(2)
E cikk alkalmazásában „szabvány üzemanyagtartályok”:
–a gyártó által a kérdéses gépjárművel azonos típusú valamennyi gépjárműbe szilárdan beépített olyan tartályok, amelyek állandó rögzítése az üzemanyagnak közvetlenül a jármű meghajtására, valamint adott esetben szállítás közben a hűtő- és egyéb rendszerek működtetésére való felhasználását is lehetővé teszi. Szabvány üzemanyagtartály továbbá a gépjárművek azon szilárdan beépített gáztartálya is, amely közvetlenül a gázzal való üzemelést teszi lehetővé, valamint az egyéb berendezések tartályai, amelyekkel adott esetben a gépjárművet felszerelik,
–a gyártó által a konténerrel azonos típusú valamennyi konténerbe szilárdan beépített olyan tartályok, amelyek állandó rögzítése lehetővé teszi az üzemanyag közvetlen felhasználását a speciális konténerhez felszerelt hűtő- és egyéb rendszerek szállítás közbeni működtetésére.
„Speciális konténer”: minden olyan tartály, amelyet speciálisan a hűtő-, oxigénellátó, hőszigetelő rendszerekhez vagy más rendszerekhez szükséges berendezéssel szereltek fel.
⇩ új szöveg
a) a gyártó vagy harmadik fél által a gépjárműbe szilárdan beépített tartályok, amelyek a forgalmi engedély vagy a gépjármű műszaki vizsgálati bizonyítványa alapján megfelelnek a vonatkozó műszaki és biztonsági követelményeknek, és amelyek állandó rögzítése az üzemanyagnak közvetlenül a jármű meghajtására, valamint adott esetben szállítás közben a hűtő- és egyéb rendszerek működtetésére való felhasználását is lehetővé teszi, beleértve a gépjárművek azon szilárdan beépített gáztartályait is, amelyek közvetlenül a gázzal való üzemelést teszik lehetővé, valamint az egyéb berendezések tartályait, amelyekkel adott esetben a gépjárművet felszerelik;
b) a gyártó vagy harmadik fél által a speciális konténerhez szilárdan rögzített tartályok, amelyek forgalmi engedélyük alapján megfelelnek a vonatkozó műszaki és biztonsági követelményeknek, és amelyek állandó rögzítése szállítás közben lehetővé teszi az üzemanyagnak a hűtő- és egyéb rendszerek működtetésére való közvetlen felhasználását.
E cikk alkalmazásában „speciális konténer”: minden olyan tartály, amelyet speciálisan a hűtő-, oxigénellátó, hőszigetelő rendszerekhez vagy más rendszerekhez szükséges berendezéssel szereltek fel.
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
25.26. cikk
(1)
A tagállamok minden év január 1-jén és a nemzeti jog minden egyes változását követően tájékoztatják a Bizottságot azon adómértékekről, amelyeket a 2. cikkben felsorolt termékekre alkalmaznak ⇨ , valamint a kapcsolódó térfogatokról ⇦ .
(2)
Ha a tagállamok által alkalmazott adómértékeket nem a 7–10. cikkben az egyes termékekre meghatározott mértékegységekben ⌦ mértékegységben ⌫ fejezik ki, a tagállamok közlik az ezen egységekre történő átváltást követően a megfelelő adómértékeket is.
26.27. cikk
(1)
A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot ⌦ a 13–18. ⌫ az 5. cikk, a 14. cikk (2) bekezdése, a 15. és 17. cikk szerint hozott intézkedésekről.
(2)
Az olyan intézkedések, mint az adómentesség, adókedvezmények, az eltérő adómértékek az adókedvezmények, a differenciált adóztatás és az adó-visszatérítések ezen irányelv értelmezésében állami támogatásnak minősülhetnek, és ez esetekben ⌦ az Európai Unió működéséről szóló szerződés ⌫ a Szerződés 88. ⌦ 108. ⌫ cikkének (3) bekezdése szerint értesíteni kell erről a Bizottságot.
A Bizottság részére ezen irányelv alapján adott tájékoztatás nem mentesíti a tagállamokat a Szerződés 88. ⌦ az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. ⌫ cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól.
(3)
Az (1) bekezdés szerinti azon kötelezettség, hogy az 5. cikk szerint hozott intézkedésekről a Bizottságot tájékoztatni kell, nem mentesíti a tagállamokat a 83/189/EGK irányelv szerinti értesítési kötelezettségek alól.
27.28. cikk
(1)
A Bizottságot a 92/12/EGK irányelv 24. cikkének (1) bekezdése a 2008/118/EK irányelv 43. cikke alapján létrehozott Jövedékiadó-bizottság segíti. ⇨Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.⇦
(2)
Amennyiben erre a bekezdésre hivatkoznak, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. a 182/2011/EU
rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.
(3)
A bizottság elfogadja saját eljárási szabályzatát.
⇩ új szöveg
29. cikk
(1)
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk állapítja meg.
(2)
A Bizottságnak a 2. cikk (8) bekezdésében és az 5. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól 2023. január 1-jétől kezdődő hatállyal.
(3)
A Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (8) bekezdésében és az 5. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4)
A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.
(5)
A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul értesíti a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.
(6)
A 2. cikk (8) bekezdése és az 5. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a Tanács a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül nem emel ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. A Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
(7) Az Európai Parlamentet tájékoztatják a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Bizottság általi elfogadásáról, az azokkal szemben megfogalmazott kifogásokról vagy a felhatalmazás Tanács általi visszavonásáról.
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
28.30. cikk
(1)
A tagállamok ⇨ [2022. december 31-ig] ⇦ elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ⌦ az 1. cikk (2) bekezdésének, a 2. cikk (1) bekezdése b)–o) pontjának, a 2. cikk (3) bekezdése második, harmadik és negyedik albekezdésének, a 2. cikk (4)–(8) bekezdésének, a 3. cikknek, az 5. cikknek, a 7. cikknek, a 8. cikk (1) bekezdésének, a 9. cikk (1) bekezdésének, a 13. cikknek, a 14. cikknek, a 15. cikknek, a 16. cikk b) pontja utolsó mondatának, a 16. cikk c), d) és e) pontjának, a 17. cikknek, a 18. cikknek, a 19. cikknek, a 21. cikk (1) bekezdése b) pontjának, a 21. cikk (1) bekezdése d) pontjának, a 21. cikk (1) bekezdése i)–m) pontjának, a 21. cikk (1) bekezdése második albekezdésének, a 21. cikk (2) bekezdésének, a 22. cikk (1) bekezdésének, a 22. cikk (4) bekezdésének, a 25. cikk (2) bekezdésének, a 26. cikk (1) bekezdésének, a 28. cikknek, a 29. cikknek, a 30. cikknek, a 31. cikknek és az I. mellékletnek ⌫ennek az irányelvnek 2003. december 31-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.⌦ Ezen intézkedések szövegeit haladéktalanul a Bizottság tudomására hozzák. ⌫
(2)Ezeket a rendelkezéseket ⌦ az intézkedéseket ⌫ ⇨ [2023. január 1-jétől] alkalmazzák. ⇦ 2004. január 1-jétől alkalmazzák, kivéve a 16. cikkben és a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott rendelkezéseket, amelyeket a tagállamok 2003. január 1-jétől alkalmazhatnak.
(3)Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. ⌦ A rendelkezésekben utalni kell arra is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelv(ek)re való hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a megfogalmazás módját a tagállamok határozzák meg. ⌫ A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(4)(2)
A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
29. cikk
A Tanács a Bizottság jelentése, és adott esetben javaslata alapján rendszeresen megvizsgálja a mentességeket és kedvezményeket, valamint az ezen irányelvben meghatározott minimum adómértéket, és az Európai Parlamenttel történő konzultációt követően egyhangúlag elfogadja a szükséges intézkedéseket. A Bizottság jelentése és a jelentés Tanács általi megvitatása figyelembe veszi a belső piac megfelelő működését, a minimum adómértékek valós értékét és a Szerződés szélesebb körű célkitűzéseit.
⇩ új szöveg
31. cikk
A Bizottság első alkalommal öt évvel 2023. január 1-jét követően, majd ötévenként jelentést terjeszt a Tanács elé ezen irányelv alkalmazásáról.
Jelentésében a Bizottság többek között megvizsgálja a minimum adómértékeket, az innováció és a technológiai fejlődés hatását – különösen az energiahatékonyság és a villamos energiának a közlekedésben való felhasználása tekintetében –, valamint az irányelvben megállapított adómentességek, adókedvezmények és differenciált adóztatás indokoltságát. A jelentésnek figyelembe kell vennie a belső piac megfelelő működését, a környezetvédelmi és a szociális megfontolásokat, a minimum adómértékek reálértékét és a Szerződések idevágó, szélesebb körű célkitűzéseit.
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
⇨ új szöveg
30.32. cikk
A 28. cikk (2) bekezdése ellenére a 92/81/EGK és a 92/82/EGK irányelv 2003. december 31-től ⌦ A II. melléklet A. részében felsorolt jogi aktusokkal módosított 2003/96/EK irányelv ⌫ ⇨ 2023. január 1-jén ⇦ hatályát veszti, ⌦ a II. melléklet B. részében említett irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel és alkalmazásuk kezdőnapjával kapcsolatos tagállami kötelezettségeket nem érintve ⌫.
🡻 A 2004/75/EK irányelvet módosító helyesbítés 1. cikkének (2) bekezdése, HL L 195., 2004.6.2., 31. o. (kiigazított szöveg)
A hatályon kívül helyezett irányelvekre történő hivatkozásokat az ezen irányelvre történő hivatkozásoknak kell tekinteni ⌦ és a III. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni ⌫ .
🡻 2003/96/EK (kiigazított szöveg)
31.33. cikk
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján ⌦ kihirdetését követő huszadik napon ⌫ lép hatályba.
⌦ Az 1. cikk (1) bekezdése, a 2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, a 2. cikk (2) bekezdése, a 2. cikk (3) bekezdésének első albekezdése, a 4. cikk, a 6. cikk, a 8. cikk (2) bekezdése, a 10. cikk, a 11. cikk, a 12. cikk, a 16. cikk a) pontja, a 16. cikk b) pontja, a 20. cikk, a 21. cikk (1) bekezdésének a) pontja, a 21. cikk (1) bekezdésének c) pontja, a 21. cikk (1) bekezdésének e)–h) pontja, a 21. cikk (1) bekezdésének n) pontja, a 21. cikk (3) bekezdése, a 22. cikk (2) és (3) bekezdése, a 22. cikk (5) bekezdése, a 23. cikk, a 24. cikk, a 25. cikk (1) bekezdése, a 26. cikk (2) bekezdése, valamint a 27. cikk, amelyek nem változtak a hatályon kívül helyezett irányelvhez képest, 2023. január 1-jétől alkalmazandók. ⌫
32.34. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
az Európai Parlament részéről
a Tanács részéről